Interkulturalitás a felsőoktatásban

Mára már nem számít furcsaságnak, ha valaki külföldön tölti egy, vagy akár két félévét, ahogy az se, ha szaktársai közül nem mindenki magyar. Rengeteg előnnyel járhat, ha valakinek elfogadják a pályázatát egy ilyen cserediákprogramra: megismerhet új kultúrákat, az idegen nyelvtudását fejlesztheti, és nem utolsó sorban részese lehet az ottani mindennapoknak. Könnyen okozhatnak viszont kellemetlenséget a különböző népek szokásai közti különbségek, melyeket érdemes tiszteletben tartani. A Tempus Alapítvány statisztikáit böngészve kirajzolódik előttünk, hogy mely országok a legkedveltebbek a magyar egyetemisták körében. Két csoportra bonthatóak az ilyen utazások: az Európai Unió tagállamaira vagy lehetséges államaira – ide tartozik Törökország és Szerbia is –, valamint az azon kívüli területekre. Ezekből válogattuk össze a legnépszerűbb célországokat, kezdve az előbbi kategóriába sorolható államokkal.

Törökország

Szombathelyen az ELTE SEK hallgatói a saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy milyen is más nemzetiségű tanulókkal érintkezésbe kerülni, amikor az Erasmus+ cserediákprogram keretében török hallgatók érkeztek az intézménybe. Biztos sokaknak egyből az alkohol- és a sertésfogyasztás tilalma jut eszükbe, ha a törökök szokásairól kérdezzük, azonban az a tapasztalat, hogy bár otthon ezeket betartják – már csak azért is, mert nem nagyon árulnak ilyen termékeket –, de külföldön már kevésbé, melyet személyes tapasztalatom is alátámasztott, amikor az egyik cserediákot elhívtuk egy partiba, ahol legnagyobb csodálkozásomra elkezdett sört inni. Megkérdeztük tőle, hogy ezt nem tiltja-e a vallásuk, mire azt felelte, hogy „Allah most alszik, ilyenkor lehet”. De mi a helyzet akkor, ha valaki Törökországba utazik Erasmusszal?

Bár az ország államvallása az iszlám, mégsem vonhatunk le ebből elhamarkodott következtetéseket. Kemal Atatürk reformjai nyomán megszűnt a vallás vezető szerepe, ezzel együtt a szélsőséges elemeket is száműzte az új, immáron köztársasági alapon működő Törökországból. Ennek ellenére a vallás mind a mai napig komoly és megosztó kérdés a török emberek körében. Minél közelebb él valaki Európához vagy a Riviérához, annál kisebb az esélye arra, hogy mélyen vallásos emberrel találkozzon, sőt, egyre jobban elterjedőben van az ateizmus is; ezzel szemben a keleti területeken sokkal vallásosabbak az emberek. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden vallási szokást betartanának; például aki böjtöl ramadánkor, az nem biztos, hogy napi rendszerességgel imádkozik is, ahogy a következő szokások se biztos, hogy mindenhol érvényesek.

Érdemes odafigyelni arra, ha belépsz egy házba, akkor még a küszöbnél vedd le a cipődet, mivel udvariatlanság, ha valaki a lakásban is hordja őket. Ha már bent vagy a házban, és az asztalhoz ülsz, figyelj a lábad állására: semmiképp se mutasd a talpad senki felé, mert ez illetlenség. Továbbá ne fond a karjaidat keresztbe, mivel ez is udvariatlanság. Amennyiben sikerül pár helyivel összebarátkoznod, ne csodálkozz, ha üdvözlésképpen kétszer megpuszilnak mindkét oldaladon, majd megölelnek, úgyszintén mindkét oldalról; ez náluk természetes. Ahogy az is, hogy akár hívatlanul is megjelenhetnek nálad vendégségbe; még akkor se zavartatják magukat, ha ez az éjszaka közepén történik, és akár éjfélig is képesek ottmaradni. Bár Atatürk óta a vallás háttérbe szorult, így a nőknek nem kötelező eltakarniuk az arcukat, mégsem ajánlott a férfiak szemébe nézni vagy rájuk mosolyogni, mivel ez illetlenségnek számít. Amennyiben tehetitek, kerüljétek az ellenkező neműek érintését az utcán. Furcsa lehet, de nem szabad mások előtt orrot fújni.

Németország

A legtöbb magyar erasmusos hallgató célországa Németország. Bár egy országról beszélünk, ennek ellenére mind a mai napig tapasztalható a különböző tartományok közti különbség, mely a szokásaikban is tetten érhető. Ennek ellenére olyan egységes kép alakult ki a németekről, miszerint precízek, udvariasak és minden szabályt betartanak. Nézzünk pár német szokást!

A teljes német mentalitást átjárja a környezetünk megóvása, ennek érdekében pedig sokat is tesznek. A legtöbb helyen szelektíven gyűjtik a szemetet, és hamar megharagszanak, ha azt látják, hogy te ezt nem tartod be. Továbbá az átlagos német konyhákból hiányzik a papír törlőkendő, helyette különböző rongyokat használnak, így ne csodálkozz, ha esetleg ezzel találkozol. A különböző előadásokon – így az egyetemen is – a taps helyett a kopogást részesítik előnyben, mivel előbbit meghagyják a színdarabokra és a koncertekre. Ha Németországról beszélünk, nem kerülhetjük meg az erős és mély gyökerekkel rendelkező sörkultuszt sem. Amennyiben a barátaiddal meginnál egy-két sört, ne feledd, hogy minden új kör elején illik mindenkivel koccintani, közben a szemébe nézni és „Prost!”-ot mondani. Bár népszerű az a sztereotípia, hogy a németek rendezettek, azért érdemes a szupermarketekben odafigyelni, mivel az új kasszák megnyitásakor rendezetlenül igyekeznek oda, hogy minél előbbre kerülhessenek. Tévhit, hogy a németek zárkózottak lennének, sőt, gyakran kezdeményeznek kézfogást egy-egy bemutatkozásnál – akár a férfi a nővel szemben is, és általában a tegeződéssel is ugyanez a helyzet. Amennyiben valakit hivatalosan szeretnénk megszólítani, a vezetékneve elé kell mondani a Herrt vagy a Fraut – urat és asszonyt.

Ahogy az elején említettem, az ország különböző tartományokból áll, melyeknek más és más szokásrendjük van. Az országot fel lehet osztani dél és észak szerint is, melynek a választóvonala a Majna mentén terül el. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az észak-németek udvariasabbak, nem elutasítóak, de nem is kezdeményezőek, míg a déliek ezzel szemben nyersebbek.

Szerbia

Szerbia a volt Jugoszlávia utódállama, mely a hidegháború idején sikeresen tartotta fenn semlegességét, ennek köszönhetően pedig sikerült ötvöznie a nyugati és a keleti elemeket. A délszláv háborúk erőteljesen rányomták a bélyeget a Szerbiáról kialakult képre. A legtöbb szokás és szabály hasonló a többi balkáni és közép-európai országéhoz, pár kivételt gyűjtöttünk össze.

Amennyiben egy katonai vagy rendőrségi objektum mellett haladsz el, soha ne kezd el fotózni vagy videózni, mert komoly szabálysértést követsz el vele. Beszélgetéseknél soha ne hozd fel a közelmúlt eseményeit, mivel igencsak érzékenyek rá, könnyen megsértődhetnek. Továbbá kerüld az ujjal való mutogatást másokra, az sértő és félreértéseket szülhet.

Spanyolország

Spanyolország a szieszta és a bikaviadalok otthona. A legtöbb sztereotípia az emberek lazaságával és a macsósságával kapcsolatosak, holott ennél sokszínűbbek az ott élők.

Furcsának tűnhet a spanyolok magas fokú udvariassága akár még baráti beszélgetéseknél is, ahol különböző udvariassági formulákat és gesztusokat is alkalmaznak. Egyébként jellemző rájuk a nagyobb hangerő és az erőteljes gesztikuláció, így ne ijedj meg, ha esetleg hirtelen hangosabban kezd el beszélni veled valaki. A megszokott üdvözlési formák a kézfogás és az ölelés, jó ismerősök között pedig a puszilkodás is. A sztereotípiákkal szemben a férfiak számára ajánlott a tartózkodó magatartás a nőkkel szemben. Ennek ellenére a hölgyek ne lepődjenek meg, ha egy idegen férfi meghajol nekik az utcán, mivel ezzel a szépségük előtt szeretnének tisztelegni, és utána természetesen nem kell tartani, hogy az illető leszólítja, ez csupán egy újabb udvarias gesztus. A hivatalos megszólítása valakinek a señor, señora és a señorita a vezetéknevük elé mondva. Amennyiben egy ismeretlen férfit szeretnél megszólítani, akkor a caballo megszólítás alkalmazandó, ami lovagot jelent. Ha valaki meghív magához, semmiképp se kezd el dicsérni a holmijait, mivel – arab hatásra –  csak annyit válaszol, hogy „Rendelkezésedre áll”. Amennyiben egy baráti beszélgetésnél felvetődik a bikaviadal mint téma, ne kezdd el firtatni etikusságát, mivel ez számukra egy hagyomány és könnyen megsértődhetnek miatta. Ha egy barátoddal találkozót beszéltél meg, ne aggódj, ha nem jelenik meg időben; náluk ez természetes, még ha nagyon sokat is késnek. A lazaság ellenére az öltözködésben szigorú a rend: a nőknek nem illik erősebben kivágott ruhát, vagy rövidebb szoknyát hordani, továbbá a hivatalos eseményeken – még a legnagyobb hőségben is –  kötelező a harisnya.

Oroszország

Bár még nem hagytuk el Európát – legalábbis teljes mértékben –, de az első kategóriát igen. Ezzel pedig egyre csak távolabb kerülünk Európától és a szokásainktól.

Oroszországot a leggyakrabban szinonimaként kezeljük az elmaradottsággal és a nélkülözéssel, holott a Szovjetunió felbomlása óta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ennek ellenére vannak olyan területei, ahol a közbiztonság kevésbé megbízható, ezeket érdemes elkerülni. A modernizációt mi sem mutatja jobban, hogy Moszkvában és a nagyobb városokban éppúgy megtalálhatóak a nagyobb étteremláncok, mint a Mc Donald’s vagy a Subway.

Ne csodálkozz, ha esetleg köszöntésnél a megszokott kézfogás helyett megölelnek, esetleg háromszor megcsókolnak –  a harmadikat természetesen udvariasan vissza lehet utasítani, sőt, a nőknél egy se kötelező, így ne is erőltessük egy orosz nőnél ezt a szokást. Amennyiben mégis kézfogásra kerülne sor, fontos, hogy előtte megbizonyosodjunk róla, hogy semmilyen tárgy – például asztal vagy szék – ne legyen közted és a másik között, mivel ez azt jelentené, hogy valamilyen külső erő el akar választani titeket egymástól. Ugyanez a helyzet a küszöbbel is, ami fölött úgyszintén nem illik ilyen módon köszönteni a másikat. Amennyiben ajándékot szeretnél adni az egyik helyi ismerősödnek, jól meg kell fontolnod, mit adsz neki. Fontos, hogy semmiféle éles, hegyes tárgyat vagy kaktuszt nem szabad ajándékba adni, mivel az a támadást szimbolizálja. Hasonlóan kerülendők az idő múlásával kapcsolatos tárgyak is – óra, naptár és hasonlók –, mivel azok arra emlékeztetnek, hogy minden percünk meg van számlálva. Ha esetleg csokrot vennél valakinek, ne feledd, hogy mindig páratlan számú virág legyen benne, mivel páros számmal a temetőbe szoktak vinni, így félreérthető. Hogyha esetleg pénztárcával lepnéd meg egyik ottani barátodat, sose add oda neki üresen, mert az a szegénységet szimbolizálja; mindig tegyél bele egy kis pénzt, még ha aprót is. Ha vendégségbe hívnak valahova, készülj fel, hogy előbb-utóbb előkerül a híres orosz vodka a házigazda pohárköszöntőjével karöltve, melyre a vendégnek illik válaszolni. Csakis nyomós indokkal hagyható ki ez a szokás; más esetben sértődést vonhat maga után.

Izrael

Izrael három monoteista vallás otthona is egyben: Jeruzsálem mind a keresztény, mind a zsidó és mind a muszlim vallás szent városa. Az országot 1948-ban alapították, azóta állandó konfliktusban áll a környező arab országokkal, így szigorú rendszer alakult ki. Bár az államban béke honol, egyes területeit nem ajánlott látogatni – például a Gázai övezetet. 

A magyar emberekéhez képest kisebb a kommunikációs távolságuk, így ne lepődjetek meg rajta, ha egy idegen, miközben beszélgettek vele, esetleg megérinti a vállatokat. Vallási államként erős a hagyományok tisztelete, valamint a vallási szabályok a mindennapokban is érvényesülnek. Szombatonként Sabbatot ünnepelnek, mely napkeltétől tart egészen napnyugtáig. Ebben az időközben szinte minden üzlet bezár – a legtöbb csak vasárnap nyit ki –, leáll a tömegközlekedés és csak taxival lehet közlekedni a városokban. Érdemes tájékozódni a többi ünnepről is, mivel azoknál is hasonlóan járnak el. Azt tudni kell, hogy a mi húsvétunkhoz hasonlóan a hold mozgását veszik alapul a dátum kijelölésénél, így azok minden évben más napra esnek. A városi séták során lépten-nyomon történelmi jelentőségű emlékművek kerülhetnek utadba, viszont a vallási helyekre csakis hosszú szárú nadrágban léphetsz be. Az étkezésükre jellemző a sertésfogyasztás tilalma, illetve ha teheted, sose keverd a húsos és tejfölös ételeket, legalábbis mások előtt.

India

Indiával elérkeztünk a következő kategória országaihoz, melyek az Európai Unió területén kívül helyezkednek el. Hasonlóan a török cserediákokhoz, indiaiakkal is találkozhattak az ELTE SEK hallgatói az egyetemen. Bár egy hatalmas és színes országról beszélünk, mégis erősen meghatározza a róluk kialakult képet a vallásuk, azon belül is a buddhizmus – holott a legtöbben hindu vallásúak, valamint jelentős iszlám lakosság is él ott. A legtöbb embernek a kasztrendszer és a tehénkultusz jut eszébe Indiáról. Azt tudni kell, hogy nagyon hagyománytisztelőek; a törökökkel ellentétben szigorúan betartják a szokásaikat.

Első és legfontosabb szabály, hogy ne fogj kezet egy indiaival, mivel ez illetlenség, ahogy az utcán valakivel kézen fogva sétálni – kivéve férfiaknak, mivel ez nem a szerelem, hanem a barátság jele –, ölelkezni vagy puszilkodni. Amennyiben valaki vár téged a repülőtéren és virágfüzért akaszt a nyakadba, azt nem illik levenni egészen a szállásodig –  a hazautazásnál hasonlóan járhatnak el. Hasonlóan a törökökhöz, náluk is le szokás venni a cipőt, mielőtt a házba lépsz. Vigyázz, hogy hova teszed a lábad, mivel tiszteletlenség hozzáérni vele a másikhoz. Általában kézzel – azon belül is a jobbot használják – esznek, de a modernebb és a nyugati stílusú éttermekben természetesen kapsz evőeszközöket. Ahogy már említettem, a szarvasmarha szent állat náluk, így a fogyasztása is tiltott, ahogy a muszlimok által lakott helyeken a sertés fogyasztása – mielőtt valakit meghívnál enni, előtte tájékozódj az adott illető szokásai felől. Az ilyetén tiltások hatására elterjedt náluk a vegetarianizmus. Fontos, ha egy vallási élettel összekapcsolható területre mész – szentély, sír stb. –, hogy tilos fényképezni. Amennyiben valakikkel találkozol, de nem mutatják be a nőket, akkor ne erőltesd, mivel ez náluk illetlenség.

Kína

Manapság egyre több kínaival találkozhatunk az utcán vagy üzletekben, így nem túl meglepő az sem, ha az egyetemen találkozunk velük. Annak ellenére, hogy teljesen más kultúrájú országból származnak, könnyedén beilleszkedtek a magyar hétköznapokba. Vajon nekünk is ilyen könnyen menne az ő hazájukban?

Indiához hasonlóan Kínában sem illik az utcán semmiféle testi érintkezés (ölelés, átkarolás stb.), kivéve ha sorban állásról van szó; ne csodálkozz, ha elkezdenek lökdösni, mivel ez nem számít udvariatlanságnak, a tömegben csak így tudnak érvényesülni, ezzel pedig a hétköznapok része lett. Érdekesség, hogy a kézen fogva járás nem számít illetlenségnek, sőt, ha két egynemű ember fogja a másik kezét, az a barátság jele – ellentétben a nyugati kultúrákkal, ahol gyakran a homoszexualitásra utal. Amennyiben valamire mutatni szeretnél, akkor azt ne az ujjaiddal, hanem nyitott tenyérrel tedd. Ha esetleg valaki megvendégel téged, mindig hagyj maradékot a tányérodban, mivel az üres tányér azt jelenti, hogy még éhes vagy. Továbbá fontosnak tartják a pontosságot is, olyannyira, hogy ne csodálkozz, ha a vendéglátód egy idő után még a terítékedet is leveszi az asztalról várakozás közben. Ha valahol vásárolsz, vagy egy étteremben eszel, sose adj borravalót, mivel az sértőnek számít.

Az ajándékozásnak is megvan a maga menete Kínában, amiket nem szokás egyből elfogadni. Gyakran kétszer-háromszor is elutasítják, majd csak utána veszik át azt. Ezen kívül ne csodálkozz, ha nem kezd egyből neki kibontogatni az ajándékod, mivel Kínában nem szokás a másik előtt ezt csinálni, kivéve, ha ragaszkodsz hozzá. Apropó ajándék; Kínában az egyik legnagyobb ünnepnek számít a holdújév ünnepe, amikor is hagyomány a közeli ismerősöknek, barátoknak piros borítékban pénzt adni; minél többet adsz valakinek, annál többre értékeled.

Dél-Afrikai Köztársaság

A Dél-Afrikai Köztársaság kétes hírnevét az ott kialakult apartheid rendszer alapozta meg. Az elmúlt években viszont külföldi kapcsolatai megerősödtek, a 2010-es foci VB-vel pedig megismerhettük egy szerethetőbb oldalát is.

Mindenképp kerülendő a néger szó bármely formája, helyette  feketének (blacknek) nevezd őket. Ezzel együtt a fehérek lehollandozása is kerülendő, mivel ez sértő számukra: ők afrikaiak. Hasonlóan hozzánk, náluk is tiszteletlenség zsebre tett kézzel beszélni valakihez. Figyelj oda, hogy náluk nagyobb a kommunikációs távolság; kerüld a fizikai kontaktust és tarts távolságot attól, akivel épp beszélsz. Ne vedd sértésnek, ha egy afrikai nő nem nyújt neked kezet a bemutatkozásnál, mivel náluk ez nem szokás, így ajánlott megvárni, hogy ő kezdeményezze az üdvözlés eme formáját.

Amerikai Egyesült Államok

Az Amerikai Egyesült Államokra gyakran alkalmazzák a népek olvasztótégelye megnevezést. Bár egy nemzetről beszélünk, de hasonlóan Németországhoz, ez az ország is több államból áll, melyek között olykor igencsak nagy a különbség, így pedig csak általános viselkedési szabályokat, formákat emelhetünk ki.

A kialakult sztereotípiával szemben a legtöbb amerikai állampolgár udvarias és segítőkész az idegenekkel. Viszont hazájuk iránti büszkeségükből fakadóan sokszor alakulhat ki félreértés egy-egy beszélgetés során. De nemcsak emiatt hat az európaiak számára sokszor nyersnek a modoruk, hanem azért is, mert társalgásban jellemző rájuk az egyszerűség és a kötetlenség. A leggyakoribb üdvözlési forma a kézfogás, de ez elhagyható. Az ismerkedés során a nőt illik a férfinak bemutatni, és gyakran csak a keresztnevüket mondják el. A megszólítás hivatalos formája a Mr., a Mrs. és a Miss, valamint a vezetéknév. A hivatalos alkalmakkor fontos a pontosság, viszont helyenként megengedőbbek – például New Yorkban nem számít illetlenségnek a késés, hisz a közlekedés kiszámíthatatlan. Ne lepődj meg, ha egy-egy útbaigazítás után a másik úgy néz rád, mintha valamit várna, hisz ilyenkor szokás a segítőnek egy dollárt adni. A hétköznapokban kerülendő a néger szó bármely formája, helyette a fekete (black) alkalmazandó.

Ahogy a mondás tartja: „Ahány ház, annyi szokás”. Ez hatványozottan igaz, ha országok szokásairól beszélünk, így egy-egy, az Erasmushoz hasonló vállalkozás előtt érdemes alaposan utánajárnod nekik, hogy az ottléted kellemesen teljen.

 

Szerző: Hengszter Norbert
Kiemelt kép: ifoundmyselfinwonderlandsite.wordpress.com