Meglepetésekkel volt teli a Bartók Béla Énekkar, az Egyetemi Koncertzenekar és a Hot Jazz Band 2021. november 28-án, a MOM Kulturális Központban tartott közös koncertje. Művészeti Együttesünk szokásuktól eltérően a könnyűzene felé vette az irányt ezen az esten, a közönség nem kis élvezetére. A fellépők közt pedig dr. Borhy László rektor úr is feltűnt – gitárprodukcióval színesítette a koncertet.
Már a fellépők ruhaösszeállításán látszódik, hogy nem klasszikus zenei koncertnek leszünk fül- és szemtanúi. Az elegáns bordó felső helyett, amelyet a hölgyek rendszeresen viselnek fellépéskor, most színes, kevésbé formális ruhaösszeállítást választottak. Kovács László karnagy úr sem frakkban, hanem egy lezser, de igazán elegáns öltönykabátban jött ki a színpadra, a zongora elé. És ekkor következett a meglepetések egyike, amikor karnagy úr egy-egy szám erejéig maga kísérte szeretett kórusát. „Próbálunk úgy viselkedni, mintha értenénk a könnyűzenéhez is” – mondta köszöntőjében a Liszt Ferenc-díjas karmester. Aki kicsit jobban ismeri Kovács Lászlót, tudja, hogy nemcsak kiváló zenész – nem mellesleg a Debreceni Kodály Filharmónia állandó karmestere, – hanem kiváló humorral is rendelkezik, melyet nem rest a fellépések során csillogtatni. A fenti mondat is innen ered – és nem ez volt az utolsó a közel két és fél órán tartó koncert során.
Nemcsak hosszú, de tartalmas műsorral is készült Egyetemünk több mint 60, ill. 70 éves együttese: az első részben inkább a kórusnak jutott főszerep, ők is nyitották meg Barabás Árpád kortárs zeneszerző Vannak vidékek c. művével az estet. Nem sokkal később megérkezett a második meglepetés, amelyhez Kovács László az alábbi megjegyzést fűzte: „sajnos a következő számban eggyel kevesebb lesz a hegedűs”. Valóban, Nemes Csaba személyében az elsőhegedűs cserélt hangszert: az előre bekészített basszusgitárt vette nyakába, azzal játszotta az egyik szólót Jeff Tyzik Blues Suite for Strings c. művében. A másik szólót pedig a koncertmester, Dúlfalvy Éva szolgáltatta (ő azonban már valóban hegedűn), aki nem mellesleg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja is. Az első blokk részét képezte még Körmendi Vilmos operettekből és dalokból álló összeállítása, amely azért is bír különleges jelentőséggel, mivel a zeneszerző egészen a halálig az együttes barátja volt, és több zenekari művet is komponált a számukra.
Ezt követte még három darab, köztük Nigel Hess Ladies in Lavender c. filmhez írt zenéje, melynek gyönyörű hegedűszólóját Dúlfalvy Éva szólaltatta meg gyönyörű, profi játékkal, melyet hallgatva az az érzésem támadt, mintha megállt volna az idő. Talán nem is kell a játékmód eme magas szintjén csodálkozni, ha tudjuk, hogy Dúlfalvy Éva – megint csak Kovács László szavait használva – „ide és tova huszonsokadik éve zenekarunk koncertmestere”. És nem, nem kell aggódnunk, a művésznő játékán egyáltalán nem hallatszott, hogy rutinból játszotta volna ezt az igazán nehéznek tűnő darabot. Végül pedig a téli hangulatot idéző Leroy Anderson Sleigh Ride c. művével bocsátottak minket szünetre.
Ha feltűnt volna eddig valakinek a társzenekar hiánya, megnyugtatom őket, hogy a második részben a Hot Jazz Band vette át a szó- és hangvivői szerepet, mindvégig azonban egyenrangú partnerként kezelve az ELTE zenészeit, sőt Bényei Tamás többször elnézést is kért, hogy oly sokszor ő az adott dal főhőse. „De hát mit tehetek, ha egyszer karnagy úr ezeket a műveket választotta?” – tette meg tréfásan bűnbaknak Kovács Lászlót. A Kossuth-díjas jazz-zenekar énekese megmaradt az est további részében is ilyen közvetlennek, még a fényátállítást is kért a technikus munkatársaktól, amikor látta, hogy az egyik lámpa elvakítja a nézőket. „Mert én ilyen empatikus fiú vagyok” – magyarázta a megszokott stílusában.
Ha még mindig nem lenne elég a meglepetésekből, maga dr. Borhy László, egyetemünk rektora szolgáltatta a következőt. Szlatinay Sándor és Füredi Imre közösen írt, Altató c. művének gitáros szólistája lett, őt pedig szájharmonikán kísérte Bényei Tamás, aki később énekre váltott. „Karnagy úr javasolta ezt a számot, amit a Művészeti Együttessel együtt hangszereltek meg. Ma próbáltam velük a főpróbán, és hála érte, ment akkor is és most a koncerten is, számomra pedig nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy az ELTE Művészeti Együttesével és a Hot Jazz Banddel játszhattam együtt” – mesélte rektor úr fellépésének előzményeit a koncert után.
A koncert fénypontját mindenképpen Gershwin Rhapsody in Blue c. művének felcsendülése jelentette, mert Kovás László keze, talán jobban mondva füle munkáját is viseli: azzal a céllal hangszerelte át az 1924-ből származó dallamot, hogy egyaránt szerepet kapjanak benne a vonósok, a Hot Jazz Band hangszerei, és még a kórusnak is legyen dolga néhány taktus erejéig. Karnagy úr maga játszotta zongorán a szólót, előtte pedig elmondta, hogy már hosszú ideje áll kapcsolatban ezzel darabbal. Az eredmény pedig gyönyörű volt, Kovács László elérte, hogy Gershwin időt álló darabja közösségi élménnyé váljon, akár hallgatóként, akár zenészként vettünk részt ebben az élményben. Zárásul újfent dr. Borhy László szavaihoz nyúlok, aki a koncert egészét is találóan összefoglalja: „Egészen új oldaláról mutatkozott meg a Művészeti Együttesünk és Kovács László is. Csodás volt látni, ahogy az énekesek és a zenészek rá tudnak hangolódni az ő énjére, én még sosem láttam az Együttestől egy ennyire sokoldalú és sok stílust képviselő előadást. Egész kivételes estnek lehettünk tanúi.”
Fotók: Hódossy Attila
