Talán sokak számára nem mondok újat azzal, hogy az internetezés és még inkább a „facebookozás” vagy „instázás” egyik alapeleme lett a mémkultúra. A sokkal konszolidáltabb, általánosabb, vagy más szóval élve „normie” oldalak mellett, mint a 9gag vagy a Tibi atya, megjelent egy újító gondolkodású, fiatal közösség, akik mindennapi gondolataikat, az életben őket érő hatásokat ironikus köntösbe bújtatva szórakoztatják emberek ezreit nap mint nap. Agymenéseik sokszor zseniális vagy épp abszurd, meglepő végeredménnyel járnak. Az ilyesfajta mémkultúrának talán az egyik, ha nem a legnagyobb hazai képviselője a Senedek Facebook-oldal. Nekünk volt szerencsénk először megszólaltatni a nyilvánosság előtt a mögötte álló csapatot, akik kendőzetlenül beszéltek erről az újkeletű szubkultúráról, melynek formálásában már a kezdetektől fogva fontos szerepet játszottak.
Mindenekelőtt meséljetek egy kicsit az oldalról. Hogy álltatok össze? Mi indukálta ezt az egészet?
Bendzsi: Dióhéjban annyit mondanék, hogy volt már egy közösségünk, és nyitottak voltunk az emberek felé történő kommunikációra Benedekkel. Először YouTube-videóztunk, amikor még az kezdett felívelni. Annak ellenére, hogy nagyon sokat tanultunk belőle, és így visszagondolva sok munkát is beletettünk, veszettül sikertelen volt, ezért idővel abbahagytuk. De ez a társaság mindezek ellenére komoly összetartó erő volt, szóval átvittük egy másik kommunikációs platformra ezt a dolgot. És szerencsére most már egészen biztosan állíthatom, hogy a Senedekkel egy sokkal sikeresebb platformot sikerült készíteni.
Ha már itt tartunk, a név maga honnan ered?
Benedek: Nekem két keresztnevem van, a Sándor és a Benedek. Ennek az összeolvadásából keletkezett a név. Eredetileg ez egy belsős poénnak indult, és csak a mi kis közösségünk számára gyártottunk tartalmat, ami sokak számára érthetetlen volt. Ezért is lepődtünk meg, hogy ennyire kinőtte magát. Sőt, elkezdtek hivatkozni ránk, és kvázi így került a köztudatba, ezért végül nem változtattuk meg.
Hogy épült ki a közösség? Egyből berobbantatok, vagy egy folyamatos építkezésnek lett az eredménye?
Bendzsi: Igazából egyik sem. Hónapok teltek el úgy, hogy körülbelül nem történt semmi.
Benedek: 2018 júniusában volt egy különösen sikeres posztunk, amikor egy másik mémoldal megosztott minket, ami által sokkal több emberhez elértünk. Ekkor kezdett el igazán beindulni, és a hasonló témájú oldalak is ekkoriban kezdtek el dinamikusan növekedni. Ez volt kb. 5-600 like magasságában.
A „shitpost” oldalak?
Benedek: Tulajdonképpen igen.
Bendzsi: Érdekes, mert mikor elkezdtük ezt az oldalt csinálni, még nem tudtuk, hogy milyen zsánerben mozgunk, sőt én azzal sem voltam tisztában, hogy külföldön ez már megy. Manapság már nagyon sok ilyen oldal van, kisebbek és nagyobbak, azonban akkoriban ez még nem volt jellemző, főleg nem magyar nyelven, az itthoni történések feldolgozásával.
Hogy alakult ki ez a zsáner? A 9gag típusú oldalak ellen volt ez valamiféle „lázadás”?
Bendzsi: Ez jó kérdés. Én mindig az MLG videókhoz és az első elborultabb Shrek-tartalmakhoz vezetem vissza, olyan 2015 környékére. Azokkal jött be az a fajta felfogás, hogy azon nevetsz,
„hogy annak, amit látsz, semmi értelme. És nem érted. És nevetsz.”
Előtte mindig az volt, hát nyilván logikus is basszus, hogy a viccnek a végén van egy csattanó, ami miatt az egész értelmet nyer. Én személyesen már örömmel nevetek olyan mémen is, ami egy általam ismeretlen nyelven, ismeretlen betűkészlettel íródott. Amit pedig valahova a meglepő és a borzasztó közé sorolnék, az az, hogy ezzel egyre többen vannak így.
Ádám: Biztos van abban is valami, amit mondasz, hogy idővel megunták az emberek a 9gag szintű tartalmakat, és ebből alakult ki ez az újkeletű forma.
Benedek: Az is közrejátszhatott benne, hogy 2017-2018 volt az az időszak, mikor intézményesülni kezdtek az általános humorforrások Magyarországon. Például Tibi atya kocsmája, Pamkutya, Trollfoci-ruhák, gyakorlatilag elkezdtek pénzt kiszedni az eddig viccnek szánt tevékenységükből, és ezt elég rosszul is csinálták bizonyos esetekben. Ez sokaknak nem volt szimpatikus, és a kisebb, „önkéntes alapon működő” oldalakhoz fordultak.
Ha már szóba jött, beszéljünk Tibi atyáról. Miért lett belőle működőképes oldal? Mi lehet a sikerének titka?
Bendzsi: Két dolgot leszögeznék vele kapcsolatban. Egyedi volt, és ma is releváns tartalmat csinál egy bizonyos közönség számára. A másik, hogy ha akarjuk, ha nem, ha akarja, ha nem (bár ő inkább nagyon is akarja), ő egy jelenség, mivel beszél róla a sajtó, és emberek tízezreit napi szinten megmozgatja. Arról nem is beszélve, hogy már jó pár éve jelen van, és bár mostanában már elég sokan savazzák, egy ideig még azért biztosan jelen lesz. A nagyobb oldaraknak gyakran van egy – mondhatni hivatalos – mémformátumuk. Tibi atyának például a fekete keret, fehér szöveg és a vízjel a jobb alsó sarokban. Nálunk ez nincs meg, mi igazán… szabad szelleműen gyártjuk a tartalmakat.
Ádám: Ráadásul Tibi Atya vízjele jogvédett. Egy kisebb oldalt most le is töröltettek Facebookról, mivel az ő vízjelüket használta. Ez azért elég ironikus.
Az összes mém tiszavirág-életű?
Ádám: Ez sok mindentől függ. Vannak, amik egy napig sem húzzák, nekünk is volt mostanában egy ilyen esetünk az egyik csoportunkban, mikor csak ironizálásból készítettek hasonló témájú képeket, hogy jelezzék, mennyire unják. Ez gyakori jelenség.
Bendzsi: Általában attól függ, hogy mit ábrázol, vannak visszatérő formátumok. Meg talán attól is, hogy mennyire közérthető az üzenet, amit hordoz. Például ha csak annyi, hogy „valami igen, valami pedig nem tetszik a készítőnek, vagy egy társadalmi csoportnak”, akkor jó eséllyel sokaknak tetszeni fog.
Benedek: Minden mémnek van egy élettartama. Mikor feltűnik, akkor van az aranykora, aztán idővel leáldozik, majd később, lehet, hogy pár hónap múlva, de akár évek múlva visszatér, és egyfajta nosztalgikus érzést vált ki azokból, akik korábban szerették, vagy éppen kifejezetten nem szerették.
Bendzsi: Vannak tematikus mémek is, mint a 4.20 nap, vagy a spooktober, a nonutnovember. Ilyenkor megfigyelhető, hogy sokszor
„a közönség előre elkezdi szidni ezeket a mémeket, ironikus képeket gyártanak, hogy erre idén nem lesz igény, tavaly sem volt már vicces. Aztán végül mégis mindig feltűnnek.”
Ez egy önkifejezési forma?
Bendzsi: Szerintem minden mémoldal alapelvének kéne lennie, hogy ez egy önkifejezési forma, már csak azért is, mert elvileg az megy ki, ami az oldal szerkesztői szerint vicces. Persze egy idő után valamilyen szinten már a közösséget szolgáljuk ki, hisz mi is vagyunk hatan, nem lesz minden mindannyiunk számára vicces, a végeredménynek meg elvégre mindig annak kell lennie, hogy a befogadó nevessen.
Azt vettem észre, hogy ez a zsáner olyan, mint egy háborgó tenger. Egy időben rengeteg oldal van a Facebookon, aztán hirtelen a kilencven százalékukat letiltják. Tulajdonképpen már mindenki „shitpostolni” akar?
Bendzsi: Nagyon sokan. Ebben a témában pozitívként hoznám fel magunkat. A nyilvános oldalunkon kívül van egy privát csoportunk több mint 7000 taggal. Ha ott valaki promózni szeretné az oldalát vagy a munkáit és mi jó minőségűnek ítéljük, akkor az bátran megteheti. Ez nem olyan, mint a tévézés, hogy csak egy adott csatornát nézhetsz, mi egy közösség vagyunk, akik segítik egymást.
Benedek: A legtöbb, „kezdetektől jelen lévő” oldal vezetője egyébként személyesen ismeri egymást, és a munkáinknak kifejezetten erős közösségformáló hatása van. Például a Kasza Tibi Atya szerkesztői többször szerveztek közös focit, mi pedig már két éve karácsonyozást, farsangi bulit. A legutóbbi eseményünkön pedig már a 100 vendéget is túlléptük.
Az ilyen oldalak szerkesztői milyen felelősséggel tartoznak a követőikért?
Bendzsi: Az a szerencse, ami egyébként engem igazán meglepett, hogy relatíve értelmes embereket tömörít ez a közösség. Fiúk, lányok, gimnazisták, egyetemisták, vagy akár azok, akik már dolgoznak, mind tagjait képezik a mi kis világunknak, és soha nem éreztük azt, hogy bárkire vigyázni kéne.
Akkor nincs egy adott célközönségetek?
Ádám: Abszolút nincs. Aki nyitott erre a szubkultúrára, az bármikor nyugodtan részévé válhat, mi tárt karokkal fogadjuk. Ebből a szempontból nálunk a marketingfolyamat fordított, mi gyártjuk a tartalmat, és akinek tetszik, az csatlakozhat, eljöhet a rendezvényeinkre, és vagy legyökerezik nálunk, vagy nem.
Végezetül: hogy látjátok a Senedeket tíz év múlva?
Bendzsi: A Senedek célja elsősorban a közösségépítés, és hogy ezek az emberek jól érezzék magukat együtt, egy értelmes, rendkívül jó öniróniával rendelkező közegben. Egészen biztosan ezt szeretnénk csinálni a jövőben is.
Benedek: Szerencsére mi nem skatulyáztuk be magunkat egy adott tartalomgyártási formába, így egész sok mindent lefedünk, bármihez hozzá tudunk szólni, legyen szó közéleti történésekről, történelemről, politikáról. Ezáltal természetesen elsősorban a fiatalokat érjük el, a saját korosztályunkat, hiszen mi is fiatalok vagyunk, a minket érintő történésekhez tudunk legjobban hozzászólni. Tapasztalataink szerint viszonylag jól be tudjuk lőni, hogy éppen mi érdekli az oldal követőit többségében alkotó kortársainkat. Hogy hol leszünk majd 10 év múlva? Na, erről fogalmunk sincs.
Képek: Senedek Facebook-oldala
