Mi az, amire ugyanúgy szükségünk van egy ház megépítése és a diplomaszerzés kapcsán? Természetesen jó alapokra, szilárd talajra, ezzel biztosítva otthonunk stabilitását, és mélyen elraktározott ismeretekre, amelyek a későbbiek megértéséhez szükségesek. Ugyanez a helyzet a karrierépítéssel, főleg, ha az ember művészpályára készül. Ebben nyújt segítséget a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) az irodalommal foglalkozó pályakezdők számára.
Az 1998-ban alakult szervezet célja a határon innen és túl élő, alkotó fiatal magyar írók szakmai támogatása, műveik megjelentetése, bemutatása a nagyközönség előtt. Az évközben számos rendezvényre kitelepülő és saját eseményeket, kötetbemutatókat szervező kiadó életében fontos szerepet játszik az évente megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhét. A FISz ilyenkor tartja meg immár több éves hagyománnyal rendelkező, Alapozás elnevezésű estjét. Idén szeptember 14-én Budapesten a Darshan Udvar Étterem biztosított helyszínt a vírushelyzet miatt sajnos korlátozott számban megjelenő előadók és érdeklődők számára.
Az esemény első blokkjában a szerkesztők kerültek reflektorfénybe, 17 órai kezdettel Nyerges Gábor Ádám, Gondos Mária Magdolna és Tinkó Máté foglalta el a pódiumot, hogy Bán-Horváth Veronika moderálásával kerekasztal-beszélgetést folytassanak a FISz gondozásában frissen megjelent kötetek létrejöttéről, azok előkészületeiről és a szerkesztői munkálatokról. A hat könyv – Kemenes Henriette: Odú, Ozsváth Zsuzsa: Előző részek, Kabai Csaba: Árnyékbox, Balázs K. Attila: Homokóriás, Székely Örs: Ostinato, illetve Halmi Tibor: Utolsó csatlakozás – két szerkesztőpáros munkáját egyesíti, ugyanis Tinkó Máté és Gál Soma 2016-tól tartó mandátuma a tavalyi év végén lejárt, helyüket pedig Sirokai Mátyás, valamint Gondos Mária Magdolna vették át. Azt is megtudhattuk, miben különbözik a két csapat munkája, ugyanis Tinkóék önállóan dolgoztak, felosztva egymás között a beérkezett szövegeket, majd az elkészült mű 75 százalékánál kapcsolódtak be a másik munkájába, míg Sirokaiék együtt haladnak; illetve hogy a prózai szövegek formálásában Gerőcs Péternek is jelentős szerepe van. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői nagyon közvetlenül viselkedtek a hallgatósággal, személyes emlékeket osztottak meg munkatársaikkal való kapcsolatukról. Gondos Mária Magdolna például elmesélte, hogy évekkel ezelőtt egy vonatút alkalmával segített Székely Örsnek egyik Radnóti-ecloga fordításának szerkesztésében, emiatt nagyon megörült, amikor a szerző kötetét meglátta a postaládájában.
Hallhattunk a FISz és az Apokrif folyóirat együttműködéséről, melynek lényege, hogy nem csak az első, hanem további két-három kötet kiadását is biztosítják egy-egy adott szerző számára, ezzel segítve őket a tényleges irodalmi elindulásban. Egyaránt akarnak fiatal tehetségeket felfedezni, és az olvasókkal megismertetni őket. A projekt egyik kiemelkedően eredményes szerzője Halmi Tibor, akinek frissen megjelent, Utolsó csatlakozás című lírakötete egy kései pályakezdés kiforrott hangon megszólaló szövegfolyama. Nyerges Gábor Ádám, az Apokrif folyóirat főszerkesztője lelkesen beszélt a közös munkáról, arról, hogy többéves ismeretség és műhelymunka után jutottak el a szerzővel arra a pontra, hogy ténylegesen elkezdjenek foglalkozni a könyvvel.
Az est következő programpontja már a szerzőkre fókuszált, ám sokan közülük a fizikai távolság és a járványhelyzet miatt nem lehettek jelen, így azt a feladatot kapták, hogy készítsenek egy rövid bemutatkozó videót, amelyben elmesélik, hogyan kerültek kapcsolatba a szervezettel, illetve ismertessék a kötetük koncepcióját, valamint olvassanak fel néhány szövegrészletet. A kisfilmek megtekintése különös hangulatban telt, ugyanis a felolvasásokon megszokottaktól eltérően csak virtuálisan láthattuk az írókat, mégis maximalizmusuknak és lelkesedésüknek köszönhetően sokszor úgy érződött, mintha a közönséggel szemben ők is ott ülnének a színpadon. Személyes kedvenceim Kemenes Henriette és Székely Örs versei voltak. Utóbbi költő az ave mariát éneklő moreschinek című versét technikai okok miatt az est háziasszonya, Bán-Horváth Veronika adta elő. Azt gondolom, mindig különleges, ha egy-egy írást nem a szerző olvas fel, ugyanis egy másik fél, aki befogadóként tolmácsolja, plusz jelentéseket is képes hozzáadni az eredetihez.
Szó esett a korábban említett Árnyékbox című kötet különleges keletkezéséről, ugyanis a borítóját, valamint a belső grafikákat az író testvére, Kabai Lóránt tervezte; a két művészeti ág pedig erős kölcsönhatásban áll egymással, hiszen a szerkesztés során sokszor változott a szöveg a rajzok miatt, máskor pedig a leírtak gyakoroltak hatást az illusztrációra. A verseket és novellákat egyaránt tartalmazó könyv a két testvér szinkronban folytatott munkája által önéletrajzi irányt vett, felelevenítődnek benne gyerekkoruk emlékei, megmutatja a gyász különböző oldalait, összeolvasztja az irodalom és a képzőművészet asszociációit.
Ezután a Minerva könyvekről tudhattunk meg többet, amelyek főként tudományos témákat boncolgatnak, tanulmányokat tartalmaznak. A könyvsorozat a FISz által szervezett konferenciákhoz készült, a tematikus eseménysorozat minden rendezvényéhez összeállítottak egy-egy kiadványt, melyeknek szerkesztői Tóth-Czifra Júlia, Vass Norbert és Pataki Viktor voltak. A beszélgetés során különösebb hangsúlyt Zelei Dávid Folyó/irat/mentés, illetve Lánctalp és macskakő című kötetei kaptak. Az első tanulmánykötet a magyarországi kulturális folyóiratok termését vizsgálja 2015-től kezdve 2019-ig; míg a második 1968 politikai eseményeinek a művészeti életre gyakorolt hatásait elemzi.
A program legjobban várt része ezután következett, mely során még formálódás alatt álló írásaiból olvasott fel négy, kötet-kiadás előtt álló szerző. Urbán Bálint, Juhász Márió, Makáry Sebestyén és Katona Ágota dinamikus, meghökkentő és lebilincselő szövegei biztosították a hallgatóságot arról, hogy érdemes lesz beszerezni a majd megjelenő könyveket. Véleményem szerint ez volt a nap legérdekesebb része, ugyanis még nem teljesen kész alkotásokat ismerhettünk meg, amelyeket később össze tudunk hasonlítani a finomra csiszolt verziókkal, megvizsgálhatjuk a különbségeket, és legfőképp: áttekinthetjük az utat, amelyen végig kell haladnia az alkotónak, mire az általa létrehozott művészeti termék a nyomdába kerül.
A szövetség profiljához hűen tanító jellegű előadásokat szervezett, rengeteg olyan érdembeli információ hangzott el, amely segíthet a még útjukat, kiindulási alapokat kereső szerzők számára. Napjainkban egyre nagyobb ismertséggel, népszerűséggel és számos alkotással rendelkeznek azok a szerzők, akik itt jelentették meg első kötetüket. Azt gondolom, abszolút megéri taggá válni, hiszen egy összetartó, egymás munkáját segítő közösség és profi alkotói csapat részese lehet az ember, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy első könyves szerző később is közlési lehetőségekhez jusson.
Szervezés szempontjából hibátlan eseményről beszélünk, nem voltak csúszások és késések a programokban, és a járványügyi előírásoknak megfelelően negyven percenként szellőztetés történt az amúgy sem teljesen zárt helyiségben. Jó volt látni, hogy egymástól távol ülve, maszkban is ennyi, irodalom iránt érdeklődő fiatal jelent meg, akik remélhetőleg hamarosan átveszik a stafétabotot, és egyre többet publikálnak majd.
Fotó: Bán-Horváth Attila
