Március 24-én szomorú évfordulóra emlékeznek a futball szerelmesei: 2016-ban ezen a napon csatlakozott az égi zsenik közé a holland fenomén, Johan Cruyff. A régi legendákra hajlamosak vagyunk úgy emlékezni, hogy ők még őszintén, átéléssel játszották a focit, bezzeg a legtöbb mai sztárból kiveszett ez az érzelemvezérelt lobbanékonyság, és csak a pénz érdekli őket. Cruyff kapcsán is az emberi oldalát próbáljuk közelebb hozni, a száraz adatokat megtaláljátok a Wikipédián.
Már az összekötő kapocs is érdekes, hogy hogyan talált rá a profi futball a 12 éves Cruyff-ra: 1959-ben, apja korai halála miatt édesanyja az Ajaxnál vállalt takarítói állást, így a fiatal tehetség bejáratos lett a legnagyobbakhoz. Ahogy növekedett és erősödött, úgy került közelebb a felnőtt kerettagsághoz is, és még nagykorúsága előtt, 17 évesen debütált a holland bajnokságban. A sikerek sem maradtak el: az 1968–69-es idényben az Ajax egészen a BEK döntőjéig menetelt, egy évvel később a harmadik számú európai kupában az elődöntőig jutott a gárda, majd következett három csodálatos év, három BEK-győzelemmel. A válogatott szereplés sem váratott sokáig magára, 1966-ban, pont a magyarok ellen húzta fel először a narancssárga szerelést, majd a csehszlovákok ellen újra bizalmat kapott, de érdekes módon „hálálta” ezt meg: addig szövegelt a játékvezetőnek, míg lezavarták a pályáról. A holland szövetség egy éves eltiltással súlytotta Cruyffot, és hiába enyhítették fél évre a büntetését, a mindenkire érvényes szabályokra nem igazán sikerült ránevelniük. 1969-ben, a Bulgária elleni világbajnoki selejtezőt megelőző edzőtáborba nem érkezett meg időben, és ekkor már nem volt bocsánat, hazaküldték a fiatal támadót. Más kérdés, hogy így a kijutás sem sikerült, a bolgárok utaztak a mexikói vb-re…
A legendás Ajax egy része, akik 1971 és 1973 között háromszor ülhettek fel Európa trónjára
A következő, jelentős elégedetlenséget szülő döntését 1973-ban hozta Cruyff, amikor az Ajax kész szerződését nem írta alá (noha ebben olyan kitétel is szerepelt, hogy hét éven keresztül mindenképp megkapja a maximális fizetését, ha nem lép pályára, akkor is) és apósa, a remek üzleti érzékkel megáldott gyémántkereskedő tanácsára Barcelonába igazolt. Ez remek húzásnak bizonyult, a katalánok legutóbb 1960-ban nyertek bajnoki címet, de Cruyff első gránátvörös-kék szezonjában újra a csúcsra értek, ráadásul az Aranylabda-szavazáson is a holland végzett az első helyen. Néhány nappal a Barcelona bajnoki címe után hazatért Hollandiába, hogy az Oranjéval készüljön az 1974-es világbajnokságra, és ez egészen jól sikerült: a döntőig vezető úton mindössze egy gólt kaptak, búcsúztatták a címvédő brazilokat, és a semleges szurkolók nagy részét is maguk mellé állították a totális focival. A döntő is álomszerűen indult, Cruyff már az első percben kiharcolt egy büntetőt, amit Johan Neeskens értékesített. Nagy bánatukra azonban a valaha volt egyik legerősebb válogatott, a Beckenbauer vezette NSZK megfordította a mérkőzést, így Hollandiának be kellett érnie az ezüstéremmel.
Az 1974-es vb alatt Cruyffnak élő szerződése volt a Pumával, de a csapatot az Adidas támogatta. A megoldás: Cruyff kétcsíkos mezben játszott, míg a többiek a legendás háromcsíkos Adidas-felsőben.
Cruyff vigasztalódhatott a torna legjobb játékosának járó címmel, és az Aranylabda-szavazáson is újra őt hozták ki a legjobbnak, de valószínűleg bármelyik egyéni címét elcserélte volna egy vb-aranyra. Négy évvel később már lemondta a válogatottságot, noha tehetsége alapján bőven ott lehetett volna a helye a holland válogatottban. A vezetők erősen győzködték a visszatérésre, mégsem vállalta a szereplést. A miértre akadtak romantikus válaszok a sajtóban (így tiltakozott az ellen, hogy a katonai junta által rendezett világbajnokság fényét emelje), s akadtak viccesek (mint például az, hogy a felesége nem engedte el, miután 1974-ben nyilvánosságot kapott a nyugatnémet sajtóban, hogy a torna alatt a holland sztárok örömlányokkal mulattak a szálloda lezárt uszodájában az egyik éjjel), sőt, olyanok is, amelyek úgy vélték, külön pénzt kért a részvételért, de nem kapta meg. Évtizedekkel később ő maga úgy magyarázta a távolmaradást, hogy nem sokkal korábban megpróbálták elrabolni őt és a családját, s emiatt mondta le a szereplést. A történelem pedig pontosan ismételte önmagát: akárcsak 1974-ben, 1978-ban is a házigazda ellen maradt alul Hollandia a döntőben, csak immáron Cruyff nélkül.
Még csak 31 éves volt, amikor pénzszűke miatt az Egyesült Államokba igazolt (vagyona jelentős részét elbukta, miután befuccsolt az általa támogatott sertéstenyésztő üzem), majd egy rövid spanyolországi kitérő után hazatért Hollandiába, előbb az Ajax, majd a Feyenoord kötelékébe. Miután visszavonult, hasonlóan sikeres, s nem túlzás, stílusteremtő edző vált belőle. Trénerként játékos-pályafutása legfontosabb két klubját, az Ajaxot és a Barcelonát emelte újra az állócsillagok közé. Súlyos betegsége következményeként (tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amihez köze lehetett a félidőkben elszívott egy-két szál cigarettának is) 2016. március 24-én elhunyt, de az öröksége, a szellemisége örökre a futballé marad.
forrás: worldofjohancruyff.com, en.wikipedia.org
