Rektorrá választása után készített legutóbb interjút Borhy László rektorral az ELTE Online. Azóta két és fél év telt el. Újra ellátogattunk az ELTE rektorához, aki vezetői feladatairól, az ELTE nemzetközi helyzetéről, a HÖK-kel való kapcsolatáról, az egyetemegyesítés kérdéséről és a családjáról mesélt nekünk.
Hogyan tekint vissza a rektorrá válására? Mennyire volt nehéz megfelelni az elvárásoknak?
A rektori munka a vezetés teljesen más szintje, de fokozatosan végigjártam a ranglétrát: 2005 és 2018 között tanszékvezető, 2014-től 2018-ig intézetigazgató, 2015 és 2017 között dékán voltam. A rektori létbe még az ezredforduló előtt tekinthettem be, amikor Szabó Miklós akadémikus professzor rektorsága idején rektori titkárságvezető voltam. Sokat segített számomra az, hogy nem egy ismeretlen székbe kellett beülnöm.
Szakmai-tudományos szempontból teljes lemondást jelent a rektori feladatkör. Sem az intézetigazgatói, sem a tanszékvezetői munkámat nem tudtam folytatni ebben az új felállásban, sőt, a régészeti terepmunkákat is szüneteltetnem kell. Dékánként még tudtam vállalni ezeket a feladatokat, de be kellett látnom, hogy az ELTE élén ez már nem menne. Nagy kihívás, ugyanakkor magasztos feladat az ország legrégebbi és a rangsorokban rendszerint a legelőkelőbb helyen álló intézménye első számú vezetőjének lenni.
Mely eredményekre a legbüszkébb?
Azt gondolom, hogy az elért eredményeink azt mutatják, hogy a rektori vezetésnek sikerült korábban megfelelnie a kihívásoknak és az elvárásoknak. A legfontosabb talán az (hiszen minden ezen alapul), hogy az ELTE finanszírozása stabil. A két, gazdasági szempontból kevésbé stabil karunkon, a BTK-n és a TTK-n sikerült megoldást találni a problémákra, amelynek egyik kulcseleme a normatívaemelés volt. A hazai és a külföldi rangsorokban továbbra is őrizzük a pozícióinkat. Szoros, gyümölcsöző kapcsolataink vannak a vezető hazai felsőoktatási intézményekkel. Fontos „lábai” a tudományos működésnek a kiválósági támogatások (FIKP, TKP stb.), amelyekből továbbra is komoly összegek érkeznek az ELTE-re. A tavalyi évben pedig sikeresen lezárult az Eötvös Loránd-emlékév: konferenciák, megemlékezések, emlékérem, bélyeg, kiállítás, angol és magyar nyelvű tanulmánykötet szinte végtelen, ugyanakkor tervezetten felépített sora állított ismét emléket nagy rektorelődöm és egyetemünk névadója előtt.
Borhy László a 2017-es rektorválasztáson
Mit tart a legfontosabb ügyeknek, amelyek most foglalkoztatják?
Minden év végén és év elején a legfőbb kérdés a költségvetés elkészítése. Az elkövetkezendő hónapokat az ezzel kapcsolatos egyeztetések és döntések fogják meghatározni. Az ELTE-nek az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá történt őszi átkerülése új kihívások elé állította a rektori vezetést, számos egyeztetés folyt e téren. Ami talán a legtöbbet foglalkoztat, hiszen ebben hatalmas lehetőséget látok, a Kancellár által kezdeményezett, a dékánokkal történt egyeztetések alapján kialakított és a szenátus által megszavazott kiválósági alap létrehozása.
A nemzetköziesítésben fontos lépéseket tett. Miket emelne ki ebből?
A bőség zavara fog el, amikor ezt a kérdést kapom, hiszen szépen szélesedik az egyetem nemzetközi kapcsolatrendszere. Az ELTE rendszeres résztvevője a nagy európai egyetemi szervezetek összejöveteleinek (UNICA, EUA), illetve meghatározó tagja a stratégiai partnerek által létrehozott szerveződéseknek (LERU, CELSA). A regionális kapcsolatépítésnek is nagy jelentőséget tulajdonítok. Gondolok itt a határon túli magyar felsőoktatási intézményekre, valamint a környező országok meghatározó egyetemeire (Prága, Varsó, Belgrád stb.). Ezt a munkát, valamint a nemzetközi hallgatók toborzását hat rektori biztos segíti. Az ELTE mára világszerte keresett intézménye a stipendium hungaricumos hallgatóknak, és, amire még büszkébb vagyok, hallgatóink immár 10%-a nemzetközi hallgató. A bölcsészkaron szinte nincs olyan hét, hogy valamely nagykövet vagy konzul ne jelenne meg egy-egy rendezvényünkön, ami tovább erősíti a kapcsolatrendszerünket.
Sok személyi változás történt. Milyennek látja most az egyetemi vezetést? Ki fogja betölteni a megüresedett tudományos rektorhelyettesi pozíciót?
Mi sem természetesebb, mint hogy egy vezetés folyamatosan megújul. 2017 óta minden karon volt dékánválasztás. Több kar élén vannak új vezetők hivatalba lépésem óta (ÁJK, BGGyK, BTK, TÓK, TTK), és három karon a régi vezetőt választották újjá (IK, PPK, TáTK).
A TTK új dékánjával újraszabtuk az egyetemvezetés és a kari vezetés közötti együttműködés kereteit, és mivel pont a Természettudományi Karról várom az új tudományos rektorhelyettest, ezért a beérkező pályázatok elbírálásában majd dékán úr tanácsaira számítok.
A gólyabálon Horváth Mihály HÖK-elnökkel nagy összhangban voltak a színpadon. Milyennek érzi a HÖK-kel a kapcsolatát? Milyennek látja most a hallgatói érdekképviseletet?
Jó érzéssel tölt el, hogy minden korábbi EHÖK-elnökkel jó kapcsolatot sikerült kialakítanom. Már dékánként is erre törekedtem, Murai László akkori BTK HÖK-elnökkel közvetlen, baráti kapcsolatban voltunk, és amikor rektor lettem, ő lett az EHÖK-elnök: ugyanúgy folytattuk. Horváth Mihállyal BTK HÖK-ös elnöksége óta dolgozom együtt, így nem EHÖK-elnökként kellett megismernem. Vele is nagy figyelmet fordítok a közvetlen, folyamatos egyeztetésre. Komoly, megfontolt, jól felkészült, és ami a legfontosabb, felelősségteljes partnerekre találtam a hallgatói érdekképviseletben. Ennek köszönhető az, hogy a problémáikkal bátran megkeresnek, és igazán jó érezni az ő bizalmukat.
Horváth Mihály HÖK-elnökkel a 2019-es gólyabálon
Amióta rektor, az MTA rendes tagja és az újonnan létrejött Eötvös Loránd Kutatói Hálózat Irányító Testületi tagja lett. Milyen új feladatai lettek ezekkel?
A korábban is feszes napirendem még sűrűbbé vált. Az Irányító Testület ugyan csak havonta egyszer ülésezik, de a köztes időszakban is folynak egyeztetések, véleményezések akadémikusokkal, kutatóközpont-vezetőkkel. A rektori munkámhoz szervesen kapcsolódónak érzem ezt a megbízatást, hiszen az új kutatási formációk kialakulásának folyamatában az akadémiát és a felsőoktatást is tudom képviselni. Ha már az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat irányító testületéről van szó, ki merem jelenteni, hogy a testület minden tagját a tudomány, a tudományos teljesítmény minősége iránti felelősségteljes elkötelezettség jellemzi. Az egész hazai tudományos élet új kihívások és új lehetőségek előtt áll, ebben az átalakulási folyamatban a tudományegyetemeknek és a kutatásban élen járó intézményeknek össze kell fogniuk és együtt kell működniük. Ez a nem teljesen fájdalommentes átrendeződés a tudományos eredmények, a nemzetközi megítélés terén akár középtávon is sikeres lehet, számos nemzetközi példa ezt bizonyítja.
Szeptemberben felröppent a hír, hogy összevonnak több budapesti egyetemet, és Ön lesz a rektora ennek az új intézménynek. Azóta felmerült az összevonás kérdése? Ön mit gondol erről?
Amikor az én állítólagos rektori pozíciómról felröppent szeptember 2-án a hír, én éppen a kislányom első osztályos tanévnyitó ünnepségén voltam. Ezt a hírt még aznap cáfolta az Innovációs és Technológiai Minisztérium és az ELTE is. Azóta több alkalommal, különböző szintekről megerősítést kaptam, hogy az összevonás sajtóban megjelenő formája nincs napirenden. Az ELTE önmagában olyan méretű, olyan sokoldalú intézmény, hogy nehezen lenne elképzelhető az összevonása bármely más intézménnyel. Rektorként úgy vélem, hogy egyetemünknek meg kell őriznie az önállóságát. Az ELTE jelenleg nem tervez semmiféle más budapesti egyetemmel való egyesülést, illetve az intézmények karként történő befogadását sem.
A sport népszerűsítésében kiemelt szerepet vállal. Továbbra is foglalkozik harcművészetekkel?
Igen, továbbra is járom az Aikido útját. Amennyire csak lehet, igyekszem eljárni az edzésekre, ha hivatalos esti elfoglaltságom van, akkor egy másik csoporthoz csatlakozva pótolom a kimaradt sportórát. Vannak hétvégi programok is, és ha úgy adódik, ezeket összekötöm családi együttlétekkel. Hogy egy példát mondjak: november végén részt vettem a Szegedi Tudományegyetemen a Nemzetközi Aikido Szövetség évzáró táborában, és eközben találkoztam Rovó László rektor úrral, de ott voltak a hétvégén a gyerekeink is, ők is élvezték a szegedi látogatást. A legérdekesebb számomra az volt, amikor az Aikido hazájában, Japánban (Kiotóban és Tokióban) edzéseket vehettem.
Mennyire terheli le a rektori munka? Marad azért szabadideje? Ha már a szegedi hétvégét említette: tud együtt lenni a családjával is?
A kérdést pontosítanám: a sokrétű rektori munka nem leterhel, hanem kitölti az időmet, ugyanúgy, mint ahogyan korábban az elmélyült kutatás, a tudományos alkotás, a terepmunka és az oktatás komplex munkája töltötte ki annak idején. Törekszem azért arra is, hogy rendszeresen kikapcsolódhassak és feltöltődhessek. A sportolás mellett ilyenkor időt szánok a zenélésére és a kertészkedésre – utóbbira van bőven terepem, akár budapesti otthonunk, akár kőszegi nyaralónk kertjében. A tudomány továbbra is jelen van az életemben, még ha terepmunkára nem is tudok már menni. Jelennek meg cikkeim, járok konferenciára idehaza és külföldön egyaránt – hol hallgatóként, hol előadóként. Decemberben jelent meg Franciaországban, a Presses Universitaires de Rennes gondozásában egy több szerzős könyvem Magyarország honfoglalás előtti történetéről és annak régészetéről, és folyamatban van két további kötetem megjelentetése is. Abban a kis időben, ami marad, egyértelmű számomra, hogy a családommal legyek. Kislányunk, Lia most lett iskolás, hároméves kisfiunk, Márkó pedig óvodába jár, júliusban pedig egy újabb aprósággal, a most öthónapos Lunával gyarapodott a családunk.
Képek: ELTE Online
