Az ELTE PPK Sporttudományi Intézet másodéves testnevelés–gyógytestnevelés szakos hallgatójával, Körmendi Bencével – a képen 15-ös mezben – beszélgettem. Miért pont vele? Bence a tavalyi bajnok Falco kosárlabdacsapatának második legfiatalabb tagja volt, idén már csak harmadik…
– Változott valami attól, hogy mostmár ketten is fiatalabbak nálad a csapatban?
Idén sok új játékos jött a csapatba, köztük van egy, aki nálam fiatalabb, de ezzel sok minden nem változott. Ugyanúgy vonatkoznak rám az eddigi „fiatal” szabályok.
– Repül az idő, főleg, ha sikeres az időszak, igaz?
Valóban sikeres időszakon vagyunk túl, és idén is hasonló célkitűzéseink vannak, mint tavaly. Nap, mint nap jó hangulatban zajlanak az edzések; én személy szerint élvezem, amit csinálok és szerintem ez nagyon fontos. Nyáron kezdtük az idei alapozást és valóban, lassan már a szezon felénél járunk.
– Profi kosárlabdázó vagy, miért választottad mégis a továbbtanulást?
Mindig maximalista voltam és vagyok is, és egyelőre még nem tartom magam profi kosárlabdázónak, de minél előbb szeretnék azzá válni. A kosárlabdázás pedig nem tart örökké, és bármikor közbejöhet akár egy nem várt sérülés is. Fontosnak tartottam, hogy legyen egy „B” tervem, kosárlabda utáni célom, ezért választottam a felsőoktatásban való továbbtanulást.
Körmendi Bence tudatosan készül a kosaárlabda utáni életre!
Fotó: falcokc.hu
– Miért pont az ELTE szombathelyi karára esett választásod?
Számomra nem volt kérdés, hogy itt, Szombathelyen maradok. Jelenleg a Falcóban kosárlabdázok, a tanulmányaimat pedig itt helyben akartam folytatni.
– A testnevelés–gyógytestnevelés olyan képzés, ahol sokat követelnek, mind fizikailag, mind tudásanyagban. Mégis ezt a szakot választottad…
Évek óta a mozgás teszi ki a mindennapjaimat, így úgy tervezem, hogy kosárlabdázás után is szeretnék a sport közelében maradni. Mindenképpen olyan szakot akartam választani, amire egyrészt van kereslet, másrészt testhezálló, tehát sporttal kapcsolatos, valamint úgy gondolom, a későbbiekben akár több irányba is el fogok tudni mozdulni ezzel a szakpárral.
– Mennyire egyeztethető össze a tanulás és sportolás, összességében hány edzésed van egy héten?
Őszintén szólva sokszor nem egyszerű. A tervezett 11 félév alatt nem biztos, hogy be tudom fejezni a képzést. Három kötelező, egyhetes táboron kell részt venni, ennyi időre nem engednek el a klubtól. A sportgyakorlati órák mozgásanyaga plusz gyakorlást igényel a szabadidőnkben, amiből szintén nincs túl sok. Egyéni tanrendem van és a szaktársaim is segítenek az anyagok megszerzésében, de az előadások nagy részén nem tudok ott lenni, ez pedig megnehezíti a ZH-kon való teljesítést. Általában a csapattal napi kétszer kétórás edzésünk van hétköznap és hétvégén is, ehhez jönnek az egyéni képzések és a plusz munkák.
– Lassan itt az őszi félév vizsgaidőszaka. Van olyan tárgy, amitől egy kicsit tartasz?
Azt nem mondanám, hogy tartok egy konkrét tárgytól. Reálisan nézve biztosan lesz, ami nem sikerül, de azon leszek, hogy a lehető legtöbb kreditet teljesítsem.
