Az elmúlt több mint egy évben elmaradtak vagy csak online formában kerültek megrendezésre a könyvbemutatók. A kortárs irodalmi élet azonban nem állt meg, folyamatosan jelentek meg prózai és lírai művek egyaránt. Korábban már összeszedtem néhány kiemelkedő alkotást, ám azt gondolom, a lista folyamatosan bővíthető, éppen ezért az alábbiakban szeretnék bemutatni további négy kiváló alkotást.
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj (Magvető, Bp., 2020)
A szerző harmadik könyvében négy főszereplő történetét meséli el, méghozzá úgy, hogy ezek a szereplők az elbeszélők is egyben. Életük egy autóbaleset hatására fonódik össze, amely mindannyiuk számára sorsfordító eseményt jelent. Az egyik szálon egy huszonéves lány öntudatlan állapotban kerül kórházba, apja pedig a baleset nyomait kutatja. Az autópálya melletti egyik házban élő testvérpárt pedig világok választják el. Mindegyikőjük kizökken komfortzónájából, ismeretlen helyzetekbe kerülnek, és korábban nem tapasztalt problémákkal kell szembenézniük. A regény két érdekessége a lapok alján, a történettel párhuzamosan olvasható szavak, félmondatok, mondatok, mintegy második mondanivalóként, illetve a több helyen verses formátumba szedett monológok, amelyek főként lírikus prózaként, prózaversekként nevezhetők meg.
„A hold elhalványul az égen.
Szerintem fogy, szerinted hízik.
Hallgatjuk a madarakat.
Pirkad.
Bekapcsolom a mobilodon a madárhatározót.
Az öledbe hajtom a fejem, behunyom a szemem.
Minden lélegzetvételed egy apró szusszanás.
Megbillenek.
Nem akarom elhányni magam.
Valami sziszeg, valami füttyög.
Valaki megrázza a gyógyszeres dobozt, valaki krákog.
A madárhatározó szerint a szajkó minden hangot leutánoz.”
(55.o.)
Mesterházi Mónika: Nem félek (Magvető, Bp., 2021)
Idén tavasszal nagy visszatérésnek lehettek tanúi a költészetkedvelők, Mesterházi ugyanis másfél évtized után jelentkezett új verseskötettel. A rendszerváltás utáni időszaktól napjainkig követheőek végig a magyarországi viszonyok a szerző szemén keresztül, érintve a vidéket és a fővárost egyaránt. A tizenkét ciklus fontos motívumai közé tartozik a gyász, a hiány, az újabb találkozások, a csendes megfigyelések. A költő hol a dolgok közepében, az események sűrűjében, hol pedig a periférián, szemlélődőként jelenik meg. A Nem félek tulajdonképpen monológok sorozata, hol alaposan kifejtve a legapróbb részleteket, hol pedig töredékesen rajzolva meg a helyzetet.
„Ha olyan volna a szeretet, mint az influenza,
hogy az utolsó nincstelennek is adhatnék belőle,
és mégis ugyanannyi maradna: nem volna elég
közöny a világban, hogy működni tudjon.
Kicsit olyan. De az influenza önzetlenebb,
nem vár viszonzást, nem zsarol, nem él
vissza (az egyiknek kevés, ami a másiknak
régóta sok), igaz, hogy a legtöbbször
elmúlik, és közben több a szenvedés, mint utána.”
Mikor azt hittem – részlet (9.o.)
Halász Rita: Mély levegő (Jelenkor, Bp., 2020)
A művészettörténészként dolgozó szerző debütáló regényének főszereplője Vera, a kétgyerekes anyuka, aki egy veszekedés után elköltözik férjétől. A harmincas éveiben járó nőnek választania kell a házassága rendbehozatala és az újrakezdés között. Halász brutális őszinteséggel tárja fel a problémákat, a titkokat, nem foglal álláspontot, csupán bemutat minden fontos tényezőt. Az ironikus hangvételű, egyes szám első személyű elbeszélés feszes, szikár mondatokra épül, éppen ezért még megrázóbbá teszik az egyébként is súlyos eseményeket.
„Egy válás piszok nehéz. Sok hülyeséget csinál az ember, könnyen válik függővé. Ezt miért mondod? Apád szerint rájársz a pálinkájára. Van vagy harminc liter, ne féljen, nem fogom meginni. Kivételesen nem a pálinkát félti, hanem téged. Csak pár alkalom volt, nem tudtam aludni, jó ötletnek tűnt. Nem bírok rendesen levegőt venni, próbálom megtölteni a tüdőmet, de mintha szoros fűzőben lennék. És délután? Nem válaszolok. A pálinka nem megoldás. Menj úszni, az jót fog tenni. A víz a legjobb gyógyír.”
(75.o.)
Székely Szabolcs: A beszélgetés története (Magvető, Bp., 2021)
Székely a férfikort meghatározó körülményeket, problémákat vázolja fel ötvenhat versen keresztül, amelyeknek az az érdekessége, hogy a címük csak a tartalomjegyzékből derül ki, a kötet lapjain csupán a számozás található meg. Megjeleníti a férjet, a feleséget, a gyermeküket, sőt önmaga gyerekkori alakjával is párbeszédbe lép. A biblia történeteit öltözteti modern, hétköznapi köntösbe. A lírai én meglepő őszinteséggel és közvetlenséggel szól olvasójához, mintha csak panaszlevelekben vallana életéről. Annak ellenére, hogy kerüli a pátoszt, magasztos témákat ragad meg, mégis olyan érzetet kelt az olvasóban mintha egy barátja történeteit hallgatná.
„A kert végéből hívlak, de nem tudom,
meddig tart a kert, honnantól az erdő,
hol a határ, honnantól háborítom birtokát
az erre tévedő állatoknak. Kicsöng.
Mondják, van ország, ahol a tücskök
házőrző állatok: megszakad a hangjuk,
ha idegen lép a kertbe.”
38. – részlet (52.o.)
Remélem, ezek a rövid ismertetők meghozzák mindenki számára a kedvet az olvasáshoz, hiszen érdemes a tavaszi meleg levegőn egy jó könyv társaságában tölteni a délutánokat.
Képek: Könyves magazin, Líra
