Az elmúlt egy évben és egy hónapban rengeteg helyről hallottuk, hogy a kijárási korlátozások és a szórakozóhelyek bezárása miatt sokkal több időnk lesz olvasni. Számos könyves lista jelent meg, amik különböző szempontok szerint ajánlanak regényeket, novellás- és versesköteteket az otthon töltött órák idejére. Mindig szerettem kortárs irodalmat olvasni, igyekeztem tartani a lépést és rögtön beszerezni a friss megjelenéseket. Nem igazán találtam ilyen cikket, úgyhogy összegyűjtöttem néhány olyan könyvet, amelyek a tavaly tavasszal kezdődő karanténtól számított egy évben kerültek kiadásra.
- Grecsó Krisztián – Magamról többet (Magvető, Bp., 2020)
Kevesen tudják, de a szerző versekkel kezdte irodalmi pályafutását, mára azonban prózai műveivel, főként regényeivel vált híressé. Közel húsz év után visszatért a líra műfajához, azt gondolom, nagyon jól jártak vele az olvasók. A közel százötven oldalas versgyűjtemény feldolgozza a gyerekkor emlékeitől kezdve a szerelem érzésén át azt, amikor valakiben tudatosul, nem lehet gyermeke, aztán végül mégis családos emberré válik. A nehéz témák mellett mindvégig ott van az az irodalmiság, amit, azt gondolom, ilyen gyönyörűen és pontosan nagyon nehéz megjeleníteni, ha valaki ennyire személyes dolgokról ír. Grecsónak sikerült. A Magamról többet hiánypótló kötet, az első mondatától az utolsóig hosszú utat jár be, mind a versek megszólalója, mind az olvasó, de az út minden nehézsége, bukkanója és göröngye mögött felsejleni látszik a megoldás, a beteljesedés, a feloldozás.
„Már nem gyűlölöm magam, nem érdekel, miért,
Ahogy Istennek, a létnek sincs oka,
A kérdés maga a lemázolt feleslegesség,
átüt innen a halál, majdnem egészen oda.
Ezekért a szavakért tanultam sírni,
Ezekért a rozsdás reményvesztett szavakért,
Úgy bújnak elő a gyónással hűlő hallgatag
Hónapok után, mintha felelhetnék magamért.”
Magánapokrif – részlet (23.o.)
- Nádasdy Ádám – A szakállas Neptun (Magvető, Bp., 2020)
Számos verseskötettel a háta mögött tavaly Nádasdy megjelentette első novelláskötetét. Az igazán bátor és szókimondó szövegek központi témája a szerelem és annak minden velejárója, például a féltékenység, a titkolózás. Fontos azonban kiemelni, a kötet egyedülállósága főként abban rejlik, hogy ezt a szerelmet mindegyik novellában egynemű párok, általában férfiak élik meg. Ír arról, milyen programokon részt venni, tömeges rendezvényekre ellátogatni, kirándulásokat szervezni vagy a családi vacsorára megérkezni meleg férfiként. A szerző egyenesen és olykor nyersen mondja ki a dolgokat, nem finomkodik, nem próbál leplezni semmit. Célja a minél pontosabb ábrázolás, az élethű megjelenítés.
„Nagyot sétált, megnézte a Tisza jegét sötétben. A Pinokkióba nem mert lemenni. Micsoda alak, még a neve is szerencsétlen, Csabás, igazi áldozatnév. Véletlenül bement egy zsákutcába, jó hosszan, és mire kijött belőle, beismerte, hogy nem bír az egésszel. Mint egy cukorka, ami jó ízű, de nem olvad. Ki kell köpni.”
Családban marad – részlet (91.o.)
- Erdős Virág – Hősöm (Magvető, Bp., 2020)
Azt gondolom, a női szerzők – szerencsére – egyre szélesedő palettáján Erdős Virág az a biztos pont, akit nem kell bemutatnom. Megannyi kötet és dalszöveg után egy rendhagyó albummal jelentkezett, amely versei mellett saját maga által készített fényképeket is tartalmaz. A könyv a Hős utca történetét és jelenét hivatott bemutatni, amely egészét tekintve akár tanulmányként, kutatásként is értelmezhető. Megrázó brutalitással tárja fel a szegénységet, a megzavarodottságot, az elhagyatottságot és elhanyagoltságot, mindazt, amire a magyar emberek többsége az utcanév hallatára asszociál. A képek harsányak, ahogy a szövegek is, én személy szerint a költő hangján hallottam őket a fejemben olvasás közben. Nincsenek oldalszámok, csak két egymás melletti papírlap van, rajta egy-egy érzés, hangulat vizuális és nyelvi ábrázolásával.
„Anyegin,
drágám, nincs mit félned:
Tatjána nem ír levelet.
Kényelmesebb így mindkét félnek:
neki is, pláne teneked.
Tatjána most múlt három éves.
Nem szép, és nem is tehetséges.
Nem ír, nem olvas, nem beszél,
orrán szürcsögve jár a szél.”
Anyegin – részlet
- Háy János – A cégvezető (Európa, Bp., 2020)
Sokszor hivatkoztak úgy a kötetre, mint várva várt nagyregényre. Háy azonban a tavalyi évben két könyvet is a nyilvánosság elé tárt, tavasszal jelent meg Ne haragudj, véletlen volt című karanténnaplója, ősszel pedig A cégvezető. A főszerepben egy férfi áll, akinek feleségével való viszonyáról, a családjáról, a munkájáról és a problémái kezeléséről olvashatunk. Számomra a legnagyobb érdekesség az volt, hogy a férfi és párja neve is csak az utolsó oldalakon derül ki, hiszen a szerző többször elmondta, így szeretné érzékeltetni a változást, az életúton történő előrehaladást. Ugyanis nem tesz semmit az adott szereplő azért, hogy változzon a helyzete, esetleg fel sem tűnik neki, hogy milyen rosszul csinál valamit, addig pedig névtelenül kell vándorolnia a könyv lapjain. De amikor észreveszi hibáit, és igyekezni kezd kijavítani azokat, minden értelmet nyer.
„Mert nem lehet úgy élni, hogy nincsenek céljaid. Az idő, amelyik rendíthetetlen járja a testet és a lelket szétrontó útját, csak úgy elviselhető, ha ezzel a folyamattal szemben megfigyelhető valamilyen cél. S mióta atomjaira hullottak a régi nagy ígéretek, mondjuk a feltámadás, hogy azért él egy nemzedék a földön, hogy átadva a stafétát a következő nemzedéknek ő is részese legyen annak a végső megváltásnak, ami minden valaha volt embert kiszabadít a sírok fogságából a végítélet napján.”
(105.o.)
- Terék Anna – Háttal a napnak (Kalligram-Fórum, Bp.-Újvidék, 2020)
Szeretem azokat a versesköteteket, amelyeket nemcsak a lírai alapok, a versek egymással való kölcsönhatása tart össze, hanem van bennük egy olyan plusz elem, amitől sokkal koherensebbé, sokkal inkább összetartóbbá, összetartozóbbá válnak a sorok és a különálló szövegek is. Terék új versei olyanok, hogy ha a neve feltüntetése nélkül össze lennének keverve más szerzők szövegeivel, a paksamétából könnyen kiválogathatóak volnának. A Háttal a napnak szövegei felismerhetőek, rokoníthatóak, azt gondolom, nagyon hasonlítanak egymásra, mégis sokszínűek. Ahogy a korábban említett Grecsó-kötet esetében, itt is komplett történetet olvashatunk általuk, ám Grecsónál sokkal élesebbnek találtam a határokat, mint itt. A nagy egész szövegtömb egyhuzamban való olvasása óriási élmény, sok helyen megterhelő, szívbe markoló, végül pedig katartikus érzést kelt.
„Vékony az ég, uram,
átlátszik rajta a Jóisten.
Nem nevet, nem lát engem,
de egyre csak magára mutat.
Tudja, hordozom magát is
itt a mellkasomban. Néha,
mint ólom, húz lefelé.
Földig érnek a vágyak,
kilóg belőlem mindegyik.
Nem tudom,
hány lépés választ el
két embert végleg egymástól,
vagy hogy mennyi ideig tart pontosan,
míg a szív elengedi
a megszokásokat.
Ólommal van tele a tüdőm, uram.
Húz lefelé, a víz alatt tart.”
Ólom (35.o.)
+1. Ivan Viripajev – Részegek (POKET, Bp., 2021)
A kortárs orosz irodalom kiemelkedő darabját Magyarországon többek közt színpadra vitte már a Katona József Színház 2015-ben és a Nemzeti Színház 2016-ban. A szövegkönyv azonban most először jelent meg hazánkban az irodalmat népszerűsíteni kívánó POKET zsebkönyvek sorozatának harmincnyolcadik darabjaként. A két felvonásból álló mű tulajdonképpen nyolc egymást követő jelenet, amelyeket laza szálak kötnek össze. Mindegyik fő motívuma a részegség, részeg emberek beszélgetnek, őrült dolgokat cselekednek, vagy csupán csak mondogatják, mennyire berúgtak. Kicsit Csehovra hajazó párhuzamos monológjaival és igazi, karakteres orosz hőseivel magyaráz meg Viripajev egyébként talán érthetetlen dolgokat. Arra keresi a választ, hogy mit miért teszünk, és hogy cselekedeteink milyen következményekkel járhatnak.
„Gabriel: A bátyám, a katolikus pap azt mondja, hogy Isten állandóan suttog nekünk, állandóan. Egyetlen pillanatra se hallgat el. Én tudom, hogy mindez azért van, mert az életemben vannak olyan napok, amikor semmi sem képes visszahozni az egésznek az értelmét. Semmi se képes visszahozni az egésznek az értelmét. Semmi se képes visszahozni ennek az egésznek az értelmét, és csakis az Úr suttogása.”
(60.o.)
Természetesen rengeteg nagyszerű magyar és világirodalmi művet említhetnék meg itt, de számomra ezek voltak a legkedvesebbek, ezek fogtak meg igazán. Remélem, hasznos lesz ez a rövid lista, és sokaknak meghozza a kedvet a kortárs irodalom olvasásához.
Képek: Libri, Moly, poketonline.hu
