Tizenhárom bajnoki cím és tíz Magyar Kupa-győzelem találkozott egymással szombat kora este az NB 2-ben. A Vasas immáron a harmadik szezonját kezdi a másodosztályban, míg a Debrecen 27 évet követően esett ki az első osztályból. Vajon mire ment egymással a régmúlt és a közelmúlt bajnoka, milyen meccset játszottak egymással az NB 1-be igyekvő csapatok? Helyszíni beszámoló.
A nyár legnagyobb meglepetését a Vasas keltette azzal, hogy sorra igazolta a nagyobb neveket az NB 1-ből. A gólkirály Radó Andrást a ZTE-ből vették meg, Mezőkövesdről érkezett Pekár László és Sillye Erik, Újpestről Litauszki Róbert, de már a Vasast erősítette a télen szintén Újpestről érkező Feczesin Róbert. Nagy Miklós, ügyvezető igazgató többször lenyilatkozta a nyáron, hogy a cél a feljutás, továbbá nagy és előremutató tervei vannak a csapattal. Úgy tűnhetett, hogy minden a helyén van. Van pénz játékosokra, csodálatos a stadion, fiatal, ambíciókkal teli az edző Bene Ferenc személyében, és hozzá a sok ezer lelkes Vasas-szurkoló. Ehhez képest már a szezon első meccsén botlott a Vasas, mindössze 1-1-re futotta a Kazincbarcika ellen. A következő fordulókban sem jöttek az eredmények, két döntetlen, két győzelem, majd jött a hétközi vereség a Budaörs ellen. Ez már sok volt a vezetőségnek, és elbocsájtották a mindössze fél éve kinevezett Bene Ferencet. Nagy Miklós az alábbiakat nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: „Önmagában nem a vereség volt ebben a meghatározó, hanem az a szétesett játék, valamint a pályán tapasztalható elfogadhatatlan hozzáállás, ami méltatlan ehhez a klubhoz. Ki lehet kapni, előfordulhat, hogy a legjobb felkészülés ellenére semmi sem jön össze a pályán, de akkor is, sőt annál inkább el kell követni mindent a siker érdekében. Nem a konkrét mérkőzésről beszélek, hanem folyamatról, amelynek jelei már megmutatkoztak egy ideje, de ezen a meccsen volt érezhető legmarkánsabban, hogy az edző és a csapat között visszavonhatatlanul megszakadt valami. És ha az edző nem tud már megfelelően hatni a játékosokra, lépni kell.” A vezetőedző helyét ideiglenesen a másodedző, Tóth András vette át.
A debreceni szurkolókat és a magyar futballt valóságos sokként érte, hogy az elmúlt évtizedben Bajnokok Ligájában, Európa Ligában szereplő, bajnoki címeket sorra nyerő DVSC kiesett tavaly az első osztályból. A gyenge szereplés persze nem lehetett meglepetés, hiszen a csapatnál káosz uralkodott minden szinten: gyenge igazolások, érthetetlen edzői kinevezések jellemezték a klubot. A DVSC hányattatott sorsához az is hozzátartozott, hogy a tulajdonos Szima Gábor már nem tudott annyit invesztálni a csapatba, mint tette azt korábban, így elfogytak a minőségi játékosok is. A kiesést követően a városi önkormányzat átvette tulajdonosi szerepkört, maradt Kondás Elemér az edző, akit az előző szezon előtt pár fordulóval a vége előtt neveztek ki, és visszatért a csapatba Korhut Mihály és Varga József is. Rajtuk kívül érkezett még Tischler Patrik, Sós Bence és Poór Patrik, valamint az U21-es válogatott hálóőre, Zöldesi Illés. A Debrecen valamelyest jobban kezdte a szezont, mint a Vasas, de a Siófok elleni döntetlen, valamint a Gyirmót elleni vereség nem mutatott jól, de hazai környezetben azért stabilan hozta a győzelmeket a DVSC, amely listavezetőként érkezett meg a fővárosba.
A mérkőzés kiváló hangulatban, 3500 néző előtt, ragyogó időben vette kezdetét. Látszott mind a két a csapaton, hogy a küzdeni akarással nem lesz gond, Tóth András ideiglenesen megbízott edző lelkesen, sokat mutogatva segítette csapatát. Az első komoly helyzet a vendégcsapat előtt adódott, jobbról érkezett egy beadás, Bárányos fejelt, Jova Levente mutatott be egy remek védést.
A remek időt felváltotta egy komoly zivatar, nagyjából tíz percig szakadt az eső. A hazai szurkolók pedig élvezték az extrém időjárást.
A hazai oldalon is fejesből adódott az első komoly lehetőség, Feczesin fejesét védte Zöldesi. Aztán a 22. percben vezetést szerzett a Vasas. Sillye adta be a labdát, és Zöldesi nem merte fogni a csúszós labdát, öklözni akart, de olyan szerencsétlenül tette ezt, hogy a saját kapujába ütötte a labdát. Ritkán látott potyagóllal szerezte meg a vezetést a Vasas.
A gól kicsit megfogta a Lokit, és a Vasas vette át az irányítást. A hazaiaknál a visszatérő Feczesin sokat lökött a csapat a játékán, Jova Levente és a Vasas védői minden labdával a korábbi válogatott csatárt keresték, aki rendre megnyerte a párharcokat. A Vasas taktikája egyszerű volt, felívelni Feczesinnek, aki lekészíti a labdát, és abból helyzet alakul ki. A Debrecennek komoly változásra volt szüksége, ha pontot akart szerezni.
A második félidőt jól kezdte a Loki, agresszívan letámadtak, és kihasználták a Vasas jobbhátvédje, Szivacski Donát gyenge játékát, és egy gyönyörű támadást követően a 49. percben a 18 éves Baráth Péter kiegyenlített. A DVSC a gól után jobban játszott, gyors, rövid passzokkal, sok futással operáltak. Az alábbi képen jól megfigyelhető a Vasas gyenge védekezése, az 1-es számmal megjelölt védő Szivacski, ő helyezkedik roppant messze a bal szélen lévő Ferenczi Jánostól, aki a 3-as számmal van jelölve, de szintén nagy a távolság a két Vasas belső védő mögött, a 2-es számmal jelölt Litauszki van nagyon messze. A 4-es számmal jelölt debreceni játékos íveli át Ferenczinek, aki gyönyörűen odafejeli a berobbanó Baráthnak, aki könnyedén elteszi a labdát Jova mellett.
A 60. perc után kicsit leült a játék, alább hagyott a nagyobb iram. A 68. percben Ferenczi küldte rá távolról a labdát, Jova Levente ismét nagy bravúrral védett.
A Vasasnál továbbra is csak egyetlen fegyver maradt a támadásokra, mégpedig Feczesin, de az első félidőhöz képest már nem tudott annyi fejpárbajt megnyerni. A hazaiaknál Radó András kifejezetten súlytalan és gyenge volt, észre sem lehetett venni az előző szezon NB1-es gólkirályát. Litauszki Róbert azonban remekül játszott, többször is kulcspillanatokban mentett, szerzett labdát. A DVSC-nél Varga Józsi hozta a szokásos robotoló munkáját, és a válogatott Korhut Mihály felfutásai jelentettek még veszélyt.
A mérkőzés végén még a Vasasnál adódott egy komoly lehetőség, Sillye Erik adta be, de Poór nagyot mentett Feczesin elől.
Összességében igazságosnak nevezhető döntetlen született, a két feljutásra törő csapat nem játszott kiemelkedő, magas színvonalú mérkőzést, ennél az NB 2-ben is többre lesz majd szükség, ha fel akarnak jutni. A Vasasnak mindenképpen szüksége van egy remek edzőre, aki gatyába rázza a társaságot, mert ami a neveket, a csapat minőségét illeti, az mindenképpen NB 1-es, de az más kérdés, hogy mi lesz a nagy nevekkel, mert Radó András kifejezetten gyengén játszott, de Pekár László sem csinált sok mindent a veszélyes pontrúgásain kívül. A Vasasnál kell egy erős koncepció, hogy mit is akar játszani a klub. A DVSC ellen annyi látszódott, hogy egyedül Feczesinben bíznak, aki valóban egy kiváló játékos, de egy első osztályba vágyó együttesnek nem lehet az az egyedüli taktikája, hogy majd Feczesin megoldja. Ha a Vasas rendezni tudja a sorait a szünetben, sikerül idehozni egy motivált, tekintéllyel bíró edzőt, akkor minden esély meg lehet még a feljutásra.
Ami a vendégeket illeti, mindenképpen hatalmas dicséret jár a szurkolóknak, akik az egész 90 perc alatt remek hangulatot csináltak, folyamatosan énekelve és bíztatva a csapatot. A DVSC-nek valószínűleg nem lesz gondja a feljutással, a keretnek a minősége adott, sok tehetséges, fiatal játékos erősíti a klubot. Látni, mit akar játszani Kondás Elemér, viszont a támadójáték sok helyen akadozott, és nagyon hiányzik egy csatár, kérdés, Tischler Patrik mennyire fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket.
Most a válogatott mérkőzések miatt szünetel a Merkantil Bank Liga, legközelebb szeptember 13-án játszanak a csapatok.
