Dupla könyvbemutatóval indította a februárt a Magyar Nemzeti Múzeum. Az érdeklődők Garam Éva Das awarenzeitliche Gräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek III. című monográfiáját és Tomka Gábor 16–17. századi kerámia a történeti Borsod megyéből című kötetét ismerhették meg.
Február 7-én a magyar régészettudomány legújabb eredményei iránt érdeklődők sokasága töltötte meg a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermét, ugyanis Garam Éva és Tomka Gábor frissen megjelent kötetét is bemutatták. Míg előbbi a Monumenta Avarorum Archaeologica sorozat XII. köteteként jelent meg, addig utóbbi az Opuscula Hungarica sorozat XI. köteteként.
Az egybegyűlteket Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a Múzeum számára mindig nagy öröm, ha tudományos köteteket mutathat be, hiszen a magyarországi tudomány ápolása egyike az intézmény legfontosabb hagyományainak.
A rövid köszöntőt követően Bálint Csanád, az MTA BTK régészprofesszora méltatta Garam Éva eddigi kiterjedt munkásságát: muzeológiai és tudományos pályafutását egyaránt példaértékűnek találta. Bálint külön kitért arra, hogy a nemzetközi ismertségnek is örvendő Garam Éva neve mellett mindig szerepelt a Magyar Nemzeti Múzeum is, hirdetve ezzel a magyar tudományosság kiválóságát.
Ezután Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója ismertette a most megjelent Das awarenzeitliche Gräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek III. című monográfiát, melynek története mintegy 20 évvel ezelőtt kezdődött Észak-Olaszországban, mikor is Garam Éva bemutatta az avar anyagot Milánóban és Udinében is. Az azóta eltelt két évtized eredményeit adták most közre. A Zamárdi-Rétiföldek leletegyüttest Nagy Katalin rajzolta le, Garam Éva pedig a leírását végezte. Vida szerint a jövő avar kor iránt érdeklődő kutatói számára alapműként szolgáló munka újdonsága abban áll, hogy az avar kor eddig ismeretlen részleteibe enged betekintést, ugyanis míg korábban az avar korral foglalkozók a keleti, majd a bizánci hatást hangsúlyozták, addig a Zamárdi-Rétiföldek leletanyagban sokkal inkább itáliai, Meroving hatás mutatható ki.
Zamárdi környékén egy avar hatalmi központ volt, amelynek megmaradt nyomaiból egy rendkívül érdekes folyamat rekonstruálható. Garam Éva a 6. és a 9. század közötti időszakból származó maradványokon végzett elemzéseket, melyek segítségével megállapította, hogy noha a 9. századi leletek már egy egységes, homogén avar kultúra emlékei, addig a korábbi leletek rendkívül sokszínűek kulturális és etnikai szempontból egyaránt, hiszen lovasnomád és nem nomád előkelők sírjai is kerültek elő. Mindez azzal magyarázható, hogy a korabeli avar elit egységbe szervezte a Kárpát-medence különféle – viseletükben, életmódjukban nyugati, európai mintákat követő – keresztény vallású germán és szláv eredetű népeit, és így együtt, egy szövetségi rendszerben voltak képesek létrehozni egy közép-európai középhatalmat.
Tomka Gábor 16–17. századi kerámia a történeti Borsod megyéből című kötetét Vida Gabriella, a Magyar Néprajzi Múzeum főmuzeológusa ismertette, aki hangsúlyozta, hogy a most megjelent – a témában érintett kutatók számára mindenképpen gondolatébresztő – mű a magyar kerámiakultúra története szempontjából kiemelkedően fontos. Tomka Muhi mezőváros, az ónodi vár és a szendrői felsővár leletanyagát dolgozta fel. Vida Gabriella szerint a könyv legnagyobb újdonsága a hungarikumnak számító metélt-mázas kerámiák, valamint az írókázott edények terén elért eredményeiben mutatkozik meg. Az írókázott edények esetében egyértelmű regionális különbségek figyelhetők meg már a 17. századi anyagban is. Vida Tomkának azt a megállapítását is említésre méltónak találta, hogy Borsod és Dél-Gömör fazekassága minden bizonnyal együtt mozgott a 17. század során. Tomka érdeme továbbá, hogy művében tipokronológiai táblázatokkal teszi könnyebbé az áttekintést és így a megértést is. A közönség mindemellett megtudhatta azt az érdekességet is, hogy a szlovák lakosság egyaránt nyitott volt a pöttyözött, csíkos stb. díszítéssel ellátott edényekre, azonban a magyar lakosság számára kizárólag a világos alapú, virág motívumokkal díszített kerámiákat lehetett eladni.
Vida Gabriella zárásként egy kérdést intézett a szép számmal egybegyűlt régészekhez, mégpedig azt, hogy vajon mikor rendeznek (végre) egy, a Budapesti Történeti Múzeum nagy sikerű csempekiállításához hasonló edénykiállítást.
A könyvbemutatót Garam Éva és Tomka Gábor köszönetnyilvánítása zárta. Garam Éva László Gyula szellemiségét idézte meg azzal a gondolattal, hogy a régészet és a néprajz igen közel állnak egymáshoz, hiszen a régészet megkövesedett néprajz, a néprajz pedig az élő régészet.
A kiemelt kép forrása: mnm.hu.
