Alkoholista, drogos, szerhasználó, függő, beszívott, berúgott, elvonóra ment, detoxban van. Ha a droghasználat alanyairól beszélünk, akaratlanul is a férfiak jutnak először eszünkbe, holott az a mutató, hogy a férfiak többet drogoznak, mint a nők, már nem valid. De vajon mit lépett előre a társadalom a segítségnyújtás ügyében?
Alkoholemancipáció
Az elmúlt évek kutatásai alapján rögzíthető, hogy a nők szerhasználata semmivel sem ritkább, mint a férfiaké (a Global Drug Survey 2018 szerint a nagykockázatú alkoholfogyasztó nők és férfiak aránya hasonló: 6,4 és 6,3 százalék), Magyarországon pedig 200-250 ezer nő küzd alkoholproblémákkal. A veszélyeztetettség azonban korántsem egyenlő a nők és a férfiak körében, hiszen biológiailag adott, hogy a nők szervezete lassabban bontja le az alkoholt, kevesebb mennyiségtől lesznek részegek, és a szervi problémák (májbetegség, agykárosodás) is hamarabb jelentkeznek náluk.
Elnyomásból függőségbe
Nők és férfiak esetében egészen más okai lehetnek a függőség kialakulásának. A nőknél alig figyelhető meg, hogy a pozitív élmények erősítése miatt, úgymond buliból isznak és belecsúsznak a rendszerességbe. Leggyakrabban a valamilyen erős negatív érzés (gyermekkori trauma, rossz szociális háttér, bántalmazó kapcsolat) elnyomására használják a szert, éppen ezért traumafókuszú ellátásra szorulnak, amitől a legtöbb pszichológus is tart. Ennek hiányában az ivásból fakadó szégyen újabb traumatizáló helyzetekbe, akaratlan szexuális kapcsolatokba, lopásba, balesetekhez sodorhatja őket, az úgynevezett negatív spirálba.
Elkallódva vagy ellátva?
Az ellátórendszer alapvetően a férfiakra van berendezkedve, nőket fogadó intézmények csak elszórtan találhatóak, ez egyrészt társadalmi konvenciók miatt van – hiszen a férfi iszik – másrészt azért, mert a nők ritkábban kérnek, kérhetnek segítséget. Rajtuk ül a nyomás, hogy el kell látniuk a családot, a gyereket, tehát nincs idő terápiára menni. Ebből következően leggyakrabban már csak akkor kerül orvos elé egy függő anya, ha nagyon nagy a gond, például a gyermek elvételének veszélye fenyegeti őt. A fiatal lányok esetében még kétségbeejtőbb a helyzet, hiszen mindössze három tinirehab működik az egész országban, ezek közül kettő – a szatymazi Rehabilitációs Centrum és a ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthona – kizárólag fiúkat fogad, tehát mondjuk ki, egyetlen hely van az országban, ahol az ilyen problémával küzdő kislányokkal foglalkoznak. Ebből kifolyólag a lányokat egyszerű zárt intézményben helyezik el, ahol ugyan pillanatnyilag nem férnek hozzá szerekhez, de kezelésben nem részesülnek. Annak az esélye, hogy kikerülve folytatódik a rémálom, igen magas.
Mi hozza a gyógyulást?
A kidolgozatlan rehabilitációs program hiányában a nőknek szóló speciális programok jelenleg valamilyen kategorikus női tevékenységgel próbálják visszatéríteni a betegeket: varrnak, főznek, fodrászhoz viszik őket. A tinik esetében az ország egyetlen intézményében komplex programmal segítik a szakemberek a lányokat: egyéni és csoportfoglalkozásokon vesznek részt, a sportterápia keretében lovagolhatnak, kirándulhatnak. Az a fontos, hogy legyen örömérzésük a drog nélkül is. Ám ez az intézmény 10 férőhelyes.
Forrás:
