A kínai kortárs művészet kevéssé népszerű Magyarországon, holott rengeteg kiváló alkotója van az országnak, csak egy kicsit keresgélni kell. A cikkben két kortárs alkotót mutatunk be: egy fotográfust és egy novellistát.
A Kínáról szóló cikkek száma a Covid kapcsán szignifikánsan megemelkedett, a tudomány és a bulvár kelet felé fordult, a kínai kultúráról az átlagember viszont még mindig nem tud sokat. A kínai világ továbbra is misztikus és ismeretlen, egyeseknek akár ijesztő, taszító. A kortárs alkotókról szinte semmit nem tudunk, és a tévhitek tovább keringenek. A kínai művészet Magyarországra nehezen jut el, hiába érezhető egyfajta fejlődés ez irányban, az érdeklődők száma elég csekély, ami betudható a politikai és gazdasági ellenérzéseknek. Kína valójában rengeteg kiváló alkotóval rendelkezik, a teljesség igénye nélkül bemutatok közülük kettőt, akik – szerintem – maradandót, jelentőset alkottak.
Ren Hang, fényképész (1987–2017)
Meztelen testek. Hús és lélek. Erotika, természet, minimalizmus.
Ren Hang művészete provokatív, szokatlan és gyönyörű, elegáns, néha pornográfiával határos, de soha nem vulgáris. Nyugaton hamar népszerűvé vált, a galériákban megjelentek a fényképei. Ezzel szemben Kínában a kormány cenzúrázta alkotásait, több kiállítása meg is hiúsult az országban, a weboldalát letiltották – talán ez az egyik jele annak, hogy művészete jelentős, világszínvonalú.
Changchunban született, Jilin tartomány északkeleti részén, a fotográfia felé egyetemi tanulmányai alatt kezdett vonzódni, Pekingben. Kezdetben barátairól készített fényképeket, majd idővel nagy népszerűségre tett szert a feltűnő, fiatal kínaiakat gyakran szokatlan, szinte művi, szobrászati pózokban ábrázoló képeivel. Több képén barátai, ismerősei szerepelnek, sőt, egy sorozathoz még a saját édesanyja is állt neki modellt. A konzervatív kínai társadalomban fotói a kreativitás és a szexuális szabadság szimbólumaivá lettek. Egyfajta szabadságharc volt ez, de inkább a személyes szabadságért.
Magáról így nyilatkozik egy interjúban:
„Egy elég unalmas embernek gondolom magam, nincsenek érdekes hobbijaim. Hacsak valami nem éri meg a fáradságot, inkább otthon maradok. Gyakran, amikor olyat csinálok, amit szeretek – mint táncolni, enni vagy inni – az este végére semmi nem változik, és mindent kiüresedettnek érzek.”
Ha arról kérdezték, mi inspirálta a fotóit, vagy mi a mögöttes tartalmuk, csupán annyit válaszolt: „Nem igazán tudom. Sosem gondolkodtam ezen.”
Műveit sokan testi szobrokként értelmezhetik, számomra inkább a szabadságot, a sértés nélküli provokációt jelentik. Nem radikális, de határozottan nonkonformista. A modellek nem a sztereotip kínai embereket testesítik meg, nem fegyelmezettek, katonásak, hanem szabadok és fesztelenek. „Nem akartam, hogy az embereknek az legyen az érzése, hogy a kínaiak robotok, pénisz és vagina nélkül.”
Ken Liu, novellista (1976–)
Múlt és jövő. Mágia, science fiction, kultúra és az ember.
Ken Liu amerikai–kínai novellista-regényíró, akinek a neve a sci-fi és fantasy kedvelőinek csenghet ismerősen. Magyarországon két novelláskötete, A papírsereglet és más történetek, illetve Az istenekkel nem lehet végezni című kötet jelent meg. A Locus-, a Hugo- és a Nebula-díjat is elnyert szerző műveiben gyakran központi elem az identitás kérdése, a kínai történelem, a kultúra, és az emberi lét esszenciája.
Lanzhouban született, majd 11 éves korában Amerikába költöztek szüleivel. A Harvardon tanult angol irodalmat és informatikát, miután lediplomázott, a Microsoftnál dolgozott, mint szoftvermérnök, majd 2002-ben kezdett el publikálni. 2015-től kezdve nem csak novellák, hanem egy epikus fantasy regény is fűződik a nevéhez (The Grace of Kings), 2017-ben pedig még egy Star Wars-történetet is írt. Nemcsak novellista, műfordító is, több kínai szerző művét fordította angolra, ezek közül a leghíresebb Liu Cixin The Tree-Body Problem című regénye, mely a Hugo-díjat is elnyerte. Több írásából született adaptáció, az egyik legismertebb talán a Good Hunting, amely a netflixes Love, Death & Robots című sorozat egyik epizódja, melyben a hagyományos kínai kultúra találkozik az angol gyarmatosítókkal.
Idegen világok tárulnak a szemünk elé, de mindegyikben ott rejlik az ember: a szereplőket – legyenek azok emberek vagy sem – emlékek, a múlt, vagy az érzelmeik vezérlik. Szeretnek, félnek, remélnek és küzdenek, néha csalódnak. Családi portrék, egyedi jellemrajzok, gondolatkísérletek, űroperák. Nagyon vegyes a felhozatal, ha kinyitunk egy Ken Liu-novelláskötetet, de a színvonal egyenletes. Gyönyörű történetek ezek, telis-tele érzelmekkel és varázslattal, új szintre emelik a kortárs spekulatív fikciót, és mind adnak az olvasónak valamilyen útravalót.
„Számomra minden fikció arról szól, hogy a metaforák logikáját – ami általánosságban az elbeszélések logikája – a valóságon túl ragadjuk meg, mely megfoghatatlanul véletlenszerű és esztelen.”
Ken Liu tökéletes választás azoknak, akik be akarnak vonódni a kínai irodalomba. Kicsit nyugatias, de azért ott lüktet benne a keleti véna, jól befogadható, jól értelmezhető, és csodálatos minden szava.
Ha kedvet kaptál novelláihoz, ezen a linket kettőt is elérsz magyar fordításban: https://www.agavekonyvek.hu/blog/olvass-el-ket-tortenetet-ken-liu-novellaskotetebol
Képek forrása:
https://photographyofchina.com/
https://kenliu.name/
