Dr. Horkay Ferenc szívsebész 1967 óta atletizál a BEAC-ban. A mai napig aktív sportoló rendszeres látogatója atlétika edzéseinknek, de a konditeremben is gyakran összefuthattok vele. A napokban, mint egészségügyi dolgozó, ő is megkapta a koronavírus elleni oltást, ezzel kapcsolatban beszélgettünk a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív és Érgyógyászati Klinika szívsebészével.
Tavaly márciusban felfordult az életünk. Milyen hatással volt ez az Ön BEAC-os sportolói életére? Hogyan telnek a mindennapjai?
Az első időszak jóval nehezebb volt, mindenki tapasztalatlan volt, nem tudtuk hogyan kell védekezni. Még orvosi szinten is bizonytalan volt, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem. A legelső időszakban a sporttelepek be voltak zárva, még az a könnyítés sem volt, ami jelenleg van, én se tudtam sajnos a BEAC-ba lejönni edzeni. Budán lakom, így úgy oldottam meg, hogy felmentem a Normafára, futottam egy nagyot, gimnasztikáztam, otthon megcsináltam egy kis gerinctornát, hasizom erősítést, fekvőtámaszt, és kézbe vettem a súlyzó készletem. De ez azért nem az igazi, így próbáltam átélni az első 2-3 hónapot. Utána jött egy enyhítés, akkor már le lehetett jönni a pályára, és onnantól kezdve megint ide jártam nyáron is. Most ősszel jött az újabb szigorítás, de legalább a versenysportolók lejöhetnek. Én, mint senior versenysportoló heti 2-3 alkalommal edzem. Relatíve úgy érzem, hogy elég jól meg tudtam ezt oldani.
Az atlétika szakosztályra milyen hatással volt a vírus?
Konkrétan nem tudom, hogy lettek volna beteg emberek a szakosztályban. Úgy gondolom a szakosztály, a körülményekhez képest jól átvészelte a dolgokat, mi versenyzők pedig folyamatosan edzünk. Sajnos, akik nem versenyszerűen sportolnak most könnyen lemorzsolódhatnak, de reméljük, hogy amint lehet, visszatérnek hozzánk, hogy együtt kezdjük újra a COVID után.
Szívsebészként volt tapasztalata koronavírusos betegekkel, szövődményekkel?
Nagyon sok. Én a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikáján dolgozom. Ez egy olyan kijelölt centrum, ahol a szív és érbetegség mellett koronavírust szenvedő betegeket is mi látjuk el, így nagyon sok ilyen jellegű beteg megfordult nálunk. Ez egy nagyon komisz betegség, mert nagyon sok dolgot nem tudtunk róla. Mostanra már lényegesen több ismeretünk van, de még ma is az egész szakma azt mondja, hogy egy nagyon alattomos betegség, ami teljesen váratlanul, egészséges betegeknél is nagyon súlyos komplikációt tud kiváltani. Az is előfordul, hogy aki nagyobb rizikójú beteg, nála egyszerűen úgy átmegy, hogy alig vesz róla tudomást, hogy átesett a betegségen. Kiszámíthatatlan, mert soha nem tudjuk előre, hogy adott esetben melyik csoportba tartozik egy beteg, könnyen átvészeli a betegséget vagy nagyon súlyos szövődmények lépnek fel nála.
Mi a tapasztalat, betegei felépültek általában ezekből a szövődményekből?
Hál’ Istennek volt jó néhány sikertörténet. Volt egy kismama, akinek története a médiában is megjelent. Megszülte a gyermekét, majd az anya COVID-os lett, és olyan súlyos tüdőgyulladás alakult ki nála, ami miatt egy ún. echmo készülékre, műtüdőre került, az biztosította a gázcserét. Ebből nagyon kevesen épülnek fel. Eleve akik gépi lélegeztetésre kerülnek, náluk nagyon magas a halálozás, plusz ha még erre is szükség van, innen még kevesebben térnek vissza. Most már szerencsére rehabilitálják a hölgyet. Ezek az esetek adnak mindenkinek erőt, a nővéreknek, orvosoknak, hogy vannak betegek, akik ilyen súlyos állapotból is fel tudnak épülni.
Miért tartotta fontosnak, hogy beadassa az oltást?
Az oltás beadás számomra nem kérdés, hiszen testközelből láttam a súlyos szövődményeket, tüdőelváltozásokat. Ha nem is kerül sor gépi lélegeztetésre, még a szakma sem tudja pontosan, hogy milyen későbbi tüdőszövődmény alakulhat ki belőle. Nem volt kérdés számomra, hogy muszáj megelőzni a súlyos megbetegedés kialakulását. Világviszonylatban a jelenlegi oltási számok mellett úgy néz ki, hogy azok az emberek, akik megkapták ezeket az oltásokat, ha még el is kapják a betegséget, egy nagyon könnyű, náthaszerű betegséggel vészelik át. Legjobb tudomásunk szerint halálozás és nagyon súlyos komplikációval járó megbetegedés sem történt olyanoknál, akik az oltás ellenére mégis megkapták a betegséget. Úgy gondolom innentől nem lehet kérdés az oltás beadatása.
Mit üzenne azoknak a BEAC-os sportolóknak, akik hezitálnak az oltás kérdésében?
Hogy ne hezitáljanak, hanem oltassák be magukat. Jelenlegi tudásunk szerint – már millió számra oltottak be embereket- súlyos vagy középsúlyos szövődmény nem alakult ki az oltottaknál. A második oltás után nekem is volt egy pici reakcióm, de ez megnyugtató, hiszen az ember tudja, hogy az oltásra volt egy megfelelő immunválasza. Vannak, akiknek pár napig van hőemelkedése, izomfájdalma, két napig levertsége, ezek a reakciók, illetve a gépi lélegeztetés nem összehasonlíthatóak. De nem egy betegről vagy kollégáról tudok, akik két hétig napokon keresztül 39 fokos lázzal, őrült levertséggel és gyengeséggel küzdöttek. Ez szintén nem hasonlítható össze azzal a pici reakcióval, amivel az oltás nálam járt.
Idáig az orvosi vonatkozásról beszéltem, de ez az egyetlen útja annak is, hogy az egész társadalom a normális kerékvágásba vissza tudjon térni. A COVID egészségkárosító tényezője egy nagyon súlyos dolog, de emellett jelentős pszichés terhelése van az emberre (egyre több publikáció szól erről). Idegileg nehezen viseljük a bezártságot, és komoly negatív lelki hatása van az egész társadalomra.
Ha ti is szeretnétek, hogy életünk, és sportéletünk mihamarabb visszatérjen a normális kerékvágásba, regisztráljatok a koronavírus elleni védőoltásra: https://vakcinainfo.gov.hu/
Forrás: beac.hu
