Január 14-én ünnepélyes keretek között kötött szerződést, valamint vette át Klebelsberg Képzési Ösztöndíj oklevelét 723 tanár és gyógypedagógia alapszakos hallgató.
A Klebelsberg Képzési Ösztöndíj célja a tanári vagy gyógypedagógus pályát választó hallgatók motiválása a hivatásuk szerinti tartós elhelyezkedésre, egyúttal az oklevél megszerzését követően részükre álláshely biztosítása. A szerződést aláírásukkal ratifikáló hallgatók vállalják, hogy osztatlan tanárképzésben vagy gyógypedagógiai alapképzési szakon végzettséget és szakképzettséget szereznek, s ezután ennek megfelelően helyezkednek el. Az ösztöndíjprogramban résztvevők száma évről évre nő: a 2018/19-es tanévben országosan 723 tanár és gyógypedagógia szakos hallgató pályázatát bírálták el sikeresen. Az újdonsült ösztöndíjasok 27%-a (197 fő) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzi tanulmányait: 102-en gyógypedagógia, 95-en pedig osztatlan tanárképzésben vesznek részt.
Az ünnepélyes átadóra a Pesti Vigadó dísztermében került sor, amelyen Pölöskei Gáborné, az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára, valamint dr. Gloviczki Zoltán, a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Bizottság és az Oktatási Hivatal elnöke mellett jelen voltak az Emberi Erőforrások Minisztériumának elöljárói, a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Bizottság tagjai, a szakmai szervezetek képviselői és az oktatási intézmények vezetői is.
Gloviczki Zoltán köszöntő beszédében kiemelte, hogy nemzetközi felmérések szólnak arról, hogy milyen magas a presztízse világszerte a pedagógusoknak, de amikor ugyanezek a felmérések a szülőket arról kérdezték, hogy szívesen adnák-e gyermeküket erre a pályára, már fordult a kocka. Hozzátette, hogy ez bizony nem újkeletű probléma, hiszen amikor Csokonai Vitéz Mihály felvetette, hogy „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”, akkor házitanítóként azt is tudhatta, hogy bolond bizony az is, aki tanítónak megy; nem véletlenül hívták később is a nemzet napszámosának a tanárokat, de az elmúlt évtizedekben is nagyon sok panaszt hallhattunk arról, hogy milyen is pedagógusnak lenni – fejtegette az elnök. Feltette a kérdést, hogy vajon miért van az, hogy Csokonai Vitéz Mihály, Arany János vagy éppen Móra Ferenc korában mégis csak a megbecsülés vitte a kollégáit erre a pályára? Szerinte ugyanis a szülők a tanárok részéről szaktudásra és pedagógiai-pszichológiai hozzáértésre számítanak, melyet ugyan lehet, hogy napi szinten kritizálnak, társadalmilag kicsit lefitymálnak, ugyanakkor mégis a legnagyobb bizalommal övezik őket, hiszen a szemük fényét, a gyermeküket bízzák rájuk. Éppen ezért hozzátette: „Higgyék el, hogy ennél nagyobb társadalmi presztízse nem nagyon van pályának sem itthon, sem máshol, függetlenül annak anyagi megbecsülésétől”, de kiemelte: természetesen nem hátrány ez utóbbi sem. Ennek egyik apró szelete ez az ösztöndíj, melyet az ünnepség előtt vagy után aláírásukkal ratifikálnak a hallgatók, akik közül sokan a szüleikkel érkeztek. A gondviselők jelenléte az elnököt örömmel töltötte el, hiszen ötgyermekes édesapaként pontosan tudja, hogy pénzügyi szempontból mekkora megpróbáltatás az, ha az ember – régi falusi kifejezéssel – iskoláztatja a gyermekét.
Dr. Gloviczki Zoltán, a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Bizottság és az Oktatási Hivatal elnöke is beszédet mondott az ünnepségen
Gloviczki Zoltán kitért arra is, hogy az oktatás irányítása a 2012/13-as tanévben körvonalazta végleg azt az elhatározását, hogy a magyar pedagógusképzésben – elsősorban az újonnan indult osztatlan tanárképzésben –, egy ösztöndíjlehetőséggel próbálja inspirálni a fiatalokat arra, hogy ezt a pályát válasszák, valamint hogy üzenetet fogalmazzon meg a társadalom és a kormány részéről a pedagógus pályát illetően. Azóta már több ezer ember vett részt ebben a programban, akik közül az elsők éppen most keresik leendő munkahelyüket.
Dr. Pakurár Miklósné, a debreceni Szoboszlói Úti Általános Iskola intézményvezetője szintén köszöntötte a pedagógus pályára készülő ösztöndíjas hallgatókat. Kifejtette, hogy a motiváltság, az elhivatottság és a céltudatos tervezés az a hármas, ami a kiegyensúlyozott, harmonikus életpálya meghatározója. Szerinte a legmotiváltabbak olyanok, mint amilyenekké a legtöbb gyakorlótanár válni szeretne: olyanná, mint amilyenek az ő tanítói, tanárai voltak. Szemléltetésképpen egy személyes történetét osztotta meg a jelenlévőkkel: egy olyan hatévesét, aki izgatott várakozással tekintett az iskola elé.
Így történt, hogy Ágika nagyon hamar megszerette a tanulást. A tanítói felkeltették a kíváncsiságát, megtöltötték tartalommal a tantervet, megtanították tanulni, s nem mellesleg követendő példaként szolgáltak számára. Annyira jól sikerült nekik, hogy hatásukra ő is pedagógus pályára adta a fejét. „Közel 40 év után most is úgy gondolom, hogy ha most lennék döntési helyzetben, akkor újra ezt a pályát választanám” – tette hozzá a több diplomás, szakvizsgával rendelkező mestertanár, aki élete során különböző korosztályokat tanított az angol nyelvre, az óvodától egészen az érettségiig.
A Klebelsberg Központ Képzési Ösztöndíjasainak nevében Vojnics-Rogics Réka, a Szegedi Tudományegyetem történelem-magyar osztatlan tanár szakos hallgatója mondta el gondolatait az ösztöndíjjal kapcsolatban. Réka felidézte, hogy tizenkettedikes korában eleinte nagy gondban volt a továbbtanulást illetően: azt biztosan tudta, hogy olyan pályát szeretne, „ami izgalmas, kreativitást igényel, vannak benne kihívások és előrelépési lehetőségek”, és ahol valamilyen szinten irányítói szerepkört is betölthet. Végül úgy döntött, hogy édesanyja példáját követve ő is tanár lesz, de az erre való felkészülés feladja a leckét, hiszen – ahogy fogalmaz – a reggel 8 órás szemináriumok mellett ott vannak a vizsgák, s velük együtt a tudat, hogy nekünk nem a kettesre kell hajtani, mert roppant kínos lenne, ha mondjuk egy kilencedikes diák jobb lenne nálunk a saját szaktárgyunkból; na meg osztatlan képzésben résztvevőként muszáj két szakot „vinni”, nem is beszélve a pedagógiai tárgyakról és a tanítási gyakorlatról. Ez természetesen nagyon igénybe veszi az ember idejét és energiáját, így nem csoda, ha sokan diákmunkát sem tudnak vállalni; ám az ösztöndíj mellett elegendő a hallgatóknak a tanulmányaikra fókuszálni. Viszont nem árt tudni előtte, hogy valóban pedagógusok kívánunk-e lenni, hiszen már az ókori római filozófus, Seneca is azt vallotta, hogy „semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja milyen kikötőbe tart” – hangsúlyozta. A tanárjelölt azonban azt kívánta mindenkinek, aki aznap vehette át Klebelsberg Képzési Ösztöndíját, hogy mielőbb hajózhasson be az általa kiszemelt kikötőbe, s amikor ott révbe ért, érezze azt, hogy jó széllel a megfelelő helyre vitorlázott.
