A filmtudomány szakkal folytatódik az ősszel indított interjúsorozatunk, melyben mesterszakos hallgatókat kérdezünk tanulmányaikról, tapasztalataikról azzal a céllal, hogy személyes élményeken keresztül mutassuk be az egyetem képzéskínálatát. A második részben Süll Kristóf elkalauzol bennünket a Közelkép Filmklubba, filmfesztiválokra, és még egy párizsi utazás is szóba kerül.
Miért erre a szakra felvételiztél, mi volt a motivációd?
Már az alapszakra és azon belül a film specializációra érkezve sem volt bennem kétség afelől, hogy a filmművészettel szeretnék foglalkozni – csak azt nem tudtam még, hogy milyen formában. Már a középiskolában, majd kezdő bölcsészként is filmkészítői pályát képzeltem el magam előtt, ám a filmelméleti és filmtörténeti előadásokat hallgatva vonzóvá vált számomra a tudományos gondolkodás és a könyvtárak világa. Egy évnyi „filmspec” után pedig már nem volt kérdéses: mindenképp ezen az úton akartam továbbhaladni.
Mi a szakhoz köthető eddigi legjobb emléked?
Az alapszak vége és a mesterszakon töltött idő nagy része már a Covid-érában zajlott, így a személyes találkozók és a közösségi programok hiánya miatt nehéz lenne kimagasló élményt mondani. Melegítőben otthon ülni a laptop előtt az online tér klausztrofób szorongásaival eltelve talán nem a legfelemelőbb – bár kétségkívül újfajta – létélmény. Hiányzik továbbá az anno havonta megrendezett Közelkép Filmklub, amely során a tanári karral közösen lehetett megtekinteni, majd megvitatni a legfrissebb magyar filmeket az Urániában. Voltak azért nagyszerű élményeim ezen kívül is: a tanulmányaim során lehetőségem nyílt részese lenni mind a Verzió Dokumentumfilm, mind az ArteKino Fesztivál diákzsűrijének.
Mindkettő remek tapasztalat volt számomra. Nem csak azért, mert sok szuper filmet láthattam ezáltal, hanem mert külön izgalmas volt az azokról alkotott véleményem megvitatása a többi zsűritaggal. Az ArteKino egy három napos párizsi utazást is biztosított számunkra, ez nem is olyan rég, augusztus legvégén valósult meg.
Milyen volt a párizsi utad?
Remek élmény volt személyesen is találkozni a többi zsűritaggal és bejárni velük a fővárost. A szervezők meghívtak bennünket egy vacsorával egybekötött városnéző hajóútra is; a fedélzetről megcsodálhattuk az Eiffel-tornyot. A maradék időben pedig szabadon választott programokat szervezhettünk: sikerült eljutnom a Centre Pompidou-ba, a Louvre-ba, és körbejártam a restaurálás alatt álló Notre-Dame székesegyházat is.
Visszatérve az egyetemre: melyik volt a legérdekesebb órád?
Nagyon nehéz lenne csupán egyet kiválasztani, és nem is leszek rá képes. Viszont tudok mondani egy tematikát, amire tárgyfelvételnél ugrani szoktam: bármilyen kortárs megnevezésű és aktuális problémákkal foglalkozó kurzust szívesen hallgatok. Ilyen volt a Poszt-mozi nevezetű óra, ami korunk digitális, „okostelefonos” környezetében kereste a film lehetséges definícióit, de arra is törekszem, hogy egyéb területekről, akár a filmművészet határterületeiről – mint az intermedialitás vagy épp a feminizmus – rendelkezzem elég elméleti tudással és fogalomkészlettel. És hiba lenne nem megemlíteni az Esztétika Tanszéken induló, teljességgel hianypótló, videójáték témájú „gamer studies” kurzust, ami akár szélesebb körben is ajánlható.
Mennyire tudod a saját ötleteidet megvalósítani? Milyen projektekben működtél közre?
Már említettem a diákzsűris szerepléseimet, ezen túl pedig a mesterszakon egyre több lehetőség nyílik a hallgatóknak arra, hogy publikáljanak esszéket, tanulmányokat (akár kutatószemináriumok keretében). Én is közölhettem egyik – eredetileg szemináriumi dolgozatként megírt – szövegemet a Laokoón online folyóirat felületén, ez a mai napig nagyon boldoggá és hálássá tesz. És bár ez talán túlmutat az egyetem keretein, de a tanulmányaim jó referenciának bizonyultak újságírói pozíciók megpályázásához is, ezt több szaktársam, barátom is alá tudná támasztani.
Mik a diploma utáni terveid?
Mivel úgy érzem, ebben találtam meg önmagam, mindenképp szeretném folytatni a filmtudományi tanulmányaimat, és ezzel együtt filmkritikusi tevékenységeimet is. Mindezt boldogan tenném az ELTE doktori programján belül, de ez még eldől a (közel)jövőben.
Mit lett volna jó tudni a szakról a jelentkezés előtt? Kinek ajánlanád?
Jó lett volna látni előre, és lélekben felkészülni arra, mit tesz majd a pandémia időszaka az oktatással, meg az (egykoron élénk) egyetemi élettel. Ezen túl nem hiszem, hogy bármilyen nagyfokú és akár kellemetlenségeket okozó változások várják a filmtudomány MA hallgatóit, pláne, ha az alapszakot is az ELTE-n végezték. Ami feltűnő, de pozitív eltérés a BA-hoz képest, hogy kevesebb a hallgató, így jóval családiasabb, összetartóbb a közösség. Az utóbbi hónapokban közös filmnézéseket és mozizásokat is elkezdtünk szervezni a csoporttársaimmal, és ez nagyon felemelő.
A képek forrása: az interjúalany fotói
