Mindig jókedvű, mindig felkészült és mindig határozott – egyszerre megszállott jogász, ízig-vérig nő és aktív közösségi ember. Az ÁJK-n júniusban diplomát szerzett Dunka Sarolta Noémivel, ez ELTE HÖK egykori külügyi alelnökével beszélgettünk.
A nyáron megszerezted a jogász diplomát, úgyhogy most már kérdezhetem: mi volt a legnehezebb a képzésedben? Mennyire helytálló az a közvélekedés, hogy a jogi kar nagyon nehéz?
Szerintem relatív az, hogy mi nehéz vagy éppen könnyű; mindenkinek megvannak azok a területek az életben, ahol nehezebben boldogul. Valószínűleg akármennyi álmatlan éjszakát, különórát vagy könyvtári napot töltök el, fizikus vagy matematikus sosem lett volna belőlem. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogyha jó voltál a gimnáziumban magyar vagy történelem tantárgyból, akkor egyenes út a jogi pálya, mert ez koránt sincs így. Ami kihívást jelent az az, hogy elhivatottnak kell lenned. Semmi nem teljesíthetetlen, de rá kell szánnod az idődet, az energiádat, a szenvedélyedet arra, amivel éppen foglalkozol. Nem mondom azt, hogy nem voltak olyan időszakok, amikor nehéz volt elhinnem, hogy az éppen aktuális vizsgaidőszaknak vége lesz valaha, de sosem adtam fel, és a legnagyobb mélyrepülések után végül a mintatantervnek megfelelően el tudtam végezni a jogi kart. Bevallom persze, korántsem volt egy „leányálom”, ugyanakkor, amikor megtalálod az egyensúlyt a tanulás, a társasági élet és a családod között, akkor semmi nem kivitelezhetetlen.
Mi volt a legszebb ezalatt az öt év alatt?
Rengeteg mindent tudnék felsorolni, tulajdonképpen ezek azok az élmények, amik azért kellenek az egyetemi években, hogy lendületet adjanak. Bátyám tanácsát megfogadva igyekeztem minél több lehetőséget feltérképezni, hiszen nem elég, ha kiváló jogász vagy, szükséged van arra is, hogy kiépíts egy olyan kapcsolati hálót ezalatt az öt év alatt, ami kapaszkodót fog jelenti majd később a diplomaszerzést követően. A nyitottságomnak és az ambíciómnak köszönhetően első évben két szervezettel is szorosabb kapcsolatba kerültem. Elsőként a Joghallgatók Önképző Szervezetébe (JÖSz) nyertem felvételt, majd a Kari Hallgatói Önkormányzat munkájából is kivettem a részem az első Orientációs Napok megszervezése keretében. Később pedig belekóstoltam a tanszéki demonstrátorok életébe is. De, ami talán a legtöbb élményt és örömet adta számomra, az a Hallgatói Önkormányzat volt. Elég hamar rájöttem, hogy a külügyi terület lesz az én világom, és ennek köszönhetően számos olyan nemzetközi lehetőséget kaptam, mint mondjuk az UNICA konferenciáján való részvétel Rómában, de ez fűzte szorosabbra a kapcsolatom a European Law Students’ Association magyar tagszervezetével is.
Sokan még mindig azt gondolják, hogy a jogász pályája a férfiak terepe. Te mindig rendkívül hangsúlyoztad a nőiességed (a kedvenceim – ha megengedi a kedves Olvasó ezt a személyességet – mindig a cipőid voltak). Milyen érzés egy alapvetően férfi közegben, férfi mentalitásban létezni?
Igen, a sok tévhittel ellentétben az ÁJK-n körülbelül 50-50% a nemek közötti arány, sőt az utóbbi évek statisztikáit megnézve, talán az arány pont hogy a „gyengébb” nem irányába látszik elmozdulni. Viszont abban egyetértek veled, hogy egyértelműen egy férfias gondolkodásmód és fellépés jellemző. Ebben a közegben pedig sosem szabad elfelejteni nekünk nőknek azt, hogy a nőiesség esszenciális eleme a személyiségünknek, és a sikereink titka is pontosan ez lehet. Természetesen nem egyik napról a másikra sajátítottam el ezt én sem, hosszú tapasztalás vezetett el addig, amíg bátran tudtam ezt vállalni. Azt gondolom, hogy pont ez a típusú hűség önmagamhoz az, ami a jövőben is ki fog tudni emelni az évente több száz kiváló jogászt kibocsátó egyetemek sokaságából.
Sok barátod lett az ELTE-n? Mennyire támogatta az ELTE a közösségi kapcsolatok kibontakozását? Szerinted ezek a kapcsolatok a jövőben is megmaradnak?
Talán a fentebb említett hozzáállásomnak is köszönhetően számos barátra tettem szert az egyetemi éveim alatt az ELTE-n – az itt tevékenykedő szervezeteknek vagy éppen a Hallgatói Önkormányzatnak köszönhetően. Az Egyetem teret biztosít számunkra a baráti kapcsolatok építéséhez, de nyitottnak is kell lennünk ezekre, ki kell használni a lehetőségeket, és a közös sikerek vagy kudarcok azok, amik nagyban megerősítik ezeket. Nehéz frissen végzettként megmondani, pontosan mennyi is fog ezek közül megmaradni, vagy éppen kulcsfontosságúvá válni, ugyanakkor igyekszem fenntartani és erősíteni őket.
Az EHÖK külügyi alelnökeként ismertelek meg. Hogyan lettél HÖK-ös?
Elsőévesként – mint mindenki mást – engem is érdekelt, hogyan tudok jobban részévé válni az egyetemi életnek, ezért jelentkeztem az egyik kari bizottságba. Az ott felmutatott munkámnak köszönhetően keresett meg az akkori ÁJK-s külügyi alelnök, hogy szeretné, ha a jövőben együtt dolgoznánk, majd elkezdett az utódjának kinevelni. Napjainkban már csak történelem, de az ÁJK korábban elég ismert volt arról, hogy gyakoriak a váltások az éppen aktuális Hallgatói Önkormányzat vezetői között, ez is tökéletesen mutatja, mennyire aktív a közösségi élet. Egy ilyen váltásnak köszönhetően akadt az a lehetőségem, hogy szinte vezetői tapasztalat nélkül megválasztásra kerültem az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat külügyi alelnökének, amely tisztséget két cikluson keresztül töltöttem be. Olyan kari tisztségviselőket kellett koordinálnom, akik sokkal több tapasztalattal rendelkeztek, mint én. Amikor mi találkoztunk, már több mint egy ciklus állt mögöttem, sikerekkel-kudarcokkal övezve természetesen. Az utolsó egyetemi félévben pedig a tisztségviselő nélkül maradt ÁJK-n láttam el a külügyi referens feladatait, a két gyakornoki pozícióm mellett.
A HÖK-ös vezetői munkában számomra talán a legjobb, hogy kinyílnak a szakok-karok adta határok, és teljesen mást tanuló, más érdeklődésű-értékrendű hallgatókat ismerhetek meg. Te hogy vagy ezzel?
Annak is köszönhetően, hogy nemcsak kari, hanem összegyetemi szinten is lehetőségem volt dolgozni, olyan tapasztalatokra tehettem szert, ami a későbbi életem során is sok sikert fog hozni. Talán itt kell kitérnem és kicsit megmagyaráznom azt, hogy miért is a „munka” kifejezést használom sokszor, mikor a hallgatói önkormányzatban eltöltött évekre tekintek vissza. Ahhoz, hogy valakiből jó hallgatói érdekképviselő váljon, szerintem szükséges az is, hogy ne csak hobbinak fogja fel a tevékenységet, amit a hallgatók érdekében ellát. Az aktuális pozíciójára a hallgatótársai választják meg, és felelősséggel tartozik mindazért, amit elvállalt. Főként egy összegyetemi szinten megválasztott tisztségviselőnél – mint esetemben is volt – fontos az, hogy ne minden esetben jogászként gondolkodjak, ugyanis az életben nem fogunk csak és kizárólag jogi szövegekkel találkozni. Minden eset mögött ott lesz az az emberi tényező is, aminek a felismerésére és megfelelő kezelésére az elmúlt évek tapasztalatai fel tudtak készíteni, és hogy erre a felismerésre jutottam, nagy szerepe volt annak is, hogy rendkívül sokszínű társasággal volt lehetőségem együttműködni.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnál is dolgozol, lassan egy éve. Mivel foglalkozik az alapítvány? Neked mi a feladatod?
2018 szeptemberében csatlakoztam a Hintalovon Alapítvány Pro Bono Központjához gyakornokként. Az alapítvány három nagy tevékenységi kört ölel fel, melyek közül csupán az egyik a jogsegélyszolgálat működtetése. Emellett mi vagyunk azok, akik jelenleg üzemeltetik Magyarország egyetlen szexedukációs weboldalát és applikációját, a Yelont a 18 év alatti korosztály számára. Ezen a felületen a gyerekek nyíltan beszélhetnek szinte bármilyen problémáról, ami őket érinti, és ha jogi segítségre van szükségük, akkor a Pro Bono Központ nyújt számukra további szolgáltatásokat. A harmadik tevékenységi kör pedig a Gyermekjogi Követ Program, ahol 14–18 év közötti középiskolás diákokkal együttműködve igyekszünk a véleményüket becsatornázni az éppen aktuális döntéshozatali eljárásokba. De mindemellett párhuzamosan rengeteg projekten dolgozik az alapítvány, a gyermekek reklámban vagy közösségi média felületein történő szerepléseitől kezdődően, egészen az iskolai gyermekjogi irányelvek elkészítéséig.
HÖK-alelnökként az egyik fő terület, ami hozzád tartozott, a külföldi tanulás volt. Most végre te is Erasmusszal utaztál, Skóciában vagy. Milyen ott? Hogy jött ez a lehetőség, mit tanulsz?
Számos szervezet tevékenységéből vettem ki a részem, ebből kifolyólag arra nem volt lehetőségem, hogy az egyetemi évek alatt Erasmus+ tanulmányúton vegyek részt. Viszont van egy sokak számára nem ismert lehetőség, ami a diplomaszerzés utáni szakmai gyakorlat, amelyet szintén támogat az egyetem 12 hónap időtartamban a diploma megszerzését követő egy éven belül. Jelenleg ennek a keretében a Scottish Child Law Centre jogsegélyközpontjában dolgozom mint önkéntes jogász. Mindenképpen olyan helyre szerettem volna menni, ahol további tapasztalatot szerezhetek a gyermekjogok területén, így a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány után kézenfekvő választásnak tűnt, emellett korábban még nem volt lehetőségem Nagy-Britanniába ellátogatni, így ezt is lehetőségem volt kipipálni a bakancslistámon. Bár csak pár napja vagyok itt, már most tudom azt, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy részt vegyek az Erasmus Programban.
Hogyan folytatódik dr. Dunka Sarolta Noémi élete az ELTE-ből kilépve?
Már úgy érkeztem Skóciába, hogy munkaajánlatot kaptam otthon egy nagyobb nemzetközi ügyvédi iroda peres praxisában, így hazaérkezve az ügyvédjelöltek mindennapjaiba fogok belekóstolni. Szeretek célokat kitűzni magam elé, amikért meg kell küzdenem, jelenleg az ügyvédjelölti évek után következő szakvizsga az, ami a következő nagy falat, de természetesen gondolkodom az ELTE-re történő visszatérésen is egy LLM- vagy PhD-képzés keretében, viszont csak lépésről lépésre…
Képek: Az interjúalany és az ELTE Online archívumából.
