Dinoszauruszok (láb)nyomában a TTK-n

Komlosaurus carbonis, Abelisauridae, Iharkutosuchus makadii, Bakonydraco galaczi – hogy mi a közös bennük? A kimondhatatlan nevükön túl, összekapcsolja őket a közös sors: bár mind kihaltak, november 15-én ott voltak velünk a TTK-n. Ősi Attila paleontológus „Dinoszauruszok és egyéb őshüllők a Bakonyból: az iharkúti őslénytani kutatások legújabb eredményei” című előadásán megelevenedett a múlt.

…A közeli és a nagyon távoli egyaránt. „Nemrég” történt, hogy a 19. század végén egy erdélyi báró, Nopcsa Ferenc birtokán ismeretlen eredetű csontok kerültek elő. Minthogy Bécsből – ahol Nopcsa tanult – nem küldtek szakértő gárdát a birtokra, Nopcsa Ferenc mindössze négy év alatt magába szívta azt a tudást, mely szükséges volt a kacsacsőrű dinoszauruszoktól származó csontok azonosításához. A történelmi Magyarország területéről ezek voltak az első előkerült leletek.

Majd eltelt közel száz év, és 1966-ban dinoszauruszok lábnyomaira bukkantak a Mecsekben. Bár ezek „csak” nyomok voltak, kiderült, hogy idősebbek Nopcsa leleteinél – mintegy 200 millió éve keletkeztek, egy tengerparti fövenyen. A Komlosaurus carbonis nevet kapták – az érdeklődők egy részét megtekinthetik egy kiállított kőfelületen a TTK-n.

Az igazi siker azonban a bakonyi lelőhely felfedezése volt. Mint Ősi Attila elmondta, céltudatosság és szerencse egyaránt közrejátszott abban, hogy 2000-ben társával rátalált a késő-kréta kori iharkúti gerinces lelőhelyre.

Bár a laikus érdeklődők fejében romantikus elképzelések élnek az őslénytani ásatásokról, Ősi Attila hangsúlyozta: heteken át tartó munkáról van szó, mely fizikailag is megterhelő. Azonban megéri a fáradságot, hiszen az iharkúti lelőhely kiemelkedően fontos: egy olyan időintervallumba esik, amelyből hasonló leleteket korábban nem ismertünk. Éppen ezért, számos olyan lelet került elő, melyek alapján új fajt írtak le – például egy repülő hüllőt, a Bakonydraco galaczit, egy kistermetű, tollas ragadozót, a Pneumatoraptor fodorit, vagy a Hungarosaurus tormai nevet viselő, körülbelül négyméteres páncélos dinoszauruszt.  Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert mienk az első lelőhely, ahol két különböző páncélos dinoszaurusz maradványai kerültek elő.

A krokodilok, a tengeri ragadozó moszaszauruszok – melyek a mai gyíkokkal állnak rokonságban –, a repülőhüllők, őshalak és a mintegy hét dinoszaurusz fajta mellett egyéb maradványok is előkerültek a Bakonyból. Például növényi rostok, magok, borostyán és borostyánba zárt rovarok, mely utóbbiak más körülmények között nem őrződtek volna meg.

A „legújabb sláger” azonban mégis csak a rhabdodontida Ornithopoda, ez a kistermetű növényevő, melynek fogaira, comb-, felkar- és állkapocscsontjaira tavaly bukkantak a lelőhelyen. A mintegy 85 millió éve élt faj nagyjából két, két és fél méteres volt.

Az izgalmas, képekkel illusztrált előadást a nézők kérdései zárták. Megtudtuk, hogy a maradványokból nem lehet DNS-t kinyerni (kivéve a Jurassic Parkban), sőt az is kiderült, hogy fogalmunk sincs róla, a dinoszauruszok milyen színűek voltak. Így hát, ha kedvünk támad dinókat rajzolni, a színezésnél nyugodtan hagyatkozhatunk a fantáziánkra!

 

Kép forrása: naplo-online.hu

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]