A labdarúgásban mindig örök kérdés a legjobbak sorrendbe állítása, illetve már önmagában az, hogy lehet-e ilyen sorrendet felállítani. Sokan úgy tartják, hogy mindenekelőtt posztonként kell meghatároznunk, kik is a legkiemelkedőbbek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a futball folyamatosan változik, így minden játékost a maga korában kell megítélni. Az ELTE Online most nem kisebbre vállalkozik, mint hogy egy cikksorozat keretein belül, tízes listákban összeszedje a posztonkénti legjobb futballistákat 2010 és 2020 között. Az utolsó részben a középcsatárok kerülnek górcső alá.
A támadósor középén elhelyezkedő játékosok – azaz a kilencesek vagy ékek – alapvető célja nyilvánvalóan a gólszerzés. Ebből következik, hogy a csatárposztot betölteni egyszerre hálás és hálátlan feladat, mivel a futballt gólra játsszák, és értelemszerűen az ellenfél kapusához legközelebb helyezkedő csatárok teszik fel legtöbbször a pontot az i-re. Ha ezek a játékosok képesek meccsről meccsre gólokat termelni, az esetleges csapatjátékban és összhangban betöltött gyengébb teljesítményük ellenére is dicsérő sajtóvisszhangra fognak találni. A gólok, gólpasszok száma pedig aranycipőig, sőt könnyen aranylabdáig is repítheti a csatárokat, míg a védők vagy a középpályások, pláne a kapusok útja sokkal rögösebb az ilyesféle elismerésekig. Viszont ha az összjátékba remekül be is tud kapcsolódni a támadó, de a várt gólok száma elmarad, esetleg egy-két komoly gólszerzési lehetőség is kimarad, könnyen a kritikák össztűzébe kerülhet a gólokért felelős csatár. Elég csak a tavaly világklasszis szinten futballozó Timo Wernerre gondolni, akinek idei góltermése messze elmarad az elvtárttól, amit a sajtó kíméletlenül a nyakába is aggat, annak ellenére, hogy új klubjában, a Chelsea-ben rendre kiveszi a szerepét a csapat jelenlegi sikereiből. Közhely ugyan, de ilyen a csatárok élete. Az elsődleges gólfelelősökön tehát elképesztő a nyomás, amit az egekben lévő árcédulák sem kisebbítenek. Az ellenfél hálójának megrezdítésének a számai tehát a leglátványosabb és legfontosabb mérvadója egy csatár minősétésének. Azonban ahogy említettem, a modern futballban egy komplex csatár feladatai közel sem merülnek ki ebben a funkcióban.
Igaz, hogy egy nagyon kis területen mozgó pozícióról van szó, viszont annál több és eltérőbb szerepkörökben díszeleghetnek a középcsatárok: a hamis kilences poszttal kezdve a hátravont csatáron át a védekező csatárig. Ezért tehát hosszabb kifejtést igényelne a csatárok funkciójának részletes elemzése, már csak a taktika miatt is, azonban általánosságban ki lehet emelni pár meghatározó játékelemet, amit egy csatárnak el kell sajátítania.
A gólszerzésen kívül a támadások felépítésében is egyre komolyabb szerepet kell vállalniuk a középcsatároknak, a labda megtartása, továbbpasszolása a széleken mélységből felfutó csapattársaknak mára már megkerülhetetlen képességnek számít. Nem beszélve arról, hogy a védelmi vonal megtörése érdekében a csatároknak labda nélkül is nagyon erőfeszítő mozgást kell végezni. Egy jó beindulás, ékmozgás vagy keresztváltás megzavarhatja az ellenfél védelmét, amivel út nyílhat a kapu és a támadó játékos felé, akinek már „csak” a gólszerzés maradt hátra. A gólok és támadások felépítése mellett a csatárok védőmunkája sem elhanyagolható. Persze ez erősen taktikafüggő, de a játék lassítása, az ellenfél kontrájának esetleges taktikai szabálytalanságok elkövetése árán való megállítása is a csatárok fontos feladatai közé tartozik. Nézzük meg, ki az a tíz középcsatár, aki a bevezetőben említett kritériumoknak a leginkább meg tudott felelni az elmúlt évtizedben.
10. Robin van Persie (holland) – visszavonult
A Puskás-díjas Van Persie 2019-ben vonult vissza nevelőegyüttesétől, a rotterdami Feyenoordból. A kör bezárásáig viszont hosszú, de annál emlékezetesebb utat járt be. 2004 és 2012 között a londoni ágyúsokat, az Arsenalt erősítette, ahol Fabregas távozása után a csapatkapitányi karszalagot is megörökölte. Az Arsenalban 132 gólig jutott, utolsó szezonjában pedig 37 góljával a gólkirályi címig jutott. Emiatt is sokkolta az ágyúsok szurkolóit, amikor 2012 nyarán hivatalossá vált, hogy a rivális Manchester Unitedben folytatja karrierjét a holland szupersztár. Az első szezonjában rögtön 30 gólig jutott az új színekben, azonban utána már el-elmaradoztak a gólok, így 2015-ben visszatért Rotterdamba, ahol első szezonjában 22-szer zörgette meg az ellenfelek hálóit. Van Persie a holland válogatottban is termelte a gólokat, 50 válogatott színekben lőtt góljával az ő neve áll a holland válogatott góllövőlistájának az élén, Puskás-díjat érő fejese pedig örökre beleivódott a futballtörténelembe.
9. Diego Costa (spanyol) – jelenleg csapat nélkül
Diego Costa karrierje jelen pillanatban meredeken íven lefelé, miután az Atlético Madrid tavaly szerződést bontott a szebb napokat is megélt spanyol csatárral. Pedig a matracosok gárdája talán lehetett volna hálásabb a sérülésekkel is bajlódó Diego Costával, aki Moratával, majd Suárezzel már egyáltalán nem tudott versenyezni a kezdőcsapatba kerülésért. Azonban 2012 és 2018 között az Atléticóban és a Chelsea-ben Európa egyik legfélelmetesebb csatára volt. Harcosságát és kitartását sokszor az ellenfeleken élte ki a spanyol támadó, akinek játékát ezért sokan nem kedvelték. Antonio Conte olasz edző kezei között még oroszlánrészt vállalt a londoni klub bajnoki címében, de utána az olasz mester már nem tartott igényt szolgálataira. A botrányos elválás után ismét korábbi klubja, az Atletico Madrid jelentette a mentsvárat, ahol már nem tudta visszanyerni régi formáját.
8. Edison Cavani (uruguayi) – Manchester United
Korábban ugyan többször is a széleken fordult meg az uruguayi csatár, de az utóbbi időben és karrierje elején is rendre középcsatárként játszott. A PSG történelmének legjobb góllövőjévé vált Edison Cavani 2013-ban keltette fel a nagy tervek közepette átalakuló párizsi csapat figyelmét. A Napoliban 104 gólig jutó Cavani 200 mérkőzést játszott a PSG színeiben, ahol 138 gólig jutott. Gólgyártása azonban nemcsak klubcsapatában, hanem a nemzeti válogatottban is kiemelkedő volt, és listánk későbbi szereplőjével, Luis Suárezzel a legjobb uruguayi góllövők közé tartoznak. Cavani helyzete nem vált könnyűvé miután rekordösszegekért a csapathoz érkezet Kylian Mbappé, a francia csodatini, és a világklasszis brazil Neymar. Ráadásul az Interből még Icardi is csatlakozott a párizsi támadószekcióba, így a rekorder Cavani kispadra szorult. Tarzani kitartása, és hozzáállása korának egyik legnagyobb küzdőjévé tette, aki számára nem volt elveszett labda. A 34 esztendős játékos karrierjében a Manchester United jelentett új állomást, ahol a sérülések és az eltiltások miatt egyelőre nem hozza a régi formáját, de valószínűleg a Vörös Ördögök is csak kiegészítő embernek tekintenek az uruguayi klasszisra, aki már megcselekedte, amit megkövetelt tőle a futball.
7. Kylian Mbappé (francia) – PSG
A mindössze 22 éves csodatini már világbajnoknak és többszörös francia bajnoknak is mondhatja magát. Mindezen sikerekben pedig óriási szerepet vállalt. Mind a világbajnok francia csapatnak, mind a BL-döntős PSG-nek megkerülhetetlen játékosa volt. Nem csoda, hogy évről évre a Real Madridba követelik őt, akiben Cristiano Ronaldo méltó utódját tisztelhetnék a szurkolók. Az átigazolás egyelőre várat magára, Mbappé pedig köszöni, de kitűnően érzi magát párizsi csapatában. A PSG 2018 nyarán 180 millió euróért igazolta le a fiatal francia játékost a rivális As Monaco együttesétől, amivel a futballtörténelem második legdrágább játékosává vált. Sokan féltették az akkor még csak 20 éves tehetséget, hogy a magas árcédula és a klasszis Neymar el fogják nyomni az ifjú titánt. Azóta az efféle hangok fölösleges aggodalomnak tűnnek, Mbappé már túl van a 100. párizsi gólján, és azóta is megállás nélkül termeli a gólokat. Sebessége egészen kiemelkedő, de technikája és a pálya átlátása is korának kiemelkedő játékosává teszi, akinek minden esélye megvan arra, hogy korszakalkotó futballista váljon belőle.
6. Karim Benzema (francia) – Real Madrid
Minden évben a kritikák zömével kell szembenéznie a francia válogatottból száműzött középcsatárnak, akinek szerepeltetését sok Real-szurkoló kérte már számon a királyi gárda edzőjétől, Zinédine Zidane-tól. Azonban Benzema, ha nem is feltétlenül góljai számával, de a csapatban betöltött vezérszerepével és remek össztjátékbeli képességeivel és játékintelligenciájával rendre elhallgattatta kritikusait. Benzema kirobbanthatatlan tagja volt annak a Real Madridnak, amely zsinórban három BL-trófeát nyert, és a Cristiano Ronaldo utáni érában is meghatározó támadója a királyi gárdának. A csapatban betöltött megkerülhetetlen szerepét az is bizonyítja, hogy a hétvégi Atlético elleni városi rangadón ő viselte a csapatkapitányi karszalagot, ráadásul Benzema 89. percben egyenlítő találatának köszönhetően a Real Madrid egy ponttal távozhatott a Wanda Metrapolitanóból.
5. Sergio Agüero (argentin) – Manchester City
Az argentin zseni a nagyon gyors ütemben topcsapattá váló Manchester City abszolút gólrekordere. Az Atlético Madridtól 2011-ben érkezett Manchester kék feléhez, ahol 334 mérkőzésen 230 gólig jutott. Ugyan gólkirályi címeket nem sikerült egyetlen szezonban sem szereznie, de góljai elképesztő magasságokba repítették a klubját. Elég a 2012-es szezonzáró bajnokira gondolni, amikor Aguero a 94. percben lőtt, QPR elleni győztes gólja bajnoki aranyat ért a Manchester Citynek, akik így 1968 után ünnepelhettek újra bajnoki címet. Utána már nem volt megállás a manchesteri klub számára, és Agüero vezérletével minden lehetséges angol trófeát begyűjtöttek. Az alacsonyabb termetű Agüero gyorsaságával és remek lövési hatékonyságával tűnt ki a Premier League mezőnyéből, ahogyan az sem mellékes, hogy egyre többet vállalt a csapata összejátékában is. A Messivel fémjelzett argentin válogatottban ugyan elmaradtak a sikerek, de a gólok tekintetében (41) Agüero nem okozott csalódást. A BL-győzelem is várat még magára, de az idei szezonban a bombaformában játszó Citynek jó esélyei vannak arra, hogy megnyerje a hőn vágyott BL-serleget. Ugyan ebbe már Agüerónak egyre kevesebb szerep jut, hiszen a fiatal tehetség, Gabriel Jesus szép lassan kiszorította az argentin zsenit a kezdőcsapatból, és Guardiola mester egyre kevesebb szerepet szán neki, így talán nem lenne meglepő, ha a Cityben írt történelem a szezon végeztével lezárulna Agüero számára.
4. Harry Kane (angol) – Tottenham Hotspur
Ahogy becenevén emlegetni szokták, a „hurrikán” a Tottenham tartalékcsapatából indult, és 2014 óta kirobbanthatatlan tagja a 2019-ben BL-döntőt játszó londoni csapatnak. A góltermeléséről és játékszervezéséről elhíresült, igen sokoldalú, akár mélységbe is visszahúzódó csatár már kétszer nyerte el az angol bajnokság gólkirályi címét. Emellett 6 góljával a 2018-as világbajnokság legeredményesebb játékosa volt, ahol az angol csapat végül 4. helyen zárt. Karrierje során eddig 224 gólig jutott 382 meccsen, míg az angol válogatottban 51 meccsen 32-szer talált be, amivel 6. az angol góllövők örökranglistáján. Sokan a Real Madridhoz való szerződését követelik, de Kane továbbra is hűséggel szolgálja csapatát, amellyel tény és való, hogy még nem nyert semmilyen említésre méltó trófeát. Egy esetleges madridi átigazolásra talán már egyre kevesebb esély nyílik, és José Mourinho kezei alatt sem tűnik egyelőre úgy, hogy a Tottenham elindul a trófeahalmozás útján. Azonban egy futballista karrierjét nem csak a kupák és érmek tehetik naggyá, és ezt valószínűleg az angol klasszis is így gondolja.
3. Zlatan Ibrahimovic (svéd) – AC Milan
Zlatan Ibrahimovic, aki a futballba belecsempészte a harcművészetet, képességeinek és az egójának köszönhetően a futball egyik legnagyobb egyéniségévé vált. Elég, ha arra gondolunk, hogy az angolok ellen közel a félpályáról ollózott egy Puskás-díjat érő gólt, akkor világossá válik, hogy Ibra olyanokat tudott a pályán, amiket más nem. Persze amikor önmagáról magasröptű gondolatokban istenként vagy oroszlánként nyilatkozik, az sokszor megbotránkoztató, de az ember inkább egy jót mosolyog rajta, és elfogadja, hogy ő Zlatan. De nem csak emiatt került fel a listánkra a svéd óriás, hanem azért a megsüvegelendő teljesítményéért, hogy immáron közel a 40. életévéhez közelítve is topformában játszik, és a világ egyik legjobb csatárát tisztelhetjük benne, aki robosztus testalkatát kihasználva még mindig ijesztgeti az ellenfél védelmét. A svédnek sérülései ellenére is fontos szerepe – 14 gólja – volt abban, hogy a hamvaiból feltámadó Milan jelenleg a bajnokság második helyén álljon. Ibra ugyan nem a hűség mintaszobra, megfordult már többek között a Juventusban és az Interben, de a spanyol bajnokságban a Barcelona, az angol bajnokságban a Manchester United, míg a francia bajnokságban a PSG színeiben is letette a névjegyét, de még volt idő egy kis amerikai kalandra is. Bár sehol sem töltött el huzamosabb időt, mindegyik csapatnál kiváló gólátlaggal rendelkezett, és a svéd klasszis közelít karrierje 500. góljához. Az olasz és a francia gólkirályi címek mellé még számtalan bajnoki cím és kupagyőzelem került, amelyből egyedül talán a Bajnokok Ligája serlege hiányzik.
2. Luis Suárez (uruguayi) – Atlético de Madrid
Túl öreg – mondták rá tavaly a Barcelonánál, és engedték el könnyelműen és talán méltatlanul Luis Suárezt a rivális Atlético Madrid csapatához. Suárez pedig egyelőre minden kétkedőre rácáfolt, és reneszánszát éli meg az új csapatában. Annak ellenére, hogy már valóban nem fiatal, lassan betölti a 35. életévét, még mindig a világ legjobb középcsatáráról beszélhetünk. Ezt a hétvégi városi rangadón is bebizonyította, amikor is egy csodálatos mozdulattal csavarta el a labdát Courtois mellett, amivel csapata egészen a 89. percig győzelemre állt. A gól a spanyol bajnokságban már a 17. találata volt az uruguayi kilencesnek. Az Ajaxnál (159/111 meccs/gól) Liverpoolnál (133/82) és a Barcelonánál (283/198) is történelmi gólszámokat produkált, ráadásul mindegyik bajnokságban begyűjtött egy-egy gólkirályi címet. Nem beszélve arról, hogy a katalán klubbal minden fontos európai trófeát megnyert, amihez góljai elengedhetetlenek voltak. A Messivel, Suárezzel és Neymarral felálló támadótrió, azaz az MSN pedig a világ egyik, ha nem a legfélelmetesebb és legemlékezetesebb csatársorává vált. A játékos megítélésére árnyékot a szó szerinti harapós játékkedve vet, amely sokak számára antipatikussá teszi az Atlético klasszisát, azonban tudását és gólerősségét nem lehet vitatni.
1. Robert Lewandowski (lengyel) – Bayern München
A lengyel futball szupersztárjának elképesztő gólerősségét mutatja, hogy Lewandowski – vagy ahogy csak becézni szokták, Lewangoalski – a 2015-ös szezonban egy német bajnokin csereként beállva 9 perc alatt képes volt 5 gólt lőni. Ezzel a tettével 4 kategóriában is a Guiness-rekordok könyvébe került. Az már csak hab a tortán, hogy Lewandowski a hétvégén is mesterhármast szerzett volt csapata, a Borussia Dortmund ellen. A lengyel szupersztárra már a Lech Poznan színeiben is felfigyeltek, ahol az utolsó szezonjában 21 gólt szerzett. Nem csoda, hogy lecsapott rá az akkoribban formálódó Borussia Dortmund, ahonnan a nagy rivális bajor klub, a Bayern München igazolta le 2014 nyarán. A bajorok nem először és nem is utoljára igazoltak Dortmundból, de azt biztosan állíthatjuk, hogy az egyik legnagyobb fogásuk volt. A rendkívüli fizikummal és teherbírással megáldott Lewandowski a Bayern mezében 309 mérkőzésen 296 gólt szerzett, legutóbbi szezonjában pedig 45 mérkőzésen 54 alkalommal rezegtette meg az ellenfél hálóját. Összesen öt alkalommal gyűjtötte be a német bajnokság gólkirályának járó elismerést, és mindemellett a lengyel nemzeti válogatott legeredményesebb játékosa. A tavalyi szezonban sok szakértő szerint csak a járványhelyzet nyomán eltörölt Aranylabda-szavazás miatt nem ékesítheti a lengyel a trófeagyűjteményét az év legjobb futballistájának járó elismerés.
Akik nem kerültek be a top 10-be, de megkerülhetetlenek: Romelu Lukaku, David Villa, Wayne Rooney, Ciro Immobile, Mauro Icardi, Jamie Vardy, Pierre-Emerick Aubameyang.
Képek forrása: fcbayern.com, talksport.com, goal.com, skysports.com, besoccer.com, the18.com
