December elsejével nemcsak az év utolsó hónapja, de a Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság is megkezdődött, amelyben rögtön két csapattal is érdekelt egyetemünk. Az Nb2-ben idén remekül szereplő alakulatunk magját foglalkoztató, tavalyi bajnok és idén is abszolút esélyes ELTE-BEAC csapata mellett a főleg fiatalokat és pusztán egyetemi szinten versenyző futsalosokat szerepeltető ELTE-BEAC PPK gárdái léptek parkettre vasárnap, hogy képviseljék Eötvös Loránd nevét a többi budapesti egyetem között. Az első játéknap mindenki számára 2-2 mérkőzéssel indult. Lássuk, hogy sikerült a szezonnyitás.
ELTE-BEAC – ELTE-BEAC PPK
Csapataink stílszerűen egymás ellen játszották a nyitómérkőzést, így sajnos biztos volt, hogy bárhogy is lesz, valamelyik alakulatunk nem tud száz százalékosan kezdeni és 6 ponttal távozni. A két csapat egyébként a pályán ellenfélként is jól ismeri egymást, ugyanis idén már harmadik alkalommal találkozott egymással, az elmúlt években pedig minden meccs a végsőkig kiélezett, parázs mérkőzés volt, melyeken mindig pusztán 1-2 gól döntött. A papírforma ezúttal is abszolút a címvédő ELTE-BEAC-nak állt, akik jelezvén, hogy idén sem terveznek visszavenni a tempóból, nem kevesebb, mint tizenkét játékossal érkeztek meg a nyitójátéknapra. Igaz, egyetemünk „kisebbik” csapata sem panaszkodhatott a mennyiségre, ők nyolc mezőnyjátékost tudtak felmutatni Tóth Márton portás mellett. Bár a papírforma alapján egy nagy arányú győzelemre számíthattak az ELTE-BEAC játékosai, végül nem így lett. A már tavaly is pusztán csak mindig nüanszokkal lemaradó PPK-s csapat rendkívül stabil védekezésre építette fel a játékát, így bár a labda többször volt a címvédő BEAC-osoknál, az utolsó passzokra rendre odaért egy-egy fekete mezes védő, hogy elcsípje azokat. A meccs egy igazán küzdős, hajtós, nagy iramú mérkőzés volt, amelyen végül azért csak kijött a rutinkülönbség, ugyanis az aktuális bajnokok végül Bartucz két góljának köszönhetően 2–1-re felül tudták múlni a kevesebb tapasztalattal, de több akarattal futsalozó PPK-sokat. A mérkőzés azonban abszolút méltó volt a szezonunk nyitásához. Az ELTE-BEAC megmutatta, hogy idén is csakis a végső győzelem lehet a cél, míg a PPK-sok megmutatták, hogy a mostani szezonban a legnagyobb csapatok dolgát is meg tudják majd nehezíteni, és akár még a dobogóközelbe is odaérhetnek.
ELTE-BEAC PPK – BME
Nem volt egyszerű a kezdet a PPK-s csapatnak, ugyanis a tavalyi bajnok után a tavalyi ezüstérmessel kellett megmérkőzniük. A BME csapata alap építőoszlopa a budapesti futsal társadalomnak, így általában mindig számolni kell velük, mint bajnokesélyes alakulattal. Bár a műszakisok képesek rendkívül magas színvonalon futsalozni, ez a mai nap nem látszott meg rajtuk. Mindössze két cserejátékossal jöttek el, a keretük több mint fele pedig újoncokból állt. Nehéz helyzet előtt állt tehát a csapatunk, ugyanis bár egy papíron eredményesebb, magasabb szinten játszó ellenféllel kerültünk szembe, mégis volt egyfajta „ha most nem, akkor soha” típusú győzelmi kényszer. Szerencsére a srácok ott folytatták, ahol az előző mérkőzésen abbahagyták, és nagy hatásfokon, rengeteget futva és hajtva közlekedtek a pályán. Mindezek ellenére a mérkőzésre sajnos abszolút rányomta a bélyegét, hogy mindkét csapatnak ez volt a második megmérettetése aznap, így a fáradt lábak nyomát nem lehetett eltüntetni. A mérkőzést túlnyomó többségében csapatunk uralta, mind a helyzetek számában, mind a játék képében, mind a taktikai akarat érvényesítésében felül tudtuk múlni ellenfelünket, akik miután a 4. percben szereztek egy rendkívül szerencsés gólt, utána már csak a játék lassításával és tördelésével foglalkoztak. Sajnos ez rá is nyomta a bélyegét a mérkőzésre, ugyanis a BME nem igazán törte magát, hogy helyzeteket alakítson ki, ehelyett azzal foglalkoztak, hogy kicsalják a stabilan védekező PPK-sokat, akik azonban résen voltak és nem bomlottak meg. Ennek köszönhetően azonban egy kevéssé szórakoztató, sok esetben „állóháború” alakult ki a pályán. Végül csapatunk egy szép labdaszerzést követő kontra után Vass révén megszerezte az egyenlítő találatot, ami után a BME-sek már csak az 1 pont megtartásáért küzdöttek. Sajnos ez sikerült is nekik, ugyanis az utolsó fél percben két komoly ziccert is elhibáztunk. A PPK-sok tehát végül 1 ponttal távoztak a Promontor utcából, amely bizonyos szempontból csalódás, hiszen mindkét meccsen hatalmasat küzdöttek, bizonyos szempontból bravúrpont, hiszen a tavalyi két döntős ellen sikerült megszerezni. Reméljük, a végelszámolásnál ez az egy pont rengeteget fog érni majd. Az azonban biztos, hogy ha a srácok így folytatják, akkor idén először megtörténhet az is, hogy mindkét ELTE-s csapatunk bejut az egyetemi négyesdöntőbe.
ELTE-BEAC – Pázmány
A „rutinosabb” csapatunknak egy mérkőzéssel több pihenőideje volt a következő megmérettetése előtt, amire szükségük is volt, ők ugyanis a szintén final four-esélyes Pázmány csapatával csaptak össze egy igazi „hatpontos” mérkőzésen. A meccset a kék mezben játszó vendégek kezdték jobban, akik egy szerencsés kontra végén, a Bozsik kapusról kipattanó labdával megszerezték a vezetést. Nem tartott azonban sokáig, hogy számokban is manifesztálódjon a BEAC-os mezőnyfölény, a 13. percben ugyanis az Nb2-es csapat alapembere, Szini Laci egalizált. Innentől kezdve pedig már nem volt kérdés, hogy melyik alakulat fog boldogabban távozni. A néha inkább ketrecharcra, mintsem futsalra hajazó mérkőzésen az ELTE-s srácok hengereltek. Ennek köszönhetően a 23. percben Bartucz megnyitotta a gólcsapot, amely a meccs végéig nyitva is maradt. A már említettek mellett Dunai, Boros és Csorba is betalált, valamint még egyszer a pázmányosok is, azonban ezúttal saját kapujukba. A mérkőzés így 6–1-es kiütéssel ért véget. Címvédőink tehát finoman jelezték a résztvevő budapesti egyetemeknek, hogy idén sem terveznek az aranyérem alá adni. Jelenleg pedig úgy tűnik, hogy a BME mellett a SOTE és a Corvinus lehet a legnagyobb kihívójuk a végső győzelemért folytatott harcban.
Bárhogy is lesz, a következő, januári fordulóban ismét rendkívül fontos mérkőzések várnak fiainkra. Az ELTE-BEAC csapata a SOTE ellen vív hatpontos mérkőzést, amely egészen biztosan rendkívül pikáns és parázs összecsapás lesz, lévén a tavalyi négyesdöntőben pont az orvosiakat búcsúztattuk az elődöntőben, így nekik ez egy komoly érzelmi visszavágás lehet. A SOTE mellett pedig a Károli lesz fiaink kihívója, amely az első forduló alapján egy kötelező győzelem kell, hogy legyen majd. Ami a PPK-sokat illeti, nekik a final fourba jutás szempontjából a legfontosabb játéknap lesz a következő, ugyanis először a hasonló játékerőt képviselő Pázmánnyal, majd a másik csapatunkhoz hasonlóan a final four-várományos SOTE-val küzdenek meg. Amennyiben itt sikerül a bravúr, úgy a csapat fél lábbal már a négyesdöntőben lehet, míg két esetleges botlás esetén rendkívül nehéz dolguk lesz a továbbiakban.
Januárban tehát szurkoljunk futsalosainknak, hátha a 2020-as budapesti egyetemi futsalünnepen két ELTE-s csapat játszhatja majd a nagydöntőt. Addig is tehát hajrá, ELTE-BEAC! Hajrá, egyetemi futsal!
