Az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencia is számos szép eredményt jelentett egyetemünknek. Most egy ilyen eredményes, a Pszichológia szekció Fejlődéslélektan kategóriájában harmadik helyezést elérő kutatást, és annak alkotóját, Bodócs Dóra végzős pszichológia alapszakos hallgatót mutatjuk be. Többek között megtudhatjuk a kutatás iránti motivációját, a versenytapasztalatait, élményeit és terveit, valamint tanácsokat is kapunk tőle a későbbi OTDK-ra.
Mesélsz magadról egy kicsit? Mi tanulsz, milyen területek vonzanak?
A pszichológia alapszak igazán sokrétű, és arra jó, hogy megtaláld azt, ami igazán illik hozzád. Nekem is most kezd el körvonalazódni, a három év tapasztalata alapján, hogy az én utam a kísérleti pszichológia, illetve a gyakorlati neuropszichológia lesz. Ezen persze lehet, hogy a mesterszak alatt szerzett élményeim változtatni fognak, majd meglátjuk. Emellett nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, érdekel a gyermekkori fejlődés, annak pszichológiai és neurológiai aspektusa, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze – elvégre is ott alapozódik meg az élet.
Számomra elképesztő, hogy ez a kis, agynak nevezett „húsdarab” adja azt, ami vagyunk, és szerintem nagyon érdekes ennek a kutatása.
Mi a jelenlegi kutatásod témája, és mi motivált a terület kutatására?
A jelenlegi kutatásom az implicit kategóriatanulást és az absztrakciós képességeket vizsgálta az autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeknél. Az ember azon képességét, hogy a külvilág tárgyait különböző szempontok mentén képes összetartozónak tekinteni, kategorizációnak nevezzük. A kategorizációnak köszönhetően a felismerési és információfeldolgozási folyamatok működése hatékonyabbá válhat, hiszen ha egy adott dolgot bizonyos jegyek alapján besorolunk egy általunk már ismert osztályba, akkor számos többletinformációt megtudhatunk róla további megfigyelés nélkül is.
Maga a kutatás története úgy kezdődött, hogy az ELTE Illyés Sándor Szakkollégium Pszichológia műhelye, ami a kutatásorientáltabb vonalat képviseli az intézményen belül, arra épült, hogy kutatásokban vegyünk részt, kutatócsoportokat ismerjünk meg. Ide érkeztem második évem első félévében, és ez adott egy löketet, motivációt, hogy jobban utánanézzek a kari lehetőségeknek. Ebben a félévben tanultam kognitív pszichológiát, és Ragó Anett előadása nagyon megfogott, mind az érdekes stílusa, mind a témája miatt. Óra után odamentem hozzá, és mondtam, hogy „jó napot, Bodócs Dóra vagyok, és nagyon érdekel ez a téma, esetleg becsatlakozhatnék-e?”, ő pedig azt válaszolta, hogy „jó, akkor találkozzunk csütörtök 10 órakor a megbeszélésen”. Nagyon meg voltam szeppenve – kicsit még mindig meg vagyok.
Tehát Ragó Anettékhez [Tudás és Emlékezet Kutatócsoport az ELTE Pszichológiai Intézetben – a szerk.] csatlakoztam be: nagyon befogadóak és kedvesek voltak, tetszett az általuk kutatott téma, az általuk használt paradigma. A kutatócsoportban Szabó Eszterrel kezdtem el aktívabban tevékenykedni, Anett mellett ő segített az OTDK-kutatásom megvalósításában. Édesanyám révén, aki gyógypedagógusként dolgozik, kaptam egyfajta betekintést az autista gyermekek életébe: innen jött a gondolat, hogy ezt érdekes lenne megnézni egy klinikai mintán. Az autizmus megjelenése napjainkban növekvő tendenciát mutat, ez az egyik oka, amiért érdemesnek gondoltam arra, hogy minél több információt szerezzünk erről a rendellenességről. Továbbá jó motiváció volt, hogy ha ezt klinikai mintán nézzük meg, akkor több információt kaphatunk magáról az absztrakciós képességről is. A gyerekekhez fűződő érdeklődésem miatt pedig adta magát, hogy általános iskola alsó tagozatos gyerekekkel dolgozzak ezen a kutatáson.
Miért jelentkeztél OTDK-ra?
Mint ahogy az alapszak segíthet megtalálni az érdeklődési körödet, az OTDK-tapasztalat arra lehet jó, hogy megvizsgálod magad, mennyire érzed magadénak a konferenciára járást, ez a kutatói élet mennyire neked való.
Emellett, ha minden jól megy, most fogok diplomázni: erre is jó, hogy egy erős szupervízió alatt, idegen emberek által látva és bírálva milyen dolgozatot tudok írni, miben tudok fejlődni. Ez egy nagyon fontos kritikai visszacsatolás tud lenni, sokat lehet belőle épülni. Továbbá a szakdolgozatvédésre lehet ez egy jó tapasztalat, megnézni, miket kérdezhetnek, egyfajta gyakorlás.
Milyen élmény volt a megmérettetés?
A hagyományos OTDK-ról nem tudok nyilatkozni. A kutatócsoport idősebb tagjai, akiknek van ilyen jellegű tapasztalata, meséltek erről, ebből látom, hogy az online térben azért nem volt az igazi, kicsit levesz ez a felület az élményről. Nekem ráadásul volt egy kis technikai problémám is, mert a szóbelin a gépem nem vetítette ki a prezentációt, lefagyott, ez plusz nehézség volt. Ezt leszámítva egy jó élmény volt, mert nagyon érdekes pályamunkákat hallgathattam meg, tőlük is tanulhattam, különleges tudáscsere volt ez, de nyilván nem egyenlő azzal, amilyen élőben lehetett volna. Különös volt a kollégiumi szobámból prezentálni. Egy alapvetően pozitív érzés van bennem az eseménnyel kapcsolatban, egy kis negatív szájízzel.
Hogy képzeled el későbbi szakmai pályádat?
Nagyon szívesen vinném tovább a kutatói vénát, de úgy érzem, a gyakorlati neuropszichológiában tudok majd kiteljesedni. Ezt a kijelentést azért még fenntartásokkal kezelem, hiszen sok tapasztalat fog még érni mesteren. A gyakorlati- és a kutatómunka egyensúlyát szeretném megteremteni az életemben. A kísérleti részen szeretnék olyan eszközökkel dolgozni a későbbiekben, ha lehetőségem adódik rá, mint a fiziológiás mérőeszközök, EEG, MR, mert zseniálisnak tartom őket. Érdemes összevetni az így kapott eredményeket a viselkedési szinten kapott eredményekkel, nagyon érdekes lenne.
Sikeres részvételed tapasztalatait hogy tudnád megfogalmazni? Mit tanácsolnál azoknak, akik a következő években tervezik megmérettetni magukat?
Az egy nagyon jó tapasztalat volt ezzel kapcsolatban, hogy amikor odamentem Ragó Anettékhez, még fogalmam sem volt, mi sülhet ki belőle. Tehát az első tanácsom az lenne, hogy ne féljenek odamenni a tanárokhoz, érdeklődni, olvasmányt kérni. Az ELTE PPK-n ez egy remek dolog, hogy a tanárok nyitottak erre, nem fognak elküldeni. Elsőre eléggé félelmetesnek tűnhet, de a folyamatban fog ez kiforrni, nem szabad ráfeszülni arra, hogy OTDK, hanem csak kezdjék el, először adatfelvétel, milyen mintát szeretnék, hogy érem el… ezekre a kis feladatokra koncentrálva kell haladni pontról pontra. Nyilván nem fogunk tudni rögtön tökéleteset alkotni, diákként lesznek limitációink, de ettől tényleg nem kell félni.
Kiemelt kép forrása: itt.
