A Liverpool káprázatos meccsen, hihetetlenül masszív és szervezett játékkal győzte le 3–1-re a Manchester Cityt a Premier Liga legutóbbi játéknapján. Jürgen Klopp csapata így immár kilenc ponttal előzi meg legnagyobb riválisát, és nyolc ponttal vezet a Brendan Rodgers vezette Leicester City és a Frank Lampard által irányított Chelsea előtt. Úgy tűnik, idén már tényleg senki nem lesz, aki megállítsa a Liverpoolt, habár még nagyon sok minden alakulhat másképp. De minden esélye megvan, hogy a Liverpoolnak 1990 után idén sikerüljön az, ami tavaly majdnem összejött.
Az előző szezonban a 97 pont kevésnek bizonyult, ugyanis a Manchester City káprázatos tavaszt bemutatva egy ponttal megelőzte a vörösöket, és elhódította a bajnoki aranyat. Klopp csodát tett a csapattal: amikor megérkezett, egy középszerű együttest vett át, és pár év alatt visszahelyezte oda a vörösöket, ahová valók: a top elitbe. Bátran ki lehet jelenteni, jelenleg nincs jobb csapat a világon a Liverpoolnál; jól bizonyítja ezt az idei évük, a Bajnokok Ligája megnyerése, és az is, hogy ebben a naptári esztendőben mindössze egy (!) vereségük van az angol bajnokságban. Akkor a Manchester City ellen kaptak ki. Mostani cikkemben a Liverpool utolsó nagy korszakát mutatom be, benne a Mersey-parti együttes máig utolsó bajnoki címével.
A Liverpool uralta a ’70-es évek végétől a ’80-asok közepéig az európai futballt, Bob Paisley vezetésével négy BEK-et nyert a Pool, 1985-ben pedig közel állt hozzá, hogy megnyerje az ötödiket is, de a Juventus ellen 1–0-ra kikaptak. Az 1985-ös döntő nem a játékról maradt emlékezetes, hanem arról, hogy harminckilenc szurkoló vesztette életét, amikor összecsapott egymással a két szurkolótábor, és az egészen pocsék állapotú stadion fala maga alá temette az embereket. A döntőt ennek ellenére lejátszották, amíg folyt az összecsapás, a stadion előtt hevertek zöld zsákban a hullák. A Heysel-tragédia komoly sebeket ütött a Liverpoolon, a csapatot öt évre eltiltották a nemzetközi szerepléstől és egyedüli felelősnek tették meg, számos szurkoló börtönbe került. Ha nincs ez a borzalmas esemény, egészen biztosan nem 2005-ig kell várni a klub ötödik BEK/BL serlegére. A Liverpoolnak így maradt a hazai bajnokság és az FA-kupa. A klub új menedzserrel vágott neki a szezonnak.
Kenny Dalglish játszott a tragikus döntőn, majd néhány hónappal később már ő volt az új edző. A korábbi kiváló klasszis előtt nem állt könnyű feladat. Meg kellett menteni valahogy a csapat jóhírét, és rajta volt a teher, hogy kupákat hódítson el. Dalglish eleget is tett ennek a kötelességnek, rögtön az első évben duplázni tudott csapatával.
A gondok azonban jöttek, és kemény kihívás elé állították az edzőt. Az 1987–88-as szezont még egészen meggyőző játékkal húzták be, de a következő szezonban halmozódtak a problémák. A Liverpool-védelem sokszor nem állt a helyzet magaslatán, és elöl is akadtak gondok az új szezonban. A csapat mindössze huszonkét szerzett gólnál tartott tizennyolc meccsen, míg a listavezető Arsenal negyven gólt rúgott. Hiába tért vissza Olaszországból a legendás Ian Rush, nem tudott sokat hozzátenni csapata játékához. Továbbá a Liverpool nélkülözte a dán Molbyt is, aki közlekedési kihágás miatt börtönbe került. A dán futballista az út rossz oldalán hajtott, majd amikor fülön akarták csípni a rendőrök, áthajtott a piroson, aztán pedig a rendőrautó felé ment, amely, hogy elkerülje a balesetet, inkább futni hagyta. Másnap letartóztatták, és végül hat hetet rácsok mögött töltött. A klub krízisben volt, úgy tűnt, idén nem lesz meg a címvédés, hiszen már tizenkettő ponttal vezetettek az ágyúsok.
Molby visszatérése jó hatással volt azonban a klubra, amely újból bejelentkezett a bajnoki címért. Dalglish változtatott a csapat védekezésén, és remek taktikai érzékkel nyúlt bele a meccsekbe. Ennek köszönhetően a Liverpool fölényes győzelmeket szerzett, 5–0 a Luton Town ellen, 4–0 a Middlesbrough és a Brentford ellen, és az FA-kupában is szépen menetelt a csapat. Úgy tűnt, minden helyreállt, a tabellán utolérték pontszámban a listavezetőt. A csapat tizenhét meccs óta nem talált legyőzőre. Ekkor azonban a Liverpool történelmének legnagyobb tragédiája történt, amely tönkretette a teljes szezont. A Nottingham Forrest ellen játszottak a Hilsborough Stadionban, ahol 96 Liverpool-szurkoló vesztette életét. Ma már pontosan tudni lehet, mi történt, és egyértelműen rendezői és rendőri intézkedések sorozatos hibái vezettek ehhez a szörnyű tragédiához.
A klub és Dalglish példaértékű hozzáállást tanúsítottak, és segítették a gyászolókat. A futball folytatódott, a megismételt összecsapáson nyertek, ahogyan a döntőben is, ahol az Everton volt az ellenfél. A bajnokságban karnyújtásnyira került az újabb bajnoki cím, ehhez mindössze annyi kellett, hogy ne szenvedjenek kétgólos vereséget az Arsenal ellen az utolsó fordulóban. A londoni csapat 1–0-ra vezetett, majd a 92. percben belőtték a második gólt is, ezzel a Liverpool elbukta a bajnokságot. A Kop megtapsolta az ellenfelet, Dalglish pedig elismerte vereségét.
A nyárra nagy munka hárult a menedzserre, hiszen újra kellett építeni a csapatot, és ennek megfelelően megerősítette a védelmet a svéd Glenn Hysénnel. A Liverpool már a szezon elején jelezte, számolni kell velük idén. 9–0-s megsemmisítő vereséget mértek a Crystal Palace-re. Ezzel a Liverpool két rekordot is felállított: a legnagyobb különbségű győzelem; és a kilenc gólt nyolc különböző játékos szerezte. A Pool legyőzte 2–1-re az Arsenalt, ezzel némi elégtételt vett az előző szezonban elbukott bajnoki címért. A csapat ismét összekerült a Crystal Palace együttesével, és az FA-kupa-elődöntőben szeretett volna revansot venni a Palace. Erre a meccs előtt sok esély nem kínálkozott, a Guardian a következőt írta: „A Crystal Palace továbbjutása az FA-kupa legsokkolóbb meglepetése lenne 1949 óta – akkor a másodosztályban is csak a bennmaradásért harcoló Leicester City 3–1-re legyőzte a duplázásért hajtó, bajnoki esélyes Portsmouth-t a Highburyben.”
A meglepetés megtörtént, a Crystal Palace jutott a döntőbe a Liverpool helyett, miután hosszabbításban 4–3-ra győzött a vörösök felett. A négy bekapott gól a nem túl acélos csapattal jól jelzi, milyen hatalmas gondok is voltak a vörösök védelmében. Igaz, a bajnokságot még megnyerte a Liverpool, de egy fél ország tette fel az akkor hihetetlennek tűnő kérdést: lehetséges, hogy az angol futballt tizenöt éve uraló Liverpool elveszti a dominanciáját? A következő szezon megadta a választ.
Kenny Dalglish 1990 nyarára fizikálisan és mentálisan is teljesen kiégett, de a kötelesség nem hagyta nyugodni, és még egy szezont elvállalt. Úgy érezte, továbbra is adósa a klubjának. Dalglish ebben az időszakban roppant ideges volt, a bőre kipirosodott, és csak néhány pohár bor után tudott megnyugodni, sőt, ezen a nyáron majdnem meg is halt, amikor egy hibás szegélynyíró kis híján végzett vele. A közönség nem láthatott problémát sem a csapattal, sem az edzővel, hiszen a Pool az első tizenhárom meccséből tizenkettőt megnyert, az Arsenalt pedig nyolc ponttal előzték. A Guardian azt írta, a Liverpoolt csak egy földrengés taszíthatja le a csúcsról. Ez meg is történt. A Pool kikapott a Manchester Unitedtől a ligakupában, majd hazai pályán a Manchester Cityt nem sikerült legyőzni, a 2–2-es döntetlen nem is lett volna önmagában nagy baj, de a mutatott játék már komolyabb gondokat jelzett. Rush egyenlítő gólja a 82. percben a második (!) kapura menő lövés volt a meccsen, így a döntetlen hízelgő volt számukra. Decemberben az Arsenal otthonába látogattak George Graham csapatához. A Pool ekkor még hat ponttal előzte az ágyúsokat. Kenny Dalglish érthetetlen módon defenzív csapatot küldött fel a pályára, és az eredmény nem is lehetett más: sima, három gólos vereség. December végén pedig a Crystal Palace otthonában is vereséget szenvedtek. A Liverpool legyőzhetetlensége ezzel megdőlt.
Kenny Dalglish az Everton elleni csalódást keltő FA-kupa meccsen elért 0–0 után döntötte el, hogy kiszáll. Önéletrajzában leírja, ha nem teszi ezt meg, elveszti a józan eszét. Az újrajátszott mérkőzésen hiába szerezte meg a Liverpool négyszer is a vezetést városi riválisa ellen, az Everton mind a négyszer vissza tudott jönni a meccsbe, és 4–4-es döntetlent játszottak. Két nappal később pedig Dalglish bejelentette, hogy távozik. A döntés mindenkit váratlanul ért. Míg a legendás Bill Shankly távozása után egyenes út vezetett Bob Paisleyhez, aki nemcsak továbbépítette a Liverpool hírnevét, hanem még nagyobb csapatot csinált, mint Shankly, itt nem volt erről szó, a folytonosság megdőlt, úrrá lett a pánik, hogyan is tovább. Dalglish mindent megtett, amit csak tehetett. Három bajnoki címet szerzett, két FA-kupát, és egy remek, szépen játszó klubot hozott össze. A csapatot ideiglegesen Moran vette át, és sikerült is rövid ideig egy jó szériát felépíteni, de a szezon végén az Arsenal lett a bajnok, a Pool csak a második helyre futott be. A Liverpool életében pedig sötét időszak köszöntött be, és bár többször is közel került a Pool a bajnoki címhez, egyszer sem sikerült behúzni. Idén minden adott, hogy Jürgen Klopp csatlakozzon Bill Shankly, Bob Paisley és Kenny Dalglish társaságához, és ha meglesz a győzelem, Klopp örökké halhatatlan lesz.
Felhasznált irodalom:
Jonathan Wilson: A Liverpool története 10 meccsben, Akadémiai Kiadói, Budapest, 2017.
Képek forrása:
https://www.sunsigns.org/famousbirthdays/d/profile/kenny-dalglish/;
Wikipédia ;
https://liverpoolfc.fandom.com/wiki/1989-90_season
