Szombati bajnokságunkról a következő cikkben olvashattok részletesen.
Ha tél, hát foci – mondhatná az egyszeri ELTE-polgár, de mivel focizni tulajdonképpen bármilyen évszakban, bármilyen körülmények között lehet, mégis inkább az ELTE Téli Bajnokságot kötjük a téli hideghez. A Téli Bajnokság „csupán” annyiban különleges, hogy immáron hetedik alkalommal egy bajnokságon belül mérhetik össze tudásukat az ELTE különböző karainak leglelkesebb, és többnyire legjobb csapatai.
Az idei bajnokság különlegessége, hogy a helyszín új, de csak a bajnokság számára, hiszen a csapatok legnagyobb része a kari bajnokságokban már megismerte és felavatta az egyetem saját pályáját. Tavalyhoz képest örvendetes előrelépés, hogy műfüves pályára költözött a bajnokság; csupán a tudósító dolgát nehezítették meg azzal, hogy mostantól két mérkőzést kell figyelni egyszerre.
Mindjárt az első meccsidőpontban kettős rangadót játszottak a Bölcsész Bajnokságban szereplő csapatok: Az egyes pályán Szigeti veszedelem csapott össze a fekete csapatok derbijén Black Rammel. Az összecsapás igen magas technikai színvonalat és kiélezett küzdelmet hozott, végeredményben pedig bajnokesélyeshez méltóan, Dunai duplájával győzött a Szigeti. Közben a másik pályán a Zsuga Bonito tucatszámra dolgozta ki a helyzeteket a Téli Bajnokságban újonc Bandó Karesz ellen, de harminc percen át semmi sem ment be, főleg Magyar „Sziló” tette próbára társai idegeit tökéletestől elmaradó helyzetkihasználásával. De egyszer minden sorozat megszakad, betalált a Zsuga, és onnantól beindult a gólgép, nem lehetett kérdés a fehérmezes győzelem, és Magyar is betalált még a folytatásban. A Bandó becsületére legyen mondva, hogy az elsőtől az utolsó percig küzdöttek a jobb eredményért, és kétszer ők is betaláltak erősebb ellenfelük hálójába (2-5).
Utánuk a BennFikából BennKillah-vá lett alakulat csapott össze a korábban Szent Imre néven is ismeretes Sujet-vel. Sokakban felidéződött akét csapat tavalyi meccse, ahol finoman fogalmazva is forrott a levegő. A küzdelemre idén sem lehetett panasz, sem magukat, sem egymást nem kímélték a felek, és bár eleinte úgy tűnt, hogy idén is nyer a BennKillah, de a Sujet folyamatos hajtással elért egy döntetlent (3-3)
Szintén egy emlékezetes tavalyi meccs visszavágóját játszotta a Stadion FC és a Folk Boys. Tavaly a bordómezes néprajzosok négygólos hátrányból voltak képesek fordítani és nyerni, nem meglepő hát, hogy mindkét fél számontartotta, hogy a mai meccs annak a visszavágója. Ugyan a Folk Boys sem legerősebb összeállításában játszott, de a Stadion hiánylistája erősebb, hiányzott a tavalyi bajnokság gólkirálya, Fehér András, valamint akkora sztárjátékosok, mint Hanga vagy Primus, így idén nem is a bajnoki cím, hanem a felsőházba jutás a pirosak célja. Nos, ehhez az első lépcsőfokot meg is tették, hiszen a mesterhármast szerző Rabonczai vezetésével 5-1-re verték a folkloristákat.
Az A csoportban kiesési rangadónak indult a Kozelito Tél és a Kofola meccse; ám a „baszkok” többek között Hlavacska András Puskás-díjra esélyes oxizós góljával annyira felülmúlták a legjobbjait nélkülöző Kofolát (5-0), hogy azzal rögvest a tabella élére kerültek.
Eközben a Téli-újonc Kopa Kőbánya minden igyekezete ellenére szoros vereséget szenvedett az ELTE SE Illyés U19 együttesétől (3-5). Szerencséje sem volt a kékeknek, hiszen szoros állásnál kétszer lőttek kapufát, cáfolhatjuk tehát a „kezdők szerencséjéről” szóló elképzeléseinket. Az Illyés pedig azt bizonyította, hogy csapatjátékban fejlődtek tavaly óta, és könnyen felülmúlhatják az egy évvel ezelőtti eredményüket.
A bajnoki címvédő, és (egyik?) legfőbb bajnokaspiráns JogÁSZ a Csepregi-Árendás tengely vezérletével, bajnokesélyeshez méltó játékkal múlta felül a Polszkit (5-2), üzenve ezzel a riválisoknak. De a másik pályán az egyik legfőbb trónkövetelőnek számító FC Fehérvár nemcsak hogy vette az adást, hanem vissza is üzent: az egyetlen TTK-s csapat a Zalagyöngye és az Atletrikó Margit házasságából származó Ground Force One-t intézte el a rájuk jellemző taktikus játékkal 5-0-ra, amivel a Fehérvár máris a B csoport élére állt.
A bajnokságban évek óta játszó csapatok számára a riválisok túlnyomó többsége már ismert, így az ismeretlenben tapogatózás helyett gyakoribbak lesznek a presztízs-derbik és revans-vételek, melyek miatt a karácsony előtti utolsó hétvégén is érdemes lesz figyelemmel követni a Téli Bajnokság történéseit.
VII. ELTE Téli Bajnokság – a téli szünet előtt
Mivel a jövő heti forduló karácsony miatt januárra csúszik, a kétezer-tizenegyes év utolsó fordulóját játszották a világ kétségtelenül legjobb ELTE Téli Bajnokságában. Ezúttal több csapat legjobbjai Székelyföldön képviselték az anyaország teremfoci-életét, így a bajnokság kisebb csapatai esélyt kaptak a felzárkózásra. Lássuk, éltek-e vele!
Mindjárt a nyitómeccsen két olyan csapat csapott össze, a Black Ram és a JogÁSZ személyében, akik igen hosszú listát írhattak volna hiányzóikról. Egészen hihetetlen látványt nyújtott a Black Ram a szokásos, létszámában a Vörös Hadsereget idéző csere-tömegei helyén mindössze két árva csereember lézengését látni, de ellenfelüket még így is 2:1 arányban felülmúlták a feketék. A meccsen aztán bebizonyosodott, hogy azért a játéktudás a legfontosabb tényező, ugyanis gólok tekintetében 2:1-re nyert a címvédő.
Az ELTE SE – Illyés U19 is bizonyosságot adott a fentebbi tételhez, amennyiben a sokáig küzdő, és sokáig jól küzdő, még egyenlíteni is képes Bandó Kareszt darálták be az ifjoncok olykor egészen tetszetős játékkal, technikai képzettségben osztálynyi különbséget jelentve be a két csapat között (7-3).
A forduló első rangadójára igencsak összeszedte magát a Folk Boys, jelentősen erősebb keretet hozott össze a csapat a múlt hetinél, míg ellenfele, a Szigeti veszedelem a kezdőcsapatot is épphogy ki tudta állítani. Hamar előnyhöz jutott a Folk Boys, Fülöp a Segnalato után a Folk Boys színeiben is fontos gólt lőtt a történészek hálójába, és a fizikai fáradást is figyelembe véve úgy tűnt, hogy az első félidő felénél már el is dőlt a találkozó. Erre a feltételezésre aztán maga Szigeti Gábor cáfolt rá, aki előbb egy kipattanót, majd egy jobbról érkező beadást értékesítve megfordította a meccsállást a róla elnevezett csapat javára. Innentől pedig kényelmesen kontrázgathatott a Szigeti, a második félidőben két kontra-góllal biztossá tették a győzelmet, összességében pedig három nagyon értékes pontra tettek szert a feketék.
Némileg kisebb iramban, de a megszerezhető három pont tekintetében azonos fontosságú volt a Group Force One és a Kopa Kőbánya mérkőzése. A fordulatos találkozón mindkét csapat vezetett, végül az erejével jobban gazdálkodó, és több váratlan húzásra képes kőbányaiak Antal és Bitai futószalagon gyártott góljaival húzták be a három pontot.
Osztálykülönbség ide vagy oda, a Téli Bajnokságban a helyét-nevét megtaláló Kozelito Tél annyira állta a sarat a Polszkival szemben, hogy forduláskor kétgólos előnye volt, ám a Polszki sem adta meg magát, és Egri duplájával végül döntetlenre mentették a találkozót a pirosak.
A székelyföldi túra miatt a Zsuga Bonito került a legnehezebb helyzetbe, hiszen önálló csapatként indultak, és egyszerre kellett volna két helyen csapatot prezentálniuk a fehéreknek, de megoldották, és legalább egy kiállásra és érdemi meccsezésre alkalmas csapatra valót hagytak Budapesten is. A tartalékokból összekapart osztag nem lehetett egyenrangú ellenfele az élbolyba igyekvő BennKillah-nak, a rutinos jogászok 3-1-re győztek.
A múlt hetinél jóval erősebb összeállításban küzdő Kofola a kezdeti percek után a bravúrra és a pontszerzésre is esélyesnek látszott a Stadion FC ellen, és erre csak még egy lapáttal rátett az a tény, hogy az első félidő felénél a Kofola egy szép emeléssel megszerezte a vezetést. De a Stadiont összetörés helyett inkább felrázta a gól, és hamarosan megfordították a találkozót, sőt, könnyen kétgólossá válhatott volna a különbség, de György kapus sikerrel kiimádkozott egy ugyanolyan ívelést, mint amiből csapata a vezetést megszerezte, így maradt a 2-1.
A forduló zárómeccse, a Sujet meccse az FC Fehérvár ellen iramban, technikai színvonalban és izgalomban is méltó volt a rangadó névre, és megfelelt azoknak az elvárásoknak, amit a semleges nézők támasztottak az összecsapással szemben. Mindkét félnek megvoltak a maga lehetőségei, de körülbelül harminc percig a csatárok minden igyekezete ellenére nulla-nullát mutatott az eredményjelző tábla. Ekkor betalált a Sujet, amit a Fehérvár rögvest kiegyenlített, és erős döntetlenszag terjengett a levegőben. Hanem aztán három perccel a vége előtt előnybe került a Fehérvár, és ha ez még nem lett volna elég, az utolsó percben Sellei két szépen kijátszott akcióra tette fel a koronát két remek lövéssel, így a végeredmény a sima meccset sejtető 4-1 lett, holott szó szerint az utolsó percig nyitott találkozóról van szó. Ezzel persze nem a Fehérvár érdemeit akarjuk lebecsülni, többek között azért sem, mert jobb gólkülönbségüknek köszönhetően őrzik listavezetői pozíciójukat a trónkövetelők.
Zeus
