November hatodikán elrajtolt a Futsal Magyar Kupa, amelynek első fordulójában egyetemünk csapata, az Nb2-ben szereplő ELTE-BEAC is érdekelt volt. A sorsolás meglehetősen szerencsésen alakult számunkra, ugyanis ellenfelünk az a szintén másodosztályú Csenger volt, amelyik nemcsak, hogy látott már szebb napokat is, de akiknek a vendégszerep miatt több mint 270 kilométert kellett utazniuk, hogy azután ráadásul még a kupaszerepléstől is elbúcsúzzanak. Csapatunk fiai ugyanis, talán mondhatjuk, hogy hozták a kötelezőt, és magabiztosan léptek a második körbe egy gólgazdag mérkőzéssel.
Még fel sem harsant a kezdő sípszó, a BEAC-os szurkolók máris előnyben érezhették a csapatukat, ugyanis míg a hazai kispadon maximális létszámú játékos foglalt helyet, addig a vendégek mindössze egy darab cserejátékost tudtak felmutatni. Már ekkor sejteni lehetett, hogy itt bizony akár egy sok gólos különbség is benne lehet a mérkőzésben. Ezt pedig, bár a vártnál jóval nehezebben, rengeteg egyéni hibával tarkítva, de végül is hozták is a fiaink, ugyanis sikerült egy magabiztos 8-3-mal hazaküldeni a keleti vendégeket. Így tehát a szervezők az ingyen sör mellett egy igazán eseménydús mérkőzéssel is megajándékozták a kilátogató szurkolókat.
Ahogy azt sejteni lehetett, a szűk létszámban érkező csengeriek az elején inkább visszaálltak, és egy a lehetőségeikhez mérten energiatakarékosabb, szűk, zárt védekezési sémát választottak. Ennek megfelelően az első percek teljes BEAC-dominanciáról szóltak a labdabirtoklásban. Ez azonban sokáig mindössze egy meddő, de türelmes támadójátékot eredményezett. Az izgalmak a harmadik percben kezdődtek, amikor is először Boros bombáját tolta mellé szép nyújtózkodással a vendég portás, később Soltész helyezett a szélről centikkel a rövid kapufa mellé, majd ismét Boros volt a főszereplő, aki egy pazar centerezést vétett el, szinte üres kapura. Bár a helyzet kimaradt, jó jelzés volt, hogy a gól egyre közelebb, és ezzel akár egy többgólos kiütés kezdete is.
A vendégek első komolyabbnak mondható helyzetére egészen az 5. percig kellett várni. Ekkor a csengeri kapus egy pofás, de pontatlan BEAC-akció után hajította át az egész pályát, tűpontosan juttatva el a játékszert a kapunk előtt helyezkedő csapattársa mellkasára, aki nem habozott, amint tudott, tüzelt is, ám szerencsére Sajben a helyén volt. Bár a gól nem jött össze, a vendégek lövőkedvét meghozta ez az akció, a következő percben ugyanis két óriási bombát is eleresztettek. Szerencsére az egyik Sajbenben akadt el, a másik pedig a labdafogó hálóban. A rövid feléledés után jött az, amit már láttunk, zárt vendégvédekezés, BEAC-mezőnyfölény, sajnos rengeteg eladott labdával és ki nem kényszerített hibával.
Ekkor azonban végre beérett a munka gyümölcse, és elkezdtük a gólgyártást. A 9. percben ugyanis oldalberúgással jöhettünk kedvező helyzetből, amit Szini lőtt be erősen középre, pontosan a hosszún érkező Appl lábára, aki stílusosan, sarokkal mattolta az akkor már vert helyzetben lévő portást. 1-0. Úgy látszott, meg is találtuk a Csengeri Achilles-sarkát, ugyanis rá 2 percre majdnem pontosan ugyanonnan végezhettük el az oldalberúgást, és majdnem pontosan ugyanaz a figura játszódott le, ám ezúttal Kovács érkezett a második hullámban góllal büntetni, hogy nem figyeltek rá eléggé. 2-0. Ez meglehetősen megfogta a fehér mezes keletieket, ugyanis majdnem fél percen belül ott lehetett volna rögtön a harmadik is, ám Makay portás nagy bravúrral hárított, majd annak rendje és módja szerint nem volt rest életet kiabálni csapattársaiba néhány cifra jelzővel megspékelve. A motiváció a védőkre hatott, önmagára azonban nem, ugyanis 1 percen belül szintén Makay portás volt az, aki egy hazapasszt követően óriási hibát vétett, és a csapattársa helyett, egy fekete mezben játszó hazai játékosnak passzolta a játékszert. Gál pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel és rendkívül önzetlenül egy gólpasszal mattolta a vendégkapust, hogy Applnak mindössze már csak az üres kapuba kelljen begurítania önmaga második, csapata harmadik találatát. 3-0. Egyre közelebb a kiütéshez.
A félidő utolsó 3 percében a Csenger jobb híján padra ültette a sok bravúr mellett néhány súlyos hibát vétő Makayt, és Gaál vészkapus szereplésével 5-4-es játékrendszerre váltott. Ennek meg is lett az eredménye… két újabb kapott gól formájában. Először egy hátsó bizonytalankodást használt ki az U20-as csapatból frissen felkerült Pataki, aki rendkívül erőszakosan, de szabályosan egy gyönyörű becsúszással szerzett labdát az ellenfél hatosán belül, majd gurította az üres kapuba azt, majd a félidő legvégén Soltész oldott meg rendkívül higgadtan egy létszámfölényes kontrát. 5-0-val vonultak a fiúk az öltözőbe, szurkolói szemmel pedig úgy tűnt, ezt a meccset innen már nehezebb elveszíteni, mint behúzni. Aztán jött a második félidő eleje.
A második játékrész elég meglepően kezdődött, ugyanis már a kezdőrúgás elvégzéséhez is kapus nélkül álltak fel a vendégek. Ha valaki arra gondolt, hogy az egyetlen cseréjüket felhasználva, öt a négyben fogják végigjátszani az egész félidőt, akkor úgy érezhette, hogy a vendégek feladták, ez pedig már tényleg egy lefutott meccs, amelyen csak annyi a kérdés, mekkora különbséggel húzzuk be. Nem így lett. Mindössze egy perccel a félidő kezdése után a korábbinál sokkal higgadtabb Csenger-labdatartás meghozta gyümölcsét, amikor egy szép játék utáni kapufáról kipattanó labdára érkezett Gaál vészkapus és kíméletlenül helyezett a rövid felsőbe. 5-1. A rémálomszerű kezdés pedig folytatódott. Miután több ügyes labdaszerzést sem tudtunk gólra váltani az üres kapu ellenére sem, a vendégek ismét büntettek, ismét Gaál révén. Igaz, ehhez nagy adag szerencsére is szüksége volt a keletieknek, miután a vészkapus rendkívül rosszul találta el a labdát, ám pont ez tévesztette meg Sajben kapust, aki így nem tudott hárítani. 5-2. Itt volt az idő a hazai tempóváltásra.
A következő percek ismét a hazai alakulatról szóltak, ám a szerencse nem állt mellénk. Ami az első félidőben bejött, a másodikban már nem, így Szini hiába centerezett kiválóan, Béni csapatkapitánynak nem sikerült gólra váltania azt, hiába a szép sarkazós mozdulat, ezúttal odaért a vendégblokk. Ha pedig nem a vendégblokk, akkor Gaál vészkapus parádézott, miután először Soltész okos helyezését védte szerencsésen, majd Appl szinte félpályás gyönyörű mozdulattal elindított bombáját tolta fölé. A bekapott két gól feltüzelt bennünket, a srácok szó szerint csúsztak-másztak a pályán, amit szurkolói szemmel rendkívül jó volt látni, de egyelőre sajnos nem sikerült gólra váltani az akaratot. Sőt mit több, a 10. percben ismét a Csenger járt közelebb a következő találathoz, miután egy tűpontos centerezést a vendégek szélsője az üres kapu mellé helyezett. Ez azonban szerencsére nemcsak arra volt jó, hogy ne csökkenjen az előnyünk, de arra is, hogy mindenki megkettőzze a koncentráltságát. Ennek pedig meg is lett a gyümölcse, miután 2 perccel később, egy létszámfölényes kontrát végre sikerült higgadtan végigvezetni. Ennek végén Gál a passz helyett a gólt választotta, miután 8 méterről sebészi pontossággal tüzelt a hosszúba. 6-2. Ugyanez a lendület azonban utána már csak két kapufára volt elég, de itt már tényleg úgy tűnt, végleg megtörtek a vendégek.
Nagyjából így is volt, de azért még egy hátsó bizonytalankodást sikerült kihasználniuk félgőzzel is, megszerezve maguk harmadik és egyben utolsó találatát. 6-3. Itt azonban gyorsan jeleztük, hogy nem kívánjuk újra szorossá tenni a mérkőzést, így először az ekkor már a hazai kaput védő Daradics portás futott át a félpályán egy szép labdakihozatalnál, majd – ha már arra járt – osztott ki egy asszisztot Szálasnak, majd röviddel utána Kovács eresztett el egy hatalmas bombát nagyjából 10-12 méterről, kialakítva ezzel a 8-3-as végeredményt. A vendégek egy cserével és 270 kilométerrel a hátuk mögött is nagyot küzdöttek, ám ezen a napon 1-2 rövid pillanatot eltekintve végig nekünk állt a zászló. Bár a második félidő eleje és a váratlan vendég vészkapus játék megzavart minket, és sokszor hoztunk elsietett, kapkodó döntéseket, de összességében a csapat nagyot küzdött és végig erős és egységes maradt. Az első akadályt tehát vették a futsalos fiúk, lehet várni, hogy ki lesz a következő.
Bárhogy is legyen, hajrá ELTE, hajrá BEAC!
