Folytatódik a Határok nélkül című interjúsorozatunk, melyben az ELTE-n tanuló külföldi hallgatókat, illetve nemzetközi mobilitásprogramban részt vevő magyarokat kérdezünk tapasztalataikról, élményeikről, közelebb hozva egymáshoz ezáltal történeteket, kultúrákat és embereket. Az ötödik részben Török Adéllal beszélgetünk, aki Gröningenből jelentkezve mesélt nekünk az egyetemváros különleges hangulatáról, a természetközelség fontosságáról és az Erasmus adta lehetőségekről.
Mesélnél kicsit magadról? Hogyan kerültél az ELTE-re, és mit tanulsz?
Török Adél vagyok, 23 éves és most harmadéves az ELTE GTK-n. Eredetileg orvosira szerettem volna menni, de ezt viszonylag későn, 11.-ben döntöttem el, úgyhogy lecsúsztam pár ponttal. Utána biológiát kezdtem tanulni, de hamar rájöttem, hogy az én lelkiismeretem nem bírná az orvosi pályát, így kerültem a GTK-ra, ami nagyon jó döntés volt, mert mind a kart, mind a tanáraimat nagyon szeretem. És annak a másfél évnek is örülök, ami „kimaradt”, mert úgy érzem, ez is kellett ahhoz, hogy most itt legyek.
Az Erasmus és maga Hollandia ötlete mikor vetődött fel benned? Régóta vonzott az ország, vagy csak szembejött veled a listán?
Igazából teljesen tudatos volt, többször is voltam már Hollandiában barátoknál látogatóban, és nagyon megfogott a hely, úgyhogy biztos voltam benne, hogy ide szeretnék jönni. Azt láttam, hogy könnyedek és vidámak az emberek, például jógáznak a parkokban. Magyarországon ez nem jellemző, itt mindenki rohan munkába vagy intézi a dolgait. Egyébként én jelentkeztem már egyszer ugyanide egy évvel ezelőtt, de nehéz bekerülni, mivel csak két hely van Hollandiában. Elég elhivatott voltam viszont, és most itt vagyok.
Milyen volt a kiutazás és a megérkezés? Itthon lassan lecsengőben van a Covid, de neked volt bármilyen hatással még az utazásodra vagy az Erasmus kezdetére?
Az egyéni életemre elég nagy hatást gyakorolt, mert pont, amikor utaztam volna ki, covidos lettem. Kellett egy negatív PCR teszt, úgyhogy végül a harmadik repülőjegyemmel sikerült kijutnom, és azt éreztem, hogy az élet megint dobott egy problémát, amit meg kellett oldani, át kellett vészelni. Úgyhogy a személyes tapasztalataimat megnehezítette, de amikor kiértem, majdnem hogy nyoma sem volt. Az első egy-két hétben kellett még maszkot hordani, de mostanra már mindent eltöröltek, Covidról már szinte szó sincs szerencsére.
Az erasmusosok nagy dilemmája szokott lenni a szálláskeresés. Neked milyen tapasztalat volt ez a folyamat, hogyan sikerült megtalálnod a lakásod, és mire kell odafigyelni ilyenkor?
Igen, ez egy nagyon nehéz pontja volt a kijövetelemnek, volt olyan, amikor elgondolkoztam azon, hogy kell-e ez nekem egyáltalán. Körülbelül kettő, kettő és fél hónapig próbálkoztam a kereséssel, Gröningenben ugyanis nagyon nagy a kereslet a szállások iránt, és nagyon kevés a kiadó hely, ráadásul online menedzselni ezt az egészet nagyon nehéz. Itt úgy működik a szálláskeresés, hogy a Facebook-csoportban odakommentelsz egy poszt alá, 20-30 másik emberrel együtt. Ebből kiválasztanak mondjuk 10-15-öt, és velük csinálnak egy pár perces online beszélgetést, ami alatt eldöntik, hogy veled szeretnének-e élni, vagy sem. Nagy nehezen én is találtam lakást, kicsit drágábban, mint szerettem volna, de úgy éreztem, nem vagyok olyan pozícióban, hogy válogassak. Szóval a szálláskeresés különösen nehéz itt Hollandiában, főleg ugye azért, mert nagyon magasak az árak. Most egy albérletben lakom együtt egy német lánnyal, gyönyörű a lakás, és nagyon jó helyen van, de drága, úgyhogy ezt bele kell kalkulálni, amikor kimegy az ember.
Ha az ember nagy nehezen megtalálta az albérletét, akkor hova érkezik meg azután? Milyen maga Gröningen, neked vannak már kedvenc helyeid a városban?
Imádom Gröningent, elképesztően szeretek itt lenni! Én is biciklivel járok a suliba, és az egyik kedvenc helyem egy csodaszép park, amin keresztülmegyek minden nap az iskolába menet. Fantasztikus, hogy most, hogy jön a tavasz, egyre több virág van, és amikor végzek az egyetemen, még mindig süt a nap, és mindenhol ülnek emberek. Itt a 15 fok olyan, mintha 25 fok lenne, annyira sokan vannak ilyenkor a szabadban, úgyhogy ez a park egyértelműen a kedvencem. Amikor megérkeztem, nagyon aranyos volt a lakótársam, mert kijött elém, úgy, hogy nem is ismertük egymást. Miközben mentünk közösen vissza a szállásra, akkor is azt láttam, hogy este 11-kor még mindenki biciklizett, akár sörrel a kézben. Ez egy nagyon laza környezet, mindenki nagyon kedves és nyitott. Ez a természetközeli életérzés nekem mindig tetszett, itt pedig ez egyértelműen megvan.
Milyen az egyetem? Ott is érződik ez a nyitott légkör? Az órák, a tanárok hasonlítanak az ELTE-sekhez, vagy vannak specifikus holland módszerek, amikkel esetleg találkozol?
Maga az iskola egy hatalmas egyetemi komplexum, ahol csak egyetemi épületek vannak. Futurisztikus az egész, itt nincsenek lakóházak, de nagyon gyönyörű és modern minden. Az oktatás viszont nem lesz a kedvencem itt, azt már látom. Én a Hanze University of Applied Sciences-re járok, ami kicsit gyakorlatiasabb, de teljesen más, mint az ELTE. Kis létszámú csoportokban vagyunk, körülbelül 15-20 fős osztályban. Az az érzésem, hogy nem különösebben a tanárok oktatnak, mert mindig nekünk kell prezentációt csinálni, nekünk kell feldolgozni az anyagot, csoportmunkák vannak szinte minden tantárgyból. Egyébként ami nagyon jó, hogy van egy projektünk, ahol egy céggel kell együtt dolgoznunk, aminek egy adott üzleti problémáját kell megoldanunk pár hónapon belül. Ez a feladat nagyon tetszik, mert életszerű, de ahhoz még hozzá kell szoknom, hogy a tanárok túlságosan a csoportmunkára koncentrálnak, és látszólag nem fektetnek a tanításba elég energiát.
Az erasmusos élet maga milyen? Vannak szervezett programok, vagy az egyetemen ismerkedsz, és úgy alakul ki a közösségi élet?
Vannak szervezett programok, igen, úgy tudom, itt Gröningenben van Európa-szinten a második legnagyobb ESN-szervezet. Lett volna egy „introduction week”, ami nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerkedjünk másokkal, de én erről sajnos lemaradtam a Covid miatt. Megmondom őszintén, hogy ilyen jellegű eseményen még nem voltam, úgyhogy az egyetemen ismerkedem a csoporttársaimmal. Egyébként ez nagyon könnyen megy, nagyon kedvesek a holland diákok. Elképesztő segítőkészek: segítenek nekünk bevonódni, ha például csinálnak egy házibulit, akkor minket is meghívnak, megmutatják nekünk a szórakozóhelyeket, próbálnak minket integrálni a közösségbe. Úgyhogy eddig azt tapasztaltam, hogy könnyű boldogulni ebből a szempontból.
A Határok nélkül interjúsorozatban mindig rá szoktam kérdezni, hogy mik azok a jellegzetes fogások, amik az adott helyen megjelennek, de a holland gasztronómiáról nem gyakran hallani. Vannak egyáltalán tipikus holland ételek, amiket már kipróbáltál?
Valószínűleg azért nem hallottál róla, mert ilyen nincs is nagyon. Ami tipikusan holland, az talán az, hogy nagyon sok kenyeret és szendvicset fogyasztanak, ebédre is általában hideget esznek. Tipikusan holland még a tört krumpli, valamilyen fajta kolbásszal és különböző fűszerekkel. Ez sem túl specifikus, de a csoporttársaim már megígérték, hogy majd főznek nekünk ilyet. Van még a stroopwafel nevezetű holland édesség, ami egy palacsinta- és gofriszerű étel rengeteg cukorral és karamellel. Ezt már kóstoltam, és ez tényleg nagyon finom. Most gondolkozom, hogy specifikus italuk van-e, de még nem hallottam róla, hogy lenne.
Pont egy hónapja érkeztél, a hátralévő időre milyen terveid vannak még?
A kedvenc virágom a tulipán, úgyhogy a legnagyobb tervem, hogy elmenjek megnézni a tulipánföldeket. Az előző utazásaim során már elég sok városban voltam, de a többi diákkal is szeretnék utazni Hollandián belül, ezt már tervezgetjük is. Mindenképpen szeretnénk egy nemzetközi vacsorát, ahol mindenki a saját nemzeti ételeiből főzne valamilyen fogást. Nekem az is mindig nagy álmom volt, hogy egy kávézóban dolgozzam, mert nagyon jó lehet az a „feeling”, de ha hazamegyek, akkor már valószínűleg az üzleti világban fogok elhelyezkedni, úgyhogy ezt az élményt is itt szeretném megtapasztalni. Annak is örülnék, ha valamennyire azért megtanulnék hollandul, amíg itt vagyok. Ebben sokat segítenek a csoporttársaim, ők tanítgatnak.
Szerinted mit ad az embernek egy ilyen program, mint az Erasmus, miért ajánlanád másnak?
Hol is kezdjem? Szerintem a legfontosabb az, hogy rengeteg mindent megtanul magáról az ember abból kifolyólag, hogy egyedül van, nincsenek vele a barátai, a családja, és így jut idő arra, hogy jobban megismerd önmagadat. Olyan szempontból is, hogy felismered, hogy el tudsz boldogulni teljesen egyedül egy idegen országban, minden segítség nélkül. Én azt éreztem, hogy ha ezt meglépem, akkor számomra nincs olyan, hogy lehetetlen, ez pedig egy fantasztikus érzés. Nagyon jó megismerni úgy kultúrákat, és beszélgetni emberekkel akár politikai szituációkról is, hogy személyes élményeken keresztül tudnak nekem mesélni. Nagyon sok mindent tanultam a külföldi barátaimtól, amit tankönyvön keresztül sosem tudtam volna meg. Persze a nyelvtudás is egy nagy plusz, bár az angollal sosem volt bajom, mégis már az első hét után érezhetően folyékonyabban beszéltem, mint előtte. Szóval összességében rengeteg lehetőséget ad, a legfontosabb pedig az, hogy ezekkel élni is kell, és aktívnak kell lenni. Ha jön egy lehetőség, azt meg kell ragadni, különben eltűnik, és vele együtt a tapasztalat és az élmény is.
A képek forrása: az interjúalany fotói
