Újít a II. János Pál Katolikus Szakkollégium filmklubja: március 11-én a megszokott kollégiumi padlás és alkalmankénti szemináriumi terem helyett az AGORA-Savaria Filmszínházba szerveznek vetítést, melyre bárki jelentkezhet és ingyenesen részt vehet azon. A főszervezővel, Nagypál Leventével beszélgettünk.
Nagypál Levente az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ harmadéves osztatlan magyar-történelem szakos hallgatója és egyben a II. János Pál Katolikus Szakkollégium lakója. Nevéhez fűződik a kollégium Filmklubjának újjáélesztése, és annak fiatalos, népszerű, elgondolkodó tartalommal való megtöltése. Nem véletlen, hogy az ő kezdeményezésüknek köszönhetően útjára induló mozivetítések szervezésével is őt bízta meg Gaspari Gábor, a szakkollégium igazgatója.
− Mióta van Filmklubja a II. János Pál Katolikus Szakkollégiumnak?
− Már akkor is létezett Filmklub a szakkollégiumban, amikor én odakerültem. Ekkor kissé haldokló állapotban volt nagyjából fél évig, majd szinte egy évig szünetelt is. Mivel nagyon szeretem a filmeket, illetve ezekről kritikákat is írok a szabadidőmben, arra gondoltam, hogy miért is ne csinálhatnám ilyen keretek között? Emellett szólt az is, hogy a filmklub a szakkollégisták kulturális igényeinek kielégítésére is szolgálhat, mivel ehhez hasonló programlehetőség nem igen volt akkoriban.
− Mióta és hogyan szervezed a klub munkáját?
− Ez most már a második év, hogy én szervezem. Az elején önkényesen jelöltem ki, hogy éppen milyen filmet fogunk megnézni, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem sok ember vonz így be, mert elég sajátos ízlésem van: én személy szerint a drámákat és a komolyabb hangvételű filmeket szeretem. Megértem persze azokat is, akik egy filmen nem gondolkodni, hanem szórakozni szeretnének. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább szavazást hirdetek, így most ez alapján döntjük el, hogy mi legyen a soron következő film.
− Hogyan kell elképzelni ezt a filmklubbot pontosan?
− Hatan-heten ülünk össze keddenként, általában vagy a padláson, vagy a szemináriumi teremben, megnézzük a szavazással kijelölt filmet, amiről utána beszélgetünk is. Az utóbbi időben pedig mi is az Oscar-gála lázában égtünk, úgyhogy ezt a témát is megvitattuk.
Fotó: Márk Martina
− Hogyan nyertétek meg partnernek az AGORA–Savaria Filmszínházat, mely a kezdeményezéseteknek köszönhetően lehetőséget biztosít alkalmanként bizonyos filmek ingyenes megtekintésére?
− Gaspari Gábor, a szakkollégium igazgatója személyesen ismeri a mozi igazgatóját, ahogy én is a munkámból kifolyólag; az f21.hu – A fiatalság százada szombathelyi székhelyű weboldal számára írok filmkritikákat egy országos írógárda tagjaként. Az alkalmankénti filmszínházas vetítés az igazgató úr ötlete volt, én csak a megvalósításban segítek. Azért is erre a mozira esett a választásunk, mert bár olyan, mintha a múlt századból csöppent volna ide – ami egyébként így is van, hiszen idén ünnepli fennállásának negyvenhatodik évfordulóját –, de jól felszerelt, korszerű digitális kép- és hangtechnikával rendelkező, igazán hangulatos hely. Szerencsére örömmel fogadták az ötletünket.
− Itt álljunk meg egy szóra: honnan jött az ötlet, hogy filmkritikákat kezdj írni?
− Én régebben nem voltam nagy filmnézős fajta, ezért nem innen ered ennek a gyökere. Magyar szakosként szeretek verseket írni, ezek közül már van, ami meg is jelent az f21.hu weboldalon. Ezután kértek fel arra, hogy csatlakozhatnék újságíróként a szerkesztőségükhöz. Miután igent mondtam nekik, felajánlottam, hogy elkezdenék filmekkel foglalkozni, hiszen ekkoriban az interneten már jócskán olvasgattam ilyen tartalmakat. Kedvet kaptam hozzá, ők is rábólintottak, így elkezdtem én is más szemszögből tekinteni a filmekre: nem csupán a saját élvezeti faktoromat kerestem benne, hanem kritikailag próbáltam vizsgálni az egyes elemeit ahhoz, hogy ezeket a filmkritikákat megírhassam.
− Nem veszik el a kritikus látásmód miatt az az élmény, amit laikusként átélhet az ember?
− Nem feltétlenül, bár volt már ehhez hasonló tapasztalatom. Premier előtt megnéztem egy filmet, amiről írtam, de a bátyámnak is megígértem, hogy majd megnézem vele, így kétszer is láttam. Teljesen más volt a kettő, hiszen nyilvánvalóan más amikor nem görcsölsz a filmen, nem próbálod megfejteni minden egyes kis részletét, hanem csak hátradőlsz a székedben és élvezed az élményt, ami rád zúdul.
− Az efélévi szakkollégiumi kurzus a Film és a Biblia kapcsolatát vizsgálja. Véletlen egybeesés lenne, hogy most ezen keretek között is előkerül a filmművészet világa?
− Igen, pusztán véletlen egybeesés, nekem ehhez semmi közöm, de tény, hogy nagyon élvezem a kurzuson hallottakat. A kurzusoktató, dr. Gelencsér Gábor, az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense szakmailag nagyon felkészült esztéta, akitől rengeteg újdonságot lehet tanulni. Nagyon élvezetes, ahogy a száraz szöveg egyszerű ledarálása helyett szemlélteti is a mondanivalóját, többek között a filmtörténet alakulásával, a képi megvalósítások változásával kapcsolatban.
− A kis kitérő után térjünk vissza a március 11-i mozis filmvetítésre! Miért pont a mexikói Guillermo del Toro rendezte A víz érintése címet viselő amerikai romantikus fantasyfilmre esett a választásotok az első moziba szervezett vetítés kapcsán?
− Összedugtuk a fejünket a Filmklub tagjaival, akikkel egyetértettünk abban, hogy olyan filmet kellene találnunk, ami viszonylag populáris, mégsem egy blockbuster, kasszarobbantó film, amit már mindenki unalomig megnézett. Igyekeztünk olyat választani, amiről azt gondoltunk, hogy nem mindenki ülne le otthon egyedül azért, hogy megnézze, hanem amolyan tipikusan moziban nézős film. Kitaláltuk, hogy az Oscar-gála körül kellene mozogni; így esett a választásunk A víz érintésére, ami a tavalyi rendezvényen egyebek mellett a legjobb filmnek járó díjat zsebelhette be.
Fotó: Márk Martina
− Te már láttad korábban ezt a filmet, igaz?
− Igen, de nem azért szavaztuk meg, mert az én egyik kedvencem, hanem mert úgy gondolom, nagyon jó alkotásról van szó. Rengeteg mindent meg lehet benne figyelni esztétikai és rendezési szempontból. A film egyedisége sok embert vonz: már most több mint húsz jegyet foglaltak le az ötvénhét főt befogadni képes vetítésre.
− Miért tudnád ajánlani ezt a filmet?
− Szerintem ez egy megkerülhetetlen film annak, aki egy igazán igényes, romantikus, abszurd drámát szeretne látni. Akit érdekel ez a műfaj, mindenképp nézze meg! Egyes jelenetei pedig filmtörténeti szemmel nézve is zseniálisak.
− Kérlek ismertesd röviden a történetet az olvasókkal!
− Egy különös lényt elfognak Amazóniában, majd egy űrkutató központba szállítják, ahol az egyik takarítónő beleszeret ebbe a lénybe; ez a kapcsolat van a film középpontjában.
− A főszereplő nő tudtommal néma.
− Pontosan. Mivel a lény sem tud beszélni, így hasonlítanak egymásra ezen a téren, és a maguk abszurd módján szeretnek egymásba.
− Némaként is tud erős és emlékezetes lenni egy karakter?
− Persze, eléggé, hiszen Sally Hawkins a tavalyi legjobb női főszereplő-jelöltek között volt, amiért magas színvonalon hozta Elisa karakterét a filmben, ahol egyébként főként jelbeszéddel kommunikál, melynek megértését feliratozással teszi a film érthetőbbé.
− Az ELTE Online egy korábbi filmkritikájában olvasható, hogy „Guillermo del Toro neve garancia arra, hogy valami egészen különleges látványvilágot tár elénk” (…), mely „látvány rendkívül mély tartalommal egészült ki”. Egyetértesz ezzel?
− Vizuális téren A víz érintése egészen különleges, szürreális stílusú. Nagyon erős színeket alkalmaz, főleg a kék árnyalatai dominálnak. Esztétikai finomságokkal van teletűzdelve az alkotás: például egy vásznon látható könyvkupac is precízen van megszerkesztve és pontos oka van annak, hogy miért úgy áll, ahogy. Vizuális téren nagyon erősnek gondolom, inkább a képi világával szemben másodrendű cselekményét tartom kissé bugyutának ahhoz képest, amit maga a film képvisel; többek között éles társadalomkritikát jelenít meg a nők elnyomásával kapcsolatban.
Fotó: Márk Martina
− Mi az, ami biztosan emlékezetessé teszi azok számára a filmet, akik megnézik?
− Az egyes jelenetek, amiket nagyon ritkán láthatunk – főleg ilyen kompozícióban. Úgy gondolom, ezek azok, amik igazán maradandóak. Egy átlagos filmhez képest nem mond sokkal többet, nem vonhatunk le hatalmas konklúziókat a filmből, de a vizualitása miatt mindenképpen marandó élmény lehet.
− Milyen filmek vetítését tervezitek megszervezni a jövőben?
− Próbálunk a jelenlegi populárisabb vonalon maradni, ugyanis az a célunk, hogy minél több embert csábítsunk be a moziba. Igyekszünk olyan filmeket választani, melyek sikeresebbek, de úgy véljük, nem feltétlenül látta mindegyikünk. Szerintem nem csupán a szakkollégisták, hanem a többi hallgató számára is ez egy nagyon jó lehetőség, hiszen a vetítéseken való részvétel teljesen ingyenes, csupán előzetes regisztrációhoz kötött. Ideális lehet kihasználni a lehetőséget, ha valaki lecsúszott egy kedvenc filmje moziban való vetítéséről, vagy ha akkoriban még nem keltette fel az érdeklődését, de azóta díjat nyert, vagy ha éppen mondjuk jó kritikákat olvasott róla.
A víz érintése című film vetítésének ingyenes megtekintésére 2019. március 11-én 20:00-kor az AGORA-Savaria Filmszínházban lesz lehetőség, mely regisztrációhoz kötött. Regisztrálni és helyet foglalni ide kattintva lehet.
