Határok nélkül című interjúsorozatunkban az ELTE-n tanuló külföldi hallgatókat, illetve nemzetközi mobilitásprogramban részt vevő magyarokat kérdezünk tapasztalataikról, élményeikről, közelebb hozva egymáshoz ezáltal történeteket, kultúrákat és embereket. A hatodik részben Misák Emesével beszélgettem, aki nosztalgikus hangulatban, odaadó lelkesedéssel mesélt nekem az eredeti carbonara hazájáról, a hamisíthatatlan olasz életérzésről és az Erasmus adta, nem mindennapi lehetőségekről.
Emese az ELTE Pszichológia alapszakán végzett itthon, és mesterszakos tanulmányainak második félévét töltötte kint Olaszországban, Padovában. Egy teljes tavaszi szemeszter állt a rendelkezésére, hogy első kézből megtapasztalhassa az olasz életvitel és temperamentum sajátosságait, amiről sokunknak csak elképzelési vannak.
Mikor érezted először, hogy bele kell vágnod az Erasmus programba? Mi volt az oka, hogy nem az alapszakos tanulmányaid alatt, hanem mesterszakosként töltöttél kint egy félévet?
Már alapszakon is, sőt, az egyetem első éveitől kezdve folyamatosan nézegettem az erasmusos lehetőségeimet, tehát maga a kiutazás gondolata már régóta foglalkoztatott. Az Erasmus programmal együtt járó és az azt megelőző dokumentációs feladatok viszont nagyon sok időt fel tudnak ölelni. Ezt alapszakon nem tudtam még beilleszteni az időbeosztásomba, de lehet, hogy igazából még magamat sem éreztem teljesen késznek egy ilyen kalandra. Később, amikor már mesterszakos hallgató lettem, egy pénteki napon ismételten elém került egy Erasmus-hirdetés, amelynek a leadási határideje hétfő volt. Egyetlen hétvége alatt utánanéztem minden egyetemnek, ami szóba jöhetett, beosztottam a tárgyaimat, összeállítottam az órarendem, és leadtam a jelentkezésemet. Úgy éreztem akkor, hogy ennek most jött el az ideje az életemben. A legmotiválóbb gondolat számomra a „most vagy soha” volt!
Ha behunyod a szemed, és magad elé képzeled Padovát, mit látsz? Hogyan kell elképzelnünk a várost, ha még sohasem jártunk ott?
Padovát egy tipikus olasz kisvárosként tudnám bemutatni: macskaköves utcák, zsalugáteres ablakok, rengeteg bicikli és Vespa az utakon. Padova viszont alapvetően egyetemi város, így nagyon mozgalmas a diákélet. Megvannak a város saját hagyományai. Szerda esténként például rengeteg, több mint száz diák gyűlt össze egy folyó menti lépcsőn, ez volt a biztos találkozópontunk. Csütörtökönként egy másik megbeszélt helyen jött össze a hatalmas hallgatói csapat, és így tovább, minden napnak megvolt a maga programja. A város viszonylag kisebb mérete ellenére sok kávézó és étterem található ott, amik napközben mindig zsúfolásig tele vannak. Délben mindenki, legyen szó a munkából kiszakadó emberekről vagy az idős párokról, kiül a vendéglátóhelyek teraszára fogyasztani valamit, például egy Aperol spritzet. Padova Olaszország Veneto régiójában található, amelynek ez a hagyományos alkoholos itala, így nekem az Aperolról mindig Padova jut eszembe. Este hat órakor ismételten sziesztát tartanak a helyiek, amit hasonlóan kell elképzelni, mint a déli, „emberforgatagos-teraszra kiülős” időszakot.
Milyen arányban játszott szerepet a kinti életedben a tanulás, illetve az élményszerzés?
Ez alatt a félévem alatt én párhuzamosan végeztem kinti tárgyakat és itthoniakat is. Összesen körülbelül nyolc tárgyam volt, így négy-négy vizsgát kellett letennem a Padovai Egyetemen és az ELTE-n. Ebből adódóan sokat kellett tanulnom, és tanultam is, de az élményszerzési lehetőségekben is mindig igyekeztem aktívan részt venni. Ritkán fordult csak elő, hogy valamilyen programot ki kellett hagynom. Délután általában tanultam, de esténként mindig mentem találkozni és programot szervezni a szintén Erasmus-utazáson részt vevő társaimmal.
Összehasonlítva az olaszországi és az itthoni, ELTE-s pszichológia mesterszakot, milyen esetleges különbségeket fedeztél fel a képzések között?
Padovában található Olaszország második legrégebbi egyeteme, a Padovai Egyetem. A pszichológiaképzés széleskörű, négy-öt különálló épülete van, amelyek mind a pszichológia különböző irányzataihoz tartoznak. Az ELTE pszichológia mesterszak szinte minden tárgyát a kinti egyetemen is meg lehet találni. Ez szerencsés volt számomra, mert így biztosan csúszás nélkül tudtam folytatni a tanulmányaimat. A kinti egyetemen viszont sosem voltam nagy, több száz fős órákon, csakis húsz-harminc fős előadásokon vettem részt. Ez talán amiatt is lehetett, mert kint angolul végeztem a tárgyaimat, és nem olaszul, mint az ottani hallgatók nagy többsége. Kifejezetten olasz nyelven csak nyelvi kurzuson tanultam, amiknek köszönhetően el tudtam sajátítani a olaszt olyan szinten, hogy megszerezzek egy alapfokú nyelvvizsgát és a mindennapi életben is sikeresen tudjak kommunikálni. Olaszországban a pszichológiával kapcsolatos tárgyaim nagyon gyakorlatiasak voltak, és hétről hétre részfeladatokat kellett teljesítenünk, amelyeknek a megoldásai a vizsgaidőszakban nagyon hasznosnak bizonyultak. A segítőkészség a kinti tanárokról is nagyon nagy mértékben elmondható volt, amihez már az itthoni oktatók körében is hozzászoktam.
Igaz, amit az olasz emberek barátságos hozzáállásáról és vidám életszemléletéről mondanak? Neked milyen tapasztalataid voltak velük kapcsolatban?
Az általad elmondottak teljes mértékben igazak. Az olasz hallgatók közül soha senkivel nem találkoztam reggel tíz óra előtt a tanulószobában, ők szeretik későn, ráérősen kezdeni a napjukat. Az olasz barátaim mindig azt mondták nekem, hogy ők nem azért élnek, hogy dolgozzanak. Természetesen ők is sokat tanulnak és dolgoznak, de ezek mellett szeretik élvezni az életet és nagyokat pihenni. Azt is jól gondolod, hogy az olasz emberek valóban nagyon barátságosak. Igazán könnyen alakítanak ki társalgási helyzeteket és rendkívül nyitottak. Amikor előfordult, hogy egyedül beültem reggelizni vagy ebédelni valahova, akkor gyakran csatlakoztak hozzám, és beszélgetni kezdtünk.
Találkoztál Olaszországban olyan szokással, hagyománnyal, ami nekünk, magyaroknak akár szokatlan lehet?
Kint van egy olyan szokás, hogy este hat órakor tartanak egy úgynevezett Aperitivot, ami azt jelenti, hogy olyankor az olasz kocsmákban az italrendelésed mellé automatikusan kapsz egy kis ételösszeállítást is. A kiutazásom elején számomra nagyon meglepő volt, hogy napközben, a szieszta idején még a boltok is bezárnak dél, délután egy óra körül. Az éttermek pedig pont fordítva működnek: azok ebéd- és vacsoraidőben nyitnak ki, a köztes időszakokban nem.
Nagyon jellegzetes az olasz konyha, te szeretted ezt? Mennyire lettél az ország ételeinek szerelmese?
Nekem az olasz konyha az egyik személyes nagy kedvencem, úgyhogy kiélveztem, hogy ebben az országban tartózkodtam. A helyi olaszoknak megvannak a saját szokásaik az étkezések terén is. A reggeleket mindig egy kávéval indítják, de csakis feketén egy kis cukorral, és emellé esznek valamilyen édes kekszet vagy brióst, ami igazából a croissant-t jelenti náluk, csak ők ezen a néven ismerik. Ebédidőben pedig mindig különböző tésztákat fogyasztanak. Utánozhatatlan minőségű tésztaételeket tudnak főzni nagyon rövid idő alatt, amelyek receptjeit persze igyekeztem én is elsajátítani, de itthon elkészítve sajnos nem lehet ugyanazt az egyedi ízvilágot visszahozni.
Milyen jó tanácsot adnál annak, aki szintén Olaszországban tervez tanulni egy félévig?
Szerintem Olaszország és az ottani emberek életstílusa nem feltétlenül illik mindenkihez, mert nem biztos, hogy mindenki szereti ezt a fajta laza életmódot. Az olasz emberek alapbeállítottságában benne van a késés, legyen szó egy baráti találkozóról, vagy akár egy egyetemi óráról. Ha valakit viszont ez nem érint rosszul, akkor mindenképpen ajánlom a kiutazást, főként Padovába! Ott meg lehet tapasztalni a már említett tipikus olasz hangulatot, és kifejezett különlegessége a városnak, hogy egy órán belül el lehet jutni a hegyekhez, vagy akár a tengerhez is. Olaszországnak rengeteg gyönyörű, felfedezhető része van, amik könnyen megközelíthetők akár egy-egy évközi kirándulás során vagy a szemeszter lezárása után. Ajánlom továbbá mindenkinek, hogy időben kezdjen utánajárni az Erasmusszal kapcsolatos teendőknek, bár, az én példámból kiindulva, egy hétvége alatt sem lehetetlen mindent összeszervezni. Ami sokaknak félelme az Erasmus kapcsán, az a félévcsúszás. Utólag elmondhatom, hogy én, habár nem csúsztam, még azt sem bántam volna, hiszen egy teljesen más életérzéssel rendelkező ország mindennapjaiba nyerhettem betekintést. Ezeket az élményeket és tapasztalatokat pedig már senki sem veheti el tőlem. Az Erasmuson fantasztikus barátokat is szereztem, akikkel azóta is napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és rendszeresen szervezünk találkozókat különböző európai városokban. Az előbb említett emlékek és a mai napig mellettem álló, csodás emberek miatt azt érzem, hogy egy ilyen utazás minden nehézséget megért volna számomra.
A képek forrása: az interjúalany fotói
