Lappints Regős, az ELTE SEK tornaedzője és frissdiplomás hallgatója a Savaria rovat első interjúalanya.
Lappints Regős az ELTE Savaraia Egyetemi Központ történelem-testnevelés szakos hallgatója, ezzel párhuzamosan már második éve vezeti sikeresen férfi torna szakosztályunkat is. Kezében a frissen szerzett diplomával kérdeztük, hogy mik a tervei a jövőre nézve.
Először engedd meg, hogy gratuláljak tanári diplomádhoz! A testnevelés mellett mi lesz a másik tárgyad, amit tanítani fogsz?
Köszönöm szépen! Történelem lesz a másik szakom. Én még nem az osztatlan tanári képzésben kezdtem el az egyetemet, hanem alapból történelemszakon indultam. Az, hogy a testnevelés lesz a másik szakom, igazából csak az első év alatt fogalmazódott meg bennem, többek között a torna miatt is. Tetszett a társaság és a sporttal is foglalkozni akartam.
Mennyire volt megterhelő az előző félév? Gondolok itt arra, hogy a szakdolgozat, portfólió és az óratervek írása mellett, hogy fért bele az edzéstartás?
Sűrű volt, de annyira nem volt veszélyes. Vagyis, inkább azért tűnt szorosnak, mert rossz szokásom mindent az utolsó pillanatra hagyni, ez pedig megbosszulja magát. A tanítási gyakorlatot mondjuk keménynek éreztem, melósnak, de élveztem minden órát. Elég hamar sikerült is mindkét szakon letudni, utána pedig napokat ültem a könyvtárban a szakdolgozattal, vagy a portfólióval hajrázva. Szerencsére néhány csoporttársammal, és egyben jó barátommal, közösen tudtunk dolgozni, egy nagyon jó társaság jött össze ilyenkor a könyvtárban, így jóval könnyebben ment a munka. Az edzések ezek után inkább jelentettek kikapcsolódást, mint feladatot. Általában reggel hatkor egyébként is a tornateremben kezdek, a magam edzésmunkáját igyekszem ilyenkor elvégezni (erősítés, nyújtás), ez elég jól fel is pörget, este pedig a többiekkel is tudok foglalkozni, amikor már szerre megyünk. A torna inkább így rekreáció, ha úgy vesszük.
A szakdolgozat írása közben is maradt idő a tornára.
Mondhatjuk, hogy az iskola és a torna tették ki mindennapjaidat. Barátokra, azért maradt idő?
Persze! Egyrészt a kollégium miatt is közel van a jó társaság, másrészt pedig, ahogy mondtam, a legjobb barátaimmal közösen intéztük a félév feladatait. Ráadásul a tornateremben is egy széleskörű, jó társaság alakult ki, a legtöbb közeli barátom le is jár az edzésekre: közösen dolgozunk, csak mindenki mást csinál épp a teremben. Egyik szobatársam tavaly apa lett, őket is elég sokszor igyekeztem meglátogatni. A szerdai bulik ráadásul majdnem kötelező programnak számítottak, a reggeli edzések ezért is maradnak ki csütörtökön.
Most egy kicsit könnyebb időszak jön? Kevesebb iskola, több torna?
Igen, furcsa is, hogy most nem kell beülnöm a könyvtárba egy rakat könyv közé. Az edzéseket folytatom ugyanúgy, mint eddig, csak több idő jut köztük pihenésre.
Mikor folytatódnak az edzések az egyetem tornatermében, hogyan készültök a tavaszi félévre?
Amint vége a vizsgaidőszaknak, egyből kezdünk. Bár most is vannak edzések, de mivel sokan nem itt tanulnak Szombathelyen, vagy már vizsgájuk sincsen, ezek egyelőre fakultatív jellegűek. Az elején biztos, hogy egy keményebb alapozással fogunk kezdeni, mert le kell dolgozni a karácsonyt és a vizsgaidőszakot is. Utána keményen nekiállunk a gyakorlatoknak. Főleg, mert most elég korán, április 15-én lesz a verseny, amin a kötelező gyakorlat meg is változott, új elemeket hoztak be, ez egy újabb kihívást jelent mindenki számára. De a csapattagok képességeik jók, egyáltalán nem jelent ez megoldhatatlan feladatot.
A fiúk a szorgalmi időszak kezdetével folytatják az edzéseket
Milyen versenyeken láthatjuk majd az ELTE tornászait?
Ahogy mondtam, április 15-én lesz az első fordulója a felnőtt országos másodosztályú versenyünknek, majd novemberben rendezik meg a második fordulót. Nagy szívfájdalmam, hogy kevés olyan rendezvény van, amin szerepelni tudunk. Ellentétben a labdajátékokkal, ahol néha hetente többször is van mérkőzés, nekünk csak ez a két alkalom jutott, hogy mutathassunk valamit. Ezért igyekszünk is nagyon keményen, alaposan felkészülni ezekre, mivel félévet kell várni a következőre. Amikor én kezdtem a tornát, tornából is rendeztek MEFOB-ot, de elfogytak az egyetemek, ahol még működik ilyen szakosztály. Csak a TE és mi tartjuk még magunkat! A kezdetekhez képest viszont nálunk egyre népszerűbbé válik ez a sportág, sokan jönnek le a terembe, ennek pedig kifejezetten örülök.
Az utóbbi időkben többet lehet hallani új edzésmódszerekről, eszközökről és, ha jól tudom, te is szeretnél egy eszközt szerezni a tornászok részére. Elmondanád, hogy pontosan miről is van szó?
Az edzésmódszerek tekintetében még én is csak tapogatódzom, de igen, szeretnénk egy új szert, úgynevezett súlyfelezőt felszerelni a terembe. Ez tulajdonképpen gyűrűhöz való segédeszköz, különböző erőelemekhez és erősítéshez használatos. Annyi a lényege, hogy egy, a derékra erősített öv és két csiga segítségével gyűrűn könnyebben mozgathatjuk a testünket. Szerintem különösen hasznos lesz a sokak számára mumus “húzódás-tolódás támaszban” (abcúg, muscle up) elsajátításában is.
Az új erőfejlesztő eszköz segítené a felkészülést.
Már egy éve, hogy edzőként is tevékenykedsz a SZoESE férfi torna szakosztályánál. Mennyire volt nehéz beleszokni ebbe a szerepbe?
Nagy újdonságot nem jelentett. A SZoESE férfi tornájának régóta sajátossága hogy az idősebbek, rutinosabbak tanítják be az újakat. Például most Győr színeiben indul majd ellenünk az a személy, aki engem tanított az alapokra annak idején. Nálunk pedig jó ideje én vagyok a rangidős. Igyekeztem mindig összeszedni azokat az embereket, akiket érdekelt a torna és felkészíteni őket a versenyekre, megtanítani nekik lehetőleg mindent abból, amit tudok. Az, hogy, aztán átvehettem Fügedi tanár úr helyét, leginkább szervezési feladatok tekintetében jelentett többet, mint például a versenyjelentkezés, sportszakmai lapok és a többi. Persze, innentől kezdve igyekeztem én is alaposabban hozzáállni az edzésekhez, mind szervezésben, mind gyakorlatanyagban, az elemek oktatásában. Nagy előny, hogy ma már van kivel dolgozni! Régebben nem volt két olyan verseny, ahol ugyanazzal a csapattal tudtunk volna elindulni, cserélődtek az emberek, volt, hogy alig sikerült összeszedni a megfelelő létszámot. De tavaly tavasszal végre két csapatot is eltudtunk indítani. Az edzések jellege annyiban pedig változatlan, hogy továbbra is egymást tanítjuk, vannak már mellettem olyan rutinosabb tornászok, akik segítenek nekem is és az újaknak is.
A jövőben is foglalkoznál fiatal tornászok nevelésével, vagy inkább maradnál az egyetemisták edzésénél vagy korrepetálásánál?
Gondolkodtam már korábban is azon, hogy jó lenne elindítani mondjuk serdülő, vagy ifi korosztályban a fiú tornát, mert Szombathelyen a férfi tornát tulajdonképpen csak a mi csapatunk jelenti. De ez még csak egy nagyon halvány elképzelés, a lehetőségeknek és a megvalósítás menetének jobban utána kell majd járni. Az egyetemi csapatot örömmel folytatom, amíg tudom, és igény van rám; emellett szívesen segítünk azoknak is, aki a torna félévekkel szenved.
Egy másik, időszerűbb kérdésem is van, hiszen frissdiplomásként már nem a szakdolgozatot, hanem az önéletrajzodat kell írnod. Gondolkodtál azon, hogy hol, milyen korosztályban tanítanál szívesen?
Itt elsősorban nem az én igényeim lesznek a fontosak, hanem a közoktatásé. Oda megyek tanítani, ahol majd szükség lesz rám. Egyébként nem egyszerű kérdés. Az összefüggő gyakorlat alatt beletudtunk kóstolni ebbe is, abba is, mindkét iskolafoknak megvannak az előnyei; talán középiskolában jobban elboldogulnék. De a legfontosabb az, hogy tanítani tudjak, a többi már részletkérdés!
Lappints Regős nemcsak edzőként segíti a SZoESE torna szakosztályát
