Édouard Louis, a francia kortárs író szinte egyik pillanatról a másikra vált világszerte ismertté, miután első önéletrajzi ihletésű regényét, a Leszámolás Eddyvel-t 2017-ben lefordították angolra. Az azóta eltelt pár évben a francia közélet meghatározó alakja lett, kiadott két új, szintén önéletrajzi ihletésű könyvet, az Erőszak történetét és a Ki ölte meg apámat címűt. Könyveit olyan nagyvárosokban vitték színre, mint Párizs, New York, Berlin, Isztanbul, Amszterdam, Varsó, Ljubljana és nem utolsó sorban Budapest. Történeteiben a személyesség és a leszakadt másodosztálybeli társadalmi miliőre kiható politika fonódik össze.
Leszámolás Eddyvel
Louis Eddy Belleguelle néven született 1992-ben egy francia kisvárosban, Hallencourt-ban. Az észak-francia régióban található településen is megsínylették az emberek a 20. század végi ipari leépítéseket. Ennek következtében rengetegen váltak munkanélkülivé, a lakosok egy-egy üres pozícióért harcoltak, de még ha volt is állásuk, azzal sem kerestek eleget ahhoz, hogy fenntartsanak egy általános életszínvonalat, egyre lejjebb csúsztak, hónapról hónapra éltek. Aki talált munkát a helyi gyárban, az ott töltötte az egész napját, aki nem, az pedig a kocsmában tengette mindennapjait. Ebbe a környezetbe született bele Louis, aki már kisgyerekkorában felhívta magára a konzervatív város lakóinak figyelmét, akik nem örültek, ha bármi is eltér az általuk megszokott normalitástól. A Leszámolás Eddyvel című könyv az író ebben a miliőben töltött fiatalkorát mutatja be, azt, hogyan csúfolták nemcsak az iskolában, hanem otthon is lányos viselkedése miatt, hogyan zaklatták melegsége miatt, valamint, hogy a társadalmi berögződések miatt hogyan nem tudták a szülei kifejezni az iránta érzett szeretetüket. A zaklatásoknak csak akkor lett vége, amikor Louis-nak sikerült kitörnie a kisvárosból és felvették egy közeli város, Amiens gimnáziumába. Azon túl, hogy a Leszámolás Eddyvel az író személyes felnövés-története, a vele történt eseményeket politikai kontextusba is helyezi. Egy olyan társadalmi réteg, amely az életbenmaradásért harcol, amelynek tagjai, ha éppen tehetik, napi 12-14 órában dolgoznak, hogy még a hónap végén is kerülhessen étel az asztalra, hogyan lenne képes szociális kérdésekről, másságról gondolkodni? Bűnbakot nehéz keresni, tehet-e erről az állapotról az ide született ember vagy egy feljebb álló hatalom, a politika felelős mindezért?
Az erőszak története
Louis második regénye talán a legnaturalistább. Teljes őszinteséggel beszél arról, hogyan rabolta ki, majd erőszakolta meg őt egy algériai származású férfi karácsonyeste Párizsban. Az elbeszélésmód különösen érdekes: Louis nem E/1-ben írja le a történteket, hanem azt idézi fel, ahogy nővére meséli el azt a férjének. Louis pedig egy másik szobából hallgatózik, magában (vagyis az olvasónak) néha kiegészítive az elhangzottakat. Reda, az algériai kabil férfi, karácsonyeste ismerkedik meg Louis-val és együtt töltik az éjszakát. Hajnalban, amíg Louis zuhanyozik, Reda ellopja a telefonját és iPadjét, majd erőszakossá válik, fegyvert ránt és megerőszakolja a másik férfit. Az erőszaktevés után Louis a barátaihoz, Didier Eribon-hoz és Geoffroy de Lagasnerie-hez fordul, akik egyébként a francia szociológia prominens alakjai, és elkísérik Louis-t a rendőrségre feljelentést tenni. Természetesen ebben a könyvben is a politikai-szociális kontextus kerül előtérbe, Louis próbálja megérteni Reda tettét, azt, hogy egy kellemes este hogyan válthatott át erőszakba. Emellett a francia igazságszolgáltatást is elemzi, a lassú működését, az érdektelenségét és a bevándorló-ellenességét.
Miért szavaz az apám Le Penre?
Az Erőszak történetének megjelenése után Louis-t felhívta az apja, hogy látogassa meg, de az író, amikor sok év után először látta meg őt, teljesen ledöbbent. Az egykori erős férfi helyett egy, a munkahelyi balesetébe belerokkant embert látott viszont, akinek tönkretették az életét. Mivel nem kapott orvosi ellátást, betegsége egyre súlyosbodott, keringési zavar alakult ki nála, cukorbeteg lett, beszélni is csak nehezen tudott, és felesége is elvált tőle 25 év után. Habár az apjától elszenvedett erőszak alapélménye volt Louis fiatalságának, de ezután a találkozó után azt kezdte el vizsgálni, hogy mi az az erőszak, amit apja szenvedett el. 2017 májusában írta meg a Miért szavaz az apám Le Penre? című cikkét a The New York Times-ba, majd 2018-ra kibővítette az írását és kiadta az így született Ki ölte meg apámat című, harmadik könyvét. A könyv tanulsága, legalább is az író számára mindenképp, hogy „az uralkodó osztály panaszkodhat a baloldali kormány miatt, panaszkodhat a jobboldali kormány miatt, de egyetlen kormány sem fog emésztési problémákat okozni nekik, nem fogja eltörni a hátukat és nem fogja strandolásra ösztönözni őket. (…) Az uralkodó osztálynak a politika látszat kérdése: egy mód, ahogy láthatják magukat, a világot és ahogy felépíthetik személyiségüket. Számunkra viszont a politika élet-halál kérdés.”
Louis mindhárom regényében egyértelműen látszik, hogy számára nem létezik politikán kívüli élet, nem lehet a kettőt elválasztani egymástól. Louis aktivistaként is bírálja az elnyomó kormányokat, több társadalmi megmozduláson, tüntetésen vett részt, hiszen elmondása szerint: „Íróként minden egyes sor, amit írok egy emlékeztető az uralkodó osztálynak, hogy ne feledkezzenek el olyan személyekről, mint a szüleim, a menekültek és arról, hogy a politika élet-halál kérdés. Muszáj ismét ezt az élet-halál kérdést a politika központi gondolatává tennünk.”
Magyarul megjelent könyve: Leszámolás Eddyvel. Budapest: Ab Ovo Kiadó. 2015
Forrás: 444.hu
