A hamarosan egy éves ELTE Néprajz Blog vezetőit, Ilyefalvi Emesét és Bobák Szilviát kérdeztük az (egyelőre) párját ritkító szakmai blogról.
A néprajzképzést mélységeiben felbolygató koronavírus-járvány kellős közepén indult a lassan egyéves ELTE Néprajz Blog. A blog a tudományos és a könnyedebb tartalmakat is összefogja, a háttérben pedig odaadó hallgatói és oktatói munka áll. A közeledő első születésnap apropóján beszélgettünk a szakmai blog két vezetőjével, Ilyefalvi Emesével, az ELTE BTK Néprajzi Intézet oktatójával, az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársával, valamint Bobák Szilviával, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatójával, a Marie Claire újságírójával.
Mi a blog célja és kinek a kezdeményezésére jött létre?
Bobák Szilvia: Alapvetően Emese ötlete volt a blog, viszont már a kezdeti fázisban megkeresett engem, hogy, ha van időm, akkor vágjunk bele együtt! Egyébként a diákok részéről a blog szükségessége már évekkel ezelőtt megfogalmazódott, de eddig nem került sor a megvalósításra. Szóval úgy is mondhatjuk, hogy Emese volt a katalizátor, de az igény kettős volt. A gyors indulást a covid szülte, az online oktatás hatására vágtunk bele ilyen gyorsan és ekkora hévvel, máskülönben lehet, hogy húztuk-halasztottuk volna még egy ideig.
Ilyefalvi Emese: Az igazi katalizátor a járvány volt. Ősszel úgy indult el egy évfolyam az egyetemen, hogy nem találkoztunk élőben a hallgatókkal, és tulajdonképpen a 2019-2020-ban kezdett évfolyam is mindössze egy szemesztert járt élőben. Van két évfolyam tehát, aki ül a teamses előadásokon, részt vesz az online szemináriumokon, és azt gondolhatja, hogy ez a néprajzképzés. Pedig a néprajzos lét korántsem csak ennyiből áll! Azt szerettük volna megmutatni, hogy az egyetemre járás, az egyetemi, hallgatói és szakmai élet jóval több, mint hogy ülünk a laptop előtt az órákon, és válaszolgatunk az oktatóknak. Ebből a szokatlan, teljesen életidegen helyzetből indult a blog, három célkitűzéssel. Egyrészt megmutatni a szakmai, oktatói és hallgatói életet, másrészt tudománynépszerűsítő stílusban szakmai cikkeket közre adni (ami választ ad arra a kérdésre is, hogy mivel foglalkozik a néprajzos). A harmadik cél pedig a csapatépítés, ami a koronavírus miatt az online térben tudott megvalósulni az utóbbi időben. A szakmai blogolás ugyanis egy évfolyamokon átívelő közös tevékenység, mely összehoz mindenkit az alapszakosoktól a doktoranduszokon át egészen az oktatókig.
Tehát oktatók és hallgatók is lehetnek szerzői és szerkesztői a blognak?
I. E.: Az indulás óta volt alapszakos, mesterszakos, doktorjelölt szerzőnk is, de oktatók és volt néprajzos hallgatók is szép számmal írtak már a blogunkra. Néhány vendégposztot is beengedünk, ami vagy a hazai néprajztudomány miatt érdekes, vagy van valami egyéb kapcsolódási pont az intézettel. A törzsgárdát az ELTE-s hallgatók és a Néprajzi Intézet oktatói alkotják, a doktoranduszaink egyelőre a legaktívabbak, ami pont ideális egy induló orgánum esetében.
B. Sz.: A munkafolyamat alapvetően úgy működik, hogy miután megírta az adott szerző a cikkét, MA- és doktorhallgatók szerkesztik. De mindeközben próbálunk „kinevelni” egy következő szerkesztői generációt is, hiszen ez nem egy munkahely, ha valaki végez a szakkal és kikerül a blogos körből, akkor is kell, hogy legyen utánpótlás. Ezért próbálunk rendszeresen olvasószerkesztői workshopot csinálni: ekkor mindenki jelen van, együtt szerkesztünk, megbeszélünk néhány kulcskérdést, nyelvtani-stilisztikai vagy éppen technikai problémát. Fontos számunkra, hogy a blognak legyen valamelyest egységes a stílusa még úgy is, hogy sok műfajban írunk. Végül Emese az, aki oktatóként áldását adja a cikkekre, ezután kerülnek ki az anyagok. Ezen felül büszkék vagyunk a vizuális szerkesztésre is, amire nagyon sok időt fordítunk.
I. E.: És ezt teljes egészében Szilvi csinálja.
B. Sz.: Én készítem a vizuális tartalmakat a cikkekhez, viszont Horváth Kinga bloggerünk, aki a Néprajzi Múzeumnál dolgozik, egyfajta „vizuális menedzser” funkciót tölt be nálunk. Ő az, aki felgyorsítja a képjogkérési folyamatokat. Ez talán viccesen hangozhat egy intézeti blog szintjén, de sok munka van a képekkel, nagyon ügyelünk arra, hogy minden képi tartalom jogtiszta és visszakövethető legyen. Ahol lehetséges, ott a vizuális tartalom nemcsak kitöltőelem, hanem a történetmesélést egészíti ki. Másrészről manapság a vizuális tartalmak túlsúlya megváltoztatta a befogadás mikéntjét is, érezhető, hogy a blog műfaja kicsit háttérbe szorult, így nagy, fényképes panelekkel próbáljuk lazítani is a szöveget.
A blog vizuálisan első ránézésre is rendkívül igényes. Ha jól értem, külső weblapfejlesztő segítséget nem is kaptak hozzá.
B. Sz.: Nem kaptunk, én tanultam ki, hogyan kell alapszintű blogfelületet csinálni. Ezelőtt sosem csináltam ilyet, van benne némi „sufnituning”, de megpróbáltuk a maximumot kihozni a lehetőségeinkből.
I. E.: A blogunk nulla forintos büdzsével indult, azóta szerencsére az ELTE BTK HÖK támogatja a bloggereket egyéni pályázattal, illetve workshopok szervezésével. Külön informatikus segítségre nem költöttünk, ezt teljes egészében Szilvi alkotta meg, illetve mindegyik blogger hozzáteszi azt, ami az övé. Ezenkívül próbáljuk kiaknázni az ELTE Néprajzi Intézet szakmai partnerkapcsolatait is. A Néprajzi Múzeummal például van együttműködési szerződése az ELTE Néprajzi Intézetének. A múzeum digitális adatbázisai rendkívül jók, de talán kevésbé használják a szakmán kívüliek. Mi viszont tudjuk, hogy mit és hol kell keresni, így ezt a képanyagot is próbáljuk megjeleníteni a blogon egy-egy témához.
B. Sz.: Abszolút, már kifejezetten úgy alkotjuk meg a blogposztokat, hogy azok a közösségi médiában is jól fussanak. Ezalatt elsősorban a Facebookot értjük – egyelőre. A cél az, hogy a bejegyzés jól hirdethető legyen, ehhez a vizuális tartalom elengedhetetlen. Amikor videós tartalmat teszünk közzé, akkor arra is figyelünk, hogy megfeleljen a Facebook formátumának. Próbálunk a multiplatform szemléletre törekedni – már amennyire ez lehetséges egy szakmai blog esetében.
A blog rovatai: Szakmázó, Newseum, Menni külföld, Nőrovat, Offline, Multimédia. Szokatlan címek. Mit takarnak?
I. E.: Szerettünk volna egy központi rovatot, ez a Szakmázó, ahova mindenféle szakmai hír, eseménybeszámoló, könyvmegjelenés kerülhet. Mindenképpen akartunk egy olyan rovatot, ami azt mutatja meg, hogy milyen a hallgatói és szakmai néprajzi-antropológusi élet – ez lett az Offline. Ebbe a rovatba kerülnek a beszámolók a terepgyakorlatokról vagy egyéb tanszéki rendezvényeken történt dolgokról. A Menni külföld külföldi utazásokról és konferenciákról szólna, de eddig csak visszaemlékező stílusban lehetett posztokat írni, hiszen nem volt lehetősége sem a hallgatóknak, sem az oktatóknak mostanában külföldi utazásra.
B.Sz.: Ezen kívül van a Multimédia rovat, ahova minden audiovizuális tartalom kerül. Van például egy oktatónk, Bali János, aki rendszeresen vezet egy rádióadást, mi ezt a leadás után megkapjuk átvételre. Ugyanide kerülnek a kisvideóink vagy bármely képes válogatásunk is. Van még a Nőrovatunk, ami abszolút úgy jött létre, hogy kik alkotják a jelenlegi szerzői csapatot. Svégel Fanni, az intézet doktori hallgatója találta ki, egyelőre ő írja a posztokat. Ez egy klasszikus tudománykommunikációs rovat.
I. E.: Igen, tulajdonképpen ez a tudománynépszerűsítő rovatunk jelenleg, ahol nem az intézményi életről van szó, hanem konkrétan tudásátadás történik lazább stílusban. Végül van a Newseum, ami múzeumi gyakorlatok beszámolóit tömöríti. Próbáltuk úgy alakítani a rovatokat, hogy öt év múlva egy újabb blogger csapat is nagy valószínűséggel tudjon hozzá kapcsolódni. A néprajzos lét velejárója, hogy külföldre megyünk, hogy terepre megyünk, tehát erről mindig lesz minden nemzedéknek valami mondanivalója. A szakmai gyakorlat mindig is a hallgatók kötelezettsége lesz, azt gondoltuk, ez is izgalmas annyira, hogy megmutassuk. Így látják a jövendőbeli hallgatók, de szakmán kívüliek is, hogy miért lehet izgalmas a múzeumi munka, és mit tanulnak a hallgatók egy-egy ilyen gyakorlaton. Nem utolsó sorban ez arra is jó felület, hogy a hallgatók eldöntsék, ők hova is szeretnének menni szakmai gyakorlatra, vagy esetleg annyira beleszeretnek egy adott múzeumba, hogy végül ott akarnak majd elhelyezkedni. Ezeken kívül sikeres volt az Alumni rovatunk is, amit Prikler Szilvia vezetett, aki szintén doktranduszunk. Első körben öt volt hallgatót interjúvoltunk meg, akik az elmúlt 10 évben végeztek nálunk. Fontos volt, hogy ne a mindenki által ismert „nagy neveket” hozzuk be, hanem azokat, akik már a bolognai képzésben végeztek a közelmúltban.
Szakmai blogok már egy ideje Magyarországon is vannak, viszont tanszékivel én még nem találkoztam. Volt ennek előzménye külföldön vagy esetleg idehaza?
B. Sz.: Én egy filozófiai tanszéki blogról tudok a BME-n, ami egyértelműen a tudománykommunikációra koncentrál, nekünk ez csak részterületünk. Nekem a felület megalkotásakor inspirációt jelentett a Média Tanszék felülete is, ami nem klasszikus blog, de blogos funkciókat is betölt. Sok olyan írást publikálnak, ami nem kerül el végül más orgánumhoz, de hiba lenne a fiókban hagyni. Ezért egy szerkesztői kör után ők is közzéteszik a hallgatói írásokat. Nálunk is fontos, hogy első publikációs lehetőséget adjunk a hallgatóknak. Olyan szövegek férnek el a blogon, amik igényesek, például valamilyen szemináriumra készültek, vagy beszámolók terep- vagy múzeumi gyakorlatról: ilyenek más médiumban nem férnének el, itt viszont igen.
I. E.: Korábban a kolozsvári néprajzosoknak voltak blogos kezdeményezései, de nem állandó jelleggel, talán most nem is aktívak. Nemzetközi példát viszont utólag találtuk mi is, a Leideni Egyetem Antropológia Tanszékének blogját. Talán nem szokványos itthon, hiszen csak az utóbbi években kezd elterjedni a trend, hogy akadémiai vagy kutatóintézeti szakmai blogok induljanak. Mint például a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport blogja, vagy a Bölcsészettudományi Kutatóközpont ismeretterjesztő írásai, ezek az írások mind jó példaként szolgálnak számunkra.
Előzmény után a jövő: más tanszékeknek esetleg megtermékenyítő erejű volt a néprajzi blog?
I. E.: Ez azért kicsi szakma. Magyarországon lehet tanulni néprajzot Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Budapesten, valamint jelentős még a kolozsvári műhely. Szinte mindenhonnan kaptunk pozitív visszajelzést. Követik nem ELTE-s hallgatók a Facebookon és a WordPress-en is a blogot. Nem gondolom, hogy mindenkinek hirtelen szakmai blogolnia kellene, de szerintem nagyon örülnek a miénknek és a lehetőségnek is, hiszen szeretettel fogadjuk vendégposztjaikat.
B. Sz.: Ha nem a konkrét néprajzi szakmát nézzük, akkor az ELTE Kommunikációs Osztálya is jelezte, hogy példaértékű a Néprajzi Intézet hirtelen jött online jelenléte.
Oktatók részéről érkezett visszajelzés?
I. E.: Az intézet nagyon támogatja a blogot. Még az elején vagyunk, mindenki keresi benne a helyét, hogyan és miként tudná hozzáadni a maga tudását, kreativitását. Alapvetően örülnek az oktatók, hogy a hallgatók, doktoranduszok ilyen lelkesen, egymással kooperálva blogolnak, és annak is, hogy létrejött egy platform, ahol az oktatói, egyetemi tevékenység jobban látszódik.
Alapvetően az akadémiai nyelvezet és a blogformátum két össze nem illő fogalomnak tűnik. Mi volt a kihívás a kettő közös nevezőre hozatalában?
B. Sz.: Tartottunk és tartani is fogunk workshopokat, ahol együtt szerkesztünk át anyagokat. Itt van alkalom arra, hogy megbeszéljük a stilisztikát. Kezdenek elég jól ráérezni a szerkesztők és a szerzők is. Nemrég tartottunk egy Néprajz és média kurzust is, aminek az egyik részcélja az volt, hogy találjunk közös nevezőt a tudomány és a népszerűsítő kommunikáció között. Abban hiszünk, hogy mindent el lehet magyarázni bármilyen szinten. A blog éppen erre épül: a szakma is, de a hallgatók is olvassák. Ezen az ösvényen szeretnénk továbbhaladni. Nem mindig könnyű, és nekünk is vannak belső vitáink. A kezdeti időszakban kérdés volt a lábjegyzetelés és a hiperhivatkozás, vagy a terminus technikusok használata is. El kellett döntenünk, mi az, amit meg kell magyarázni, és mi az, amit nem.
I. E.: Az említett kurzusra meghívtuk Fónagy Zoltánt, a Mindennapok története blog szerzőjét és szerkesztőjét. Ő évek óta vezet sikeres mikrotörténeti szakmai blogot. Amikor a hallgatók kérdezik, milyen stílusú bejegyzéseket várunk, akkor innen lehet jó példákat mutatni, de azért ebbe bele kell tanulni. Emlékszem, a kezdet kezdetén a legtöbb hallgatónak, de doktoranduszoknak is új dolog volt a lead megírása. Soha korábban nem kellett írni nekem se, de a diákoknak sem leadet, és kihívást jelentett a jó kivonat megírása, ebben nyújtott és nyújt Szilvi újságírói tapasztalata rengeteg segítséget.
B. Sz.: Néha még most is lemaradnak a leadek, de azért próbálkozunk. A címadással is sokat foglalkozunk. A cél itt is, hogy mindenkihez szóljon, ne csak a szakmához.
I. E.: Különösen fontos, hogy ne csak a kimondottan tudományos szövegírást sajátítsák el a hallgatók, hiszen a nálunk végzettek többsége nem feltétlenül a kutatói pályán folytatja a karrierjét, viszont az írás nagy valószínűséggel az élete része marad. Előfordulhat, hogy tudománynépszerűsítő újságírás felé indul el, vagy múzeumpedagógiával foglalkozik majd. Ezért mindenképpen előnyös, ha többféle műfajt kipróbál már az egyetem alatt, ha otthonosan mozog a különböző műfajokban.
Volt szó a Multimédia rovatban megjelenő audiovizuális tartalmakról. Van terv arra, hogy rendszeresen vloggal vagy podcasttel jelentkezzen a Néprajzi Intézet?
B. Sz.: Jelenleg a videók promóciós funkciót látnak el, de szeretnénk a jövőben komolyabb tartalmakat is gyártani, és podcastben is gondolkodunk. Ez idő- és energiakérdés, kell egy nagyon lelkes ember, aki házigazdaként áll emögött. Ha lesz olyan hallgatónk (vagy oktatónk), aki ezt felkarolná, akkor belevágunk.
I. E.: Állandó jelleggel nem biztos, hogy belefér. Most viszont végre az idei másod- és elsőévesek eljutnak az egyhetes nyári terepgyakorlatra. Tavaly ez elmaradt a koronavírus miatt. Jelenleg zajlanak az egyeztetések a gyakorlatokat vezető oktatókkal, hogy esetleg videós formátumban készítsen beszámolót a két évfolyam. Általában azt szoktam mondani a bloggereknek, hogy mindenki találja meg azt a blogolásban, ami őt motiválja. Ha lesz olyan hallgató a jövőben, aki a vlogban tud kiteljesedni, akkor lehet, hogy két féléven keresztül lesz egy szuper vlogos sorozatunk, de nem erőltetünk senkire semmit. Ezenkívül az EPER ELTE-vel is egyeztetünk egy lehetséges intézeti podcastsorozatról.
B. Sz.: Az írástól elmozdulva, például lesz egy nyári Facebook-sorozatunk nemsokára, ami a strandolásról szól majd, tele archív képekkel és izgalmas szövegrészletekkel. Ott a fő tartalom a fotó lesz, és mellé egy kis idézetes írás kerül, annyi, amit megenged a Facebook-poszt műfajának kerete. Erre van affinitása néhány szerzőnknek, és ez egyébként is nagyon jól reklámozható formátum. A Facebookon sok hasonló oldal van, a szakmaiságot szigorúan szem előtt tartva ez jó műfaj nekünk is.
I. E.: A jövőbeni tervek közt szerepel az is, hogy a rovatoknak keressünk külső médiapartnert, hogy nagyobb olvasótáborra tudjunk szert tenni, bár induló bloghoz képest elég jó az olvasottság most is. Mire ez az interjú kikerül, valószínűleg az éves megtekintés 20 000 feletti lesz. Folyamatosan gondolkodunk azon, hogy a fiatal generáció elérése érdekében Instagramra is regisztráljunk. Ennek kialakítása az őszi időszak munkája lesz, és persze egy felelőst is kell találni, aki Instastorykat gyárt, kezeli a felületet.
B. Sz.: Ott van még az idősebb generáció is, akit nem feltétlenül tudunk elérni a Facebookon. A blogra fel lehet iratkozni is, és vannak olyan szakmabeli követők, akik éltek is már ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor a követő e-mailes formában kapja az értesítést az aktuális bejegyzésről. Szeretnénk erősíteni azoknak az elérését, akik nem, vagy nem rendszeresen használják a Facebookot. További terveink közt szerepel egy hírlevél szerkesztése, amiben havi rendszerességgel összeszednénk a legfontosabb anyagokat, így ott mindenki tudna szemezgetni.
A kiemelt kép forrása az ELTE Néprajz Blog, az interjúalanyok portréit ők szolgáltatták.
