Statikusság; a zene mint fontos közvetítőeszköz; gyerekszereplők; színház és film – többek között ezek a kulcsszavak, illetve témák is felmerültek az ELTE Esztétika Tanszéke által szervezett nyilvános beszélgetésen, ahol a színházi és filmrendező, valamint forgatókönyv- és drámaíró Jeles Andrást kérdezte Darida Veronika és Gelencsér Gábor a színházi és filmes munkásságáról 2017. december 4-én.
Egy zsúfolt hétfő délután érkeztem az ELTE Esztétika Tanszékének szervezésében lezajlott eseményre, ahol Darida Veronika és Gelencsér Gábor beszélgetett Jeles András Kossuth- és Balázs Béla-díjas színházi és filmrendezővel, aki korábban az ELTE hallgatója is volt. Az előadóterem hamar megtelt, láthatóan nagy volt az érdeklődés.
Mint kiderült, a délután négy órakor kezdődő, másfél órás beszélgetés egy Jeles András művészetével foglalkozó szemináriumhoz kapcsolódott, amelyet szintén Darida Veronika és Gelencsér Gábor tartott az idei őszi félév során.
A beszélgetés előtt Jeles András részleteket olvasott fel a Parasztbibliából, amely a József és testvérei – Jelenetek egy parasztbibliából című filmet ihlette az archaikus nyelvezetével. Ezután az általa rendezett Bakkhánsnők operaelőadásából láthattunk egy filmre vett részletet. Ezek mintegy bevezetőként, ráhangolásként is szolgálhattak a beszélgetésre, illetve valamelyest talán még inkább kontextusba helyezték a később hallottakat a hallgatóság számára.
Miután Jeles színházi és filmes munkája adta a beszélgetés témáját, természetesen felmerült a kérdés, hogy melyik áll közelebb hozzá. A válasz a színház volt, ugyanakkor hozzátette, a filmben a színész lehetőségeit tartja érdekesnek.
Itt felmerült a gyerekszínészek alkalmazása az Angyali üdvözlet-ben. Darida Veronika kérdésére, hogy evidens volt-e, hogy gyerekekkel készül az Angyali üdvözlet, azt válaszolta, hogy számára így volt értelme. Szóba jött– a rendszerváltás előtti korszak nehezítettsége miatt – az Álombrigád, amely elkészülte után rögtön dobozba került. Illetve ezzel kapcsolatban kiderült, hogy az Álombrigád forgatókönyvének szatirikusságát volt, aki nem érzékelte a „cenzorok” közül. A mostani filmkészítéssel kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy nehezen áll át arra, hogy jelenleg a piaci tényező milyen fontossá vált a filmkészítésben.
A beszélgetés előtt megidézett Bakkhánsnők című operadarabról is esett szó. Fontos eleme Jeles András rendezésében a darabnak a statikusság, a nagy kézmozdulatok helyett az expresszív szöveg (mely archaikusan ógörög nyelven hangzik), és a zene válik közvetítőeszközzé. A zene, ami nélkül szerinte nincs is értelme a színháznak. Mindez pedig azt eredményezi, hogy a darab a képzeletben jelenik meg. Jeles hozzátette, hogy hasonló alapokon áll a keleti színház is. Gelencsér Gábor ehhez a gondolathoz hozzáfűzte, hogy a rendező Senkiföldjén című filmjében jelennek még meg hasonló jelenetek, ahol a mozgóképen az élőszereplők mozdulatlanul állnak. Fontos elem továbbá a kerekesszék, illetve az, hogy Euripidész darabját a víz alá helyezte, ezzel fejezve ki azt, hogy az emberi világ elmerült.
Szó esett még arról, hogy az ideális film és színház láthatatlan; arról, hogy a Kaposvári Egyetemen talán azért nem formálódott társulat, mert nem volt ilyen igény, illetve a hallgatók inkább egyetemben gondolkoztak, és még sok más kiegészítő információt kaphattunk.
A beszélgetés után tehát már azzal a plusszal mehetett haza a hallgatóság – és így én is, hogy egyrészt a felmerült filmekkel és darabokkal kapcsolatban a rendező interpretációját is megtudtuk, illetve teljesebbé vált a képünk Jeles András munkásságáról.
Kiemelt kép: film.elte.hu
Kép a Bakkhánsnők című operából: operavilag.net
