Öt éve, 2017. március 8-án hunyt el Oláh György, Nobel-díjas és Priestley-érmes tudósunk, a 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa. Halálának ötödik évfordulója alkalmából életpályájának rövid ismertetése után bemutatom nektek a legnagyobb elismeréseit, főbb elméleteit, reménykedve abban, hogy szélesebb körben ismertebbé válik a kémikus személye és szakmai zsenialitása is, hiszen elképzelhető, hogy napjaink két legégetőbb válságát, az energia- és a klímaválságot is az ő találmányának köszönhetően sikerül megoldanunk.
Oláh György Budapesten született 1927. május 22-én. Középiskolai tanulmányait követően a Budapesti Műszaki Egyetem berkein belül tanult kémiát, mely szakirányból 1949-ben doktori fokozatot is szerzett, később pedig oktatóként tért vissza az alma materbe. A kémián belül a szerves kémia érdekelte igazán, mely szakterület legrangosabb magyar professzora, Zemplén Géza mellett volt kutatási asszisztens. A megszerzett erős alapokra támaszkodva már az első tudományos munkái nemzetközi elismerést értek el, valamint megválasztották a szerves kémia tanszék vezetőjének, majd az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet igazgatójának. Sok honfitársunkhoz hasonlóan 1956-ban családjával együtt emigrált Angliába, majd Kanadába, később pedig Amerikába költöztek, ahol a Case Western Reserve University, majd a kaliforniai University of Southern California tanára volt.
A napjainkban leginkább aktuális válságokra, azaz az energia- és klímaválságra jelentene megoldást az egyre nagyobb érdeklődésnek örvendő, Oláh György által kidolgozott metilalkoholos energiacella. A bolygónk hagyományos energiahordozóinak (kőszén, földgáz) készlete szinte teljesen kimerült, áruk exponenciálisan nő, valamint az előállításuk energia- és költségigényes. Az említett energiahordozók kimerülésének következményeként kialakuló energiahiányt, a kitermelés magas költségeit és az egyre inkább eszkalálódó globális felmelegedés problémáját oldhatja meg tehát Oláh György elmélete, illetve arra épülő találmánya.
Oláh és munkatársai azt az innovációt dolgozták ki, amely révén a metilalkohol (CH3OH) használható energiahordozóként. A metilalkohol – nem az etil-, amit a vendéglátó egységekben fogyasztunk, hanem a vakságot okozó, mérgező rokona – mindössze egy oxigénatommal tér el a földgáz egyik fő alkotóelemétől, a metántól. A szintetikus üzemanyagként is felhasználható metilalkohol égésekor szén-dioxid és víz keletkezik. Amennyiben az utóbbi folyamatot vegyi úton megfordítjuk, azaz szén-dioxidból és vízből sikerül metilalkoholt előállítani, akkor létrejöhet az úgynevezett metilalkohol-alapú gazdaság, amelynek segítségével megszűnik az energiahordozóktól, mint például a gáztól való függés, valamint az egekbe szökő rezsiköltségek is mérsékelhetőek, és a széntüzelésű erőművek ipari mennyiségű szén-dioxid kibocsátása is „jó célra” fordítható, továbbá hosszú távon a globális felmelegedés szempontjából egyik legfontosabb törekvést, a légköri CO2 mennyiségét és a CO2-kibocsátás csökkentését is elősegítheti.
A közlekedés is modernizálható metilalkohol alapon, hiszen az autókat, járműveket vagy metanollal működő belső égésű motorok vagy metilakohol-cellákban előállított árammal működő villanymotorok hajtanák. A direkt metanolos tüzelőanyag-cellák (Direct Methanol Fuel Cell, DMFC) pedig közvetlenül alakítják át a metanolt elektromos árammá egy polimer elektrolit membrán segítségével. A metilalkohol továbbá energiatárolásra is kiváló, hatásfoka jobb, mint a most ismert akkumulátoroké, hiszen mindkét irányban (energiacella: szén-dioxidból és vízből árammal metanolt állít elő; metanolból pedig áramot, vizet és szén-dioxidot termel) 83,67% a hatásfoka.
Oláh György kutatásai közül a legkiemelkedőbb eredményt kétségkívül azzal érte el, hogy szupersavak segítségével, alacsony hőmérsékleten karbokationokat állított elő, melyeknek szerkezetét és tulajdonságait is tanulmányozta. A karbokationok területén végzett munkájáért a Svéd Tudományos Akadémia 1994-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazta. A karbokationokat korábban is ismerték, azonban mivel szerves kémiai reakciók köztes termékei, rövid élettartamúak, bomlékonyak, Oláh György előtt nem tudták őket kimutatni. Továbbá Oláh György kutatásának eredménye az is, hogy sikerült megcáfolni a szén négyvegyértékűségéről alkotott elméleteket, így sikerült nagyobb oktánszámú benzinfajtákat előállítani.
Kivételes tehetségét és zsenialitását a kémiai Nobel-díj mellett 2001-ben Corvin-lánccal, 2002-ben Bolyai-díjjal, 2005-ben American Chemical Society Priestley-éremmel ismerték el, majd 2006-ban megkapta Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2006 óta Budapest díszpolgára, 2011-ben pedig Széchenyi-nagydíjat kapott. Az utókor pedig büszkén emlékezik meg Oláh Györgyről, akinek a találmánya megoldást jelenthet a 21. század égető kríziseire.
Kiemelt képek forrása: Elhunyt Oláh György Nobel-díjas kémikus, az MTA tiszteleti tagja | MTA
Életrajzi adatok forrásai: Oláh György (kémikus) – Wikipédia (wikipedia.org) Oláh György életrajza – BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar
