A Margó Irodalmi Fesztivál harmadik napján az érdeklődők egy igazán aktuális témájú előadást hallgathattak meg, ahol a főszerep a középiskolai irodalomtananyagé és a tanításmódszertané volt, a fesztiválhoz hűen a kortárs szövegek fényében. A Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz-termében mutatták be ehhez kapcsolódóan a hiánypótló Kortárs könyvek a középiskolában – Fausttól a Szívlapátig című kötetet. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a kötet szerzői, vagyis Balajthy Ágnes, Fenyő D. György, Ruff Orsolya, Szekeres Nikoletta, Varga Betti és Vinczellér Katalin voltak. A bemutatón Mészáros Márton moderált.
A szerzők kezdésnek egy érdekes asszociációs játékra invitálták a résztvevőket, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy szerintünk mi egy tanár és egy diák számára a kortárs irodalom. Természetesen az első válaszként az „aki él” hangzott el, emellett a Trónok harcát kiáltotta be valaki, valamint hallhattuk az „úgysem érünk oda” (tanár szemszöge) és „az, amit nem értek” (diák szemszöge) tippeket, melyek nem tűntek túlságosan egyedi esetnek.
Ezután Mészáros Márton moderátorhoz került a mikrofon, aki egy saját történettel kezdte meg a beszélgetést. Kiderült, hogy már az ő idejében is egy, a szüleitől kapott 1997-ben kiadott könyvből tájékozódott az akkori kortársakról, ahol az első szerző Kassák Lajos, az utolsó pedig Esterházy Péter volt. Ezután röviden bemutatta a kötet felépítését, amiből megtudhattuk, hogy a listán szereplő szövegekhez nemcsak egy szövegelemzés tartozik, hanem módszertani javaslatok is. Szóba került az a tévhit is, hogy talán azért nincsen elég kortárs szöveg a középiskolákban, mert nem elég rugalmas a tanterv, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a tanárok sokszor nem kapnak elég segítséget ezeknek a szövegeknek a tanításához.
Az első kérdés természetesen a tartalomban szereplő művek szelektálására irányult. A szempontok közé tartozott, hogy az elmúlt évtizedből származzon, hogy elérhető legyen, de például beleszólt a személyes ízlés, valamint az ifjúsági irodalom beemelésének igénye is, hiszen mégiscsak ez a legjobb út a kamaszok eléréséhez. Kiemelték, hogy oktatási szempontokat is figyelembe kellett venni, például hogy kapcsolódjon a kerettantervhez abból a szempontból, hogy klasszikusokkal össze lehessen kötni a kortárs szövegeket. Az egyik szerző, aki leendő magyartanárokat tanít jelenleg, kiemelte, hogy a legnagyobb problémát sokszor a diákoknak és tanároknak is a drámák okozzák, ennek ellensúlyozására került bele a kettős:játék. Mivel a kortárs szövegek sokszor sötétek és nyomasztóak tudnak lenni, elengedhetetlen volt néhány könnyedebb szöveg beillesztése is a szórakoztató jelleg miatt.
Második kérdésként a kanonizáció igénye/lehetősége jött szóba, hogy mégis mennyire reprezentatív a szövegek listája. A szerzők egységesen egyetértettek abban, hogy nem szándékoztak kánont teremteni és szeretnék, ha sok ehhez hasonló könyv születne még. Ha állást foglalnának valamiben, az az, hogy ehhez a kötethez a magyartanárok szabadon hozzányúlhatnak, motiválni és ösztönözni szerették volna őket, hiszen sokszor szűkös az iskolakönyvtárak felhozatala a módszertanokat illetően. Emellett kiemelték, hogy kellemes élmény lehet, mikor tanár és diák együtt fedez fel egy kötetet. Sokszor a kortárs szövegek felfrissülést jelentenek a gyors tempójú tantervből. Néha érdemes akár egész művek elolvastatása helyett kisebb részleteket bemutatni, mint például a nyelvújítás témakörénél Péterfy Gergely Kitömött barbárját. Emellett a kortárs szövegek sokszor új fényt adnak a klasszikusoknak. A kérdés lezárásaként a moderátor megjegyezte, hogy szerinte a lista ebben a kanonizációs kérdésben valamilyen szinten állást fog majd foglalni.
Érdekes észrevételként jelent meg, hogy a posztmodern kánon fontos darabjai (mint például Kukorelly, Parti Nagy, Esterházy) nem olvashatóak a kötetben elemzett művek listáján. Ennek többek között az volt az oka, hogy csak az elmúlt 10 évre koncentráltak, valamint ezek a szerzők időnként sorra kerülnek irodalomórán is. Mivel a kötet célja orientációs pontot nyújtani a fiatalok számára, így a posztmodern kánon azért sem tartozhat ide, mivel ezeket a diákok sokszor már ismerik. Ennek ellenére a posztmodern problémák jelen vannak a kortárs szövegekben is, és a posztmodern tudást is beépítik műveikbe.
Egyik jellegzetessége a kötetnek, hogy a szerzők mertek a populáris regiszter felé is nyitni, ennek ellenére a közkedvelt tinisorozatokról (mint például a „közkedvelt szent által elnevezett középfokú intézményről”) mégsem esett szó. A szerzők azért döntöttek így, mert sokszor egy regény is nagy falat, nemhogy egy egész sorozat, ráadásul ezeket is ismerik már sokan. Emellett sok esetben a YA sorozatoknak a nyelvezete, szövege sem a legjobb és lehet, hogy Az éhezők viadala nem okoz már kihívást.
Kritikaként merült fel, hogy kevés lírai művet említenek meg. Ennek egyik oka, hogy a tanterv 70%-a most is vers. Emellett az a középiskolás diák, aki olvas, inkább prózát vesz a kezébe, és így a kötetben említett művek lehetnek az átvezetés a történetolvasásból a kortárs irodalom felé. A listán nem véletlenül szerepel a Szívlapát antológia, mely mindenből beemel egy kicsit, így onnan is lehet tájékozódni a kortárs líráról.
Ahogy már említettem, a kötetben szereplő művekhez két rész tartozik, melyet három szerzőpáros írt meg. Erről a páros munkáról is esett szó, mely nehéznek, hosszúnak és macerásnak tűnhet, de végül az írók egymásnak is rengeteg ötletet tudtak adni akár irodalomtanítás szempontjából, akár az esszék megírásához. Maga a tanítás is akkor jó, ha csapatmunka, így rátértek arra, hogy végülis nem páros munka a kötet, hanem a többi tanárral közösen egy hármas játék, mivel ők maguk is belevihetik és beleviszik majd a saját feladataikat.
Végül, ahogy játékkal kezdődött, úgy azzal is ért véget a bemutató, ahol Fenyő D. György egy lehetséges középiskolai feladatot prezentált a nézőknek Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényéhez kapcsolódóan.
Fejléckép: Pagony Kiadó
A cikkben szereplő kép a Margó Irodalmi Fesztivál hivatalos Facebook-oldalán található.
