Egy szezon lezárása. Egy ikon visszavonulása. Egy éra vége. Arsene Wenger története az Arsenalnál 1996. október 12-én kezdődött, amikor még az Ewood Parkban játszottak a Blackburn Roversszel. 22 év alatt a francia mester neve összeforrott az Ágyúsokéval, nem véletlenül. Számtalan öröm, siker, de csalódás és ikonikus momentum is övezte a hosszú pályafutást, ami most a Premier League idei kiírásával véget ér. Méltó búcsúval köszönünk mindent, Arsene!
Először fussunk át az eredményeken, amit 22 év alatt termelt az Arsenal, Wenger irányításával: 3 Premier League-győzelem (ebből a 2003/04-es szezon az „Invincibles”, vagyis vereség nélküli első helyezett, amit előttük eddig csak egy csapat ért el eddig – Preston, 1888/89). 7 FA-kupa győzelem (amivel jelenleg rekordot tart a londoni csapat) és 6 Community Shield. A Wenger-érához tartozik még, hogy a csapat átköltözött a Highburyből az Emiratesbe 2006-ban. A 68 éves szakember, bár tavaly aláírt egy új, kétéves szerződést, az Arsenal idei lehangoló szezonja (14 pontra vannak a legjobb négytől – tehát nincs BL-részvétel jövőre, és 2018-ban még nem nyertek idegenben) után jobbnak látta, ha búcsút int.
Az első napok (sportskeeda.com)
Arsene Wengert alig ismerte valaki 1996 előtt. Az AS Nancynál 3, a Monacónál 7 évet töltött (egyszer a Ligue 1-t is megnyerte) és 19 hónapot töltött a japán Nagoya Grampus Eight kispadján. Az összes Arsenal-fant meglepte a kinevezése, senki nem tudta, ki ő, ám hamar világossá vált, hogy nagy egyéniség nagy álmokkal. Az új szellemű taktikák, a profi játékosokkal való apa-fiú viszony kialakítása és a csoki eltiltása a játékosoktól meccsek előtt mind-mind ezt bizonyítják. Szinte névtelenül, ő volt az első külföldi edző, aki csapatával megnyerte a Premier League-t!
Wenger Bruce Riochot váltotta 1996-ban. Az első szezonban már duplázott: egy Premier League és egy FA-kupa győzelemmel gyorsan megszerettette magát a szurkolókkal. Martin Keown a ’96-os csapat tagjaként rávilágított arra, hogy miben volt újító Wenger: „Minden nap más volt az edzés, mindig mást csináltunk, és élveztük. Sokszor labda nélkül telt az egész, mozgásgyakorlatokkal, hogy egyre gyorsabbak legyünk. Ellenfél nélkül gyakoroltunk – de próbababákkal. A csapattagok sem tudták mi az, de szerettük, és a legfontosabb: fejlődtünk.”
Wenger és tanítványa, Keown (standard.co.uk)
„Egy olyan korszakban érkezett, amikor a játékosok hajlandóak voltak változni, megkomolyodni. Jól ismert minket, tudta, hogy mire van szükségünk, és nem ő mondta el nekünk a javaslatait, hanem hívott profi hozzáértőket, dietetikusokat, orvosokat, és így tudott meggyőzni minket” – folytatta Keown. Wenger neve ma már egyet jelent az Arsenallal: 22 év alatt összesen 54 menedzser cserélődött le, míg Arsene marad, és belopta magát a szurkolók szívébe.
Az aranykorszak 1998 és 2004 közé tehető. A 2003/2004-es szezon pedig a legfényesebben ragyogó év a Wenger-érában. A verhetetlen csapat védősora: David Seaman a kapuban, Martin Keown, Tony Adams, Steve Bould, Lee Dixon és Nigel Winterburn azok, akiket kiemelek most. A középpályán már több ember számára ismerős arcok szerepeltek: Patrick Viera, Emmanuel Petit, Robert Pires, vagy Marc Overmars. A támadósor nagyobb nevei közül kiemelendő: Thierry Henry, Nicolas Anelka és Dennis Bergkamp.
A verhetetlenek arany Premier League-serleget nyertek (youtube.com)
„Arsene remek játékosokat igazolt, és még nagyobbá tette őket, ez hozta el az Arsenal aranykorát. Arsene tudta, hogy a fejlődés nem állhat le, mert akkor elmaradnak a sikerek is, jobb utat jelölt ki nekünk, mint az elődje.” – jelentette ki Keown. Az Arsenal úgy kezdett játszani, hogy gyakran megtapsolták az ellenfél szurkolói (Middlesbrough, Blackburn, Portsmouth). Wenger a régi hagyományokat megőrizve vezette át gárdáját a modern foci ösvényén. „Szörnyű volt Wenger csapata ellen játszani, ne értsenek félre, ez dicséret, nem kritika a részemről. Masszívak voltak, de mégis technikásak, egyszerűen nem lehetett velük mit kezdeni. Wenger uralta az öltözőt, és jól látszott, hogy a játékosoknak is tetszett, hogy kiteljesedhetnek.” – nyilatkozta Phil Neville, a Manchester United akkori középpályása.
Azonban 2004-ben megérkezett a Chelsea kispadjára José Mourinho, akikkel nagy riválisok lettek. Akkor senki nem gondolta volna, hogy az lesz az utolsó PL-győzelme a francia mesternek. Mourinho frissen érkezett Angliába, sikerre éhesen, miután a Portóval megnyerte a BL-t. Mourinho volt Wenger kryptonitja. Összesen 13-szor ütköztek csapataik, de csak egyszer győzött Wenger (tavaly az Arsenal megverte a Man. Unitedet). Wenger a többi csapat ellen ugyanúgy remekelt, nem csökkent a győzelmek aránya, de Mourinho mutatói jobbak voltak. Mourinho specialist of failure-nek is nevezte egyik összetűzésük alkalmával. Még egyszer, utoljára, most hétvégén Manchester United–Arsenal meccs lesz, így láthatjuk a Wenger-Mourinho harc utolsó felvonását.
Néha szó szerinti harcról volt szó (metro.co.uk)
Nemcsak Mourinho döntötte meg az Arsenal aranykorát. Wenger maga is tehet csapata visszaeséséről. Ugyanazt a mentalitást, taktikákat alkalmazta kitartóan, amiket ’98-ban, de elhaladt mellette a modern labdarúgás. A közelmúltban meg pláne elmondható, hogy az Ágyúsok kiszorultak a legjobbakból. Pochettino, Klopp, Conte és Guardiola érkezése Angliába szintén csak rontott Wenger eredményein. A 2000-es évekre jellemző top 4 csapatból (United, Liverpool, Chelsea, Arsenal) a 2010-es évekre top 6 csapat lett (Tottenham, City).
A szurkolók viszont ugyanúgy éheztek a sikerre, mint az aranykorszakban, viszont az csak egy-két FA-kupa formájában jelent meg. Az Arsenal mellesleg BL-döntős is volt, 2006-ban a Barcelona vetett véget Wenger BL-győzelmi álmának. Mondhatjuk, hogy elszaladt felette az idő, és a csalódottságot nem lehetett csökkenteni egy-két kupagyőzelemmel. Egyre gyakrabban jelentek meg a „Wenger Out” feliratok és posztok, egyes szurkolói körök már évek óta a leváltását követelték. Ő viszont maradt, próbált még segíteni hőn szeretett csapatának, egészen eddig.
A tavalyi FA-kupa az utolsó a trófeák sorában (dailystar.co.uk)
A Premier League idei kiírásában a 6. helyen álló Arsenalnak még 4 meccse van hátra. Mivel 14 ponttal vannak lemaradva a 4. helyen álló Tottenhamtől, a BL-szereplés jövőre ki van zárva. Az Európa Ligában azonban szerepelhet a csapat, csak már egy másik menedzserrel. Lehetséges, hogy Patrick Viera követi majd edzője pályáját. Elképzelhetetlennek tűnt, de 22 év után más fog ülni az Arsenal kispadján nyártól, ezzel lezárul egy korszak, búcsúzik egy ikon.
Mi, focirajongók, köszönünk minden emléket, Arsene!
(bbc.com)
