Kedves naplóm, idén az ELTE Online-nak köszönhetően egy hétig bulizhatok Velencén, az ország egyik legnagyobb fesztiválján! A mínusz első nap egészen békésen alakult – egy kis élménybeszámoló következik.
Az EFOTT hangulata már Kelenföldön elér minket: a vonaton hálózsákkal és sátorral felszerelt társaságok jókedvű körében ülünk. Még a MÁV is felkészült az utunkra, hiszen a szokásos menetrenden az állomás “Velence EFOTT” néven szerepel.
A velencei állomáson indul be igazán a buli, hiszen a fesztivál transzferbuszán már szisszennek a sörösdobozok és max hangerőn szól, hogy “ADJON AZ ÉG!!!”. Mögöttem három srác Captain Morgan kalapban partizik, majd végre elérjük a beengedőkaput, ahol egyetemisták százai várnak a földön ülve a fesztivál 5 órás kezdetére. A hangosbemondó igyekszik megnyugtatni a kedélyeket és tartani a felszabadult hangulatot – a legnépszerűbb slágerek dübörögnek a hangszóróból, egy srác pedig tízpercenként elüvölti magát: “Már csak egy kis idő, és megnyílik a mennyország kapuja!”. A bejutásig sem kell unatkoznunk, hiszen már a kapu előtt is korrekt áron mérik a Sopronit és drónok köröznek felettünk – mindenki lelkesen ugrál, hogy bekerülhessen az idei Aftermovie-ba.
Majd végre valóban megnyílik a világot jelentő kapu, és a fűben táborozó tömeg hirtelen egy emberként tűnik el sátrat állítani és békében meginni egy sört. Mire mi is ledobjuk a cuccainkat és kilépünk a színpadok közé, a civilek nagy része felszívódik. Egy ideig olyan a fesztivál, mint Westeros az utolsó évadban: ördögszekereket hord a szél a porban és csak az építők mutatkoznak, akik az utolsó simításokat végzik a világraszóló buli helyszínén.
Este azonban újra összejön a tömeg: a strand melletti akusztik koncertek után megindul a VB elődöntő közvetítés. A meccsnézés egészen családiasra sikerül, hiszen a nézők nagyobbik része a padok mögötti gyepen gyűlik össze szurkolni. Míg néhányan a roppant kreatív, autógumikból összeállított fotelben ülnek, addig a háttérben békésen lebeg a komoly strandbulikat ígérő ugrálóvár a Velencei-tó felszínén.
Gyurácz Tamás akusztik gitárkoncertjén végül összejön a fesztivál java. A hatalmas tábortűz szikrái a magasba szöknek, míg az egész banda együtt énekli Lovasi András, a Republic és a Tankcsapda legismertebb dalait; de még az Oroszlánkirály és a Micimackó betétdala is előkerül a gyűjteményben. Egy óriási osztálykirándulás közepén érzem magam, csak nem kell elrejteni a sört. És végre átérzem azt, amit ez az egész fesztivál üzen: hogy CSAK SZABADON!