Vajon meg tudják-e különböztetni a visszafele lejátszott japán és holland nyelvet egymástól a patkányok? Mindenhogyan nézve ugyanakkorának tűnik-e az Eiffel-torony? Több kockázatot vállalnak-e azok, akik találkoztak már aligátorral a természetben? Tényleg el lehet csúszni a banánhéjon? Ezek a kérdések, nem a hajnali villamospótlón hangoztak el, hanem komoly kutatások eredményei. Ráadásul megválaszolásuk egyenként 10 billió dollárt ért. Persze csak zimbabweit…
1991 óta minden év szeptemberében összegyűlnek a világ vezető tudósai a Harvard Egyetem színháztermében és papírrepülőkkel dobálják meg egymást. A szóban forgó rendezvény nem más, mint az Ignobel-díj átadó ceremóniája. A névválasztás sem véletlen (az ignoble angol szó aljast, fölöslegest jelent), hiszen a Nobel-díj paródiájaként is emlegetik. A díjat Marc Abrahams, az Annals of Improbable Research (Valószínűtlen Kutatások Krónikája) című tudományos folyóirat főszerkesztője alapította. Kezdetben olyan tudományos erőfeszítésért adták, amiket „nem lehet, vagy nem lenne szabad reprodukálni.” Később azonban finomították ezt a leírást és ma már olyan „kutatásokért, amik először megnevettetnek, majd elgondolkodtatnak” ítélik oda.
Az Ignobel egyszerre vicc a tudományos világ résztvevői számára és fricska a tudományoskodó világnak. Hiszen a kutatók mellett részesültek már elismerésben a Goldman Sachs, Lehman Brothers és Merrill Lynch igazgatósági tagjai a 2008-2009-es gazdasági világválság után, vagy éppen Lukasenko fehérorosz államfő, aki béke Ignobelt kapott a nyilvános tapsolás betiltásáért majd egy félkarú ember tapsolásért való letartóztattatásáért. A bizottság arról is gondoskodott, hogy a British Petrolnak is legyen mit kitennie az ablakba a 2010-es mexikói-öböli olajkatasztrófa után: „Azon tévhit megcáfolásáért, hogy a víz és az olaj nem keveredik” kémiai Ignobel-díjban részesültek.
Marc Abrahams a 2014-es Ignobel-díjjal a kezében. A díj minden évben máshogy néz ki. A kép forrása: publicbroadcasting.net
Minden évben 10 különböző projektet díjaznak, a kategóriák azonban a Nobel-díjjal ellentétben nem állandóak. Osztottak már ki lélektani, folyadékdinamikai, közbiztonsági, menedzsmenti vagy éppen akusztikai Ignobelt is. A hivatalos bejelentés előtt diszkréten megkeresik a nyerteseket, és felajánlják a visszautasítás lehetőségét is, de erre csak nagyon kevés alkalommal került sor. Az elismeréssel együtt 10 billió zimbabwei dollár is jár, ami lényegében értéktelen.
Néhány érdekes díj
Igazság szerint nincsen néhány érdekes díj, mert az összes az. Ki ne emlékezne a „nigériai hercegre”, aki emailben kért segítséget, és így csalt ki hatalmas összegeket a gyanútlan (vagy inkább rutintalan) internetezőktől? A szívszorító történetekért járt az irodalmi Ignobel-díj. Kapott már díjat J. Keogh ausztrál lakos megosztva az Ausztrál Szabadalmi hivatallal a kerék szabadalmaztatásáért, illetve a szabadalmi kérés elfogadásáért.
A különböző katonai szervezetek között komoly versenyfutás zajlik Béke kategóriában. Az amerikai légierő egy kutatólaborja a „meleg-bomba, mely az ellenséges katonákat ellenálhatatlanná teszi egymás számára” kutatásáért kapott díjat. A brit Királyi Haditengerészet pedig azért, mert takarékossági célokból megparancsolta, hogy a katonák ezentúl ne használjanak éleslőszert, csak kiáltsák hangosan, hogy „Bang!”.
Komoly lépést tettek az élet nagy kérdéseinek megoldásai felé azok az amerikai kutatók is, akik azt vizsgálták, hogy az ember néhány döntést jobban néhány döntést pedig sokkal rosszabbul hoz meg, ha erős vizelési ingere van. Skót kutatók pedig azzal nyerték meg az elismerést Valószínűségszámítás kategóriában, mert bebizonyították, hogy minél tovább fekszik egy tehén, annál valószínűbb, hogy hamarosan feláll, illetve amint feláll, nehezen megjósolható, hogy mikor fog újra lefeküdni.
Zimbabwei dollárcímletek a hiperinfláció után. A zimbabwei kormány is részesült Ignobel-díjban, mert a címleteivel “segíti az állampolgárokat a nagy számok nevének helyes leírásában.” A kép forrása: pri.org
Egyelőre egyetlen ember, egy bizonyos Sir Andre Geim, mondhatja el magáról, hogy mind a kettő Nobel-díjban részesült. 2010-ben a grafénnel kapcsolatos kutatásaiért megkapott fizikai Nobel-díját feltehette a polcra a tíz évvel ezelőtt, békák mágneses térben való lebegtetéséért nyert Ignobel-díja mellé.
Ebben az erős mezőnyben szerencsére jutott hely magyar kutatóknak is. Rögtön a megalapulás évében béke Ignobel-díjat kapott Teller Ede a „hidrogénbomba és a csillagháborús terv kitalálásáért, amellyel megváltoztatta az emberiség békével kapcsolatos gondolatait.” Ezenkívül négy magyar kutató örülhetett még.
- 2005-ben Gál József külföldi kutatótársaival a pingvinürülék állagából és röppályájából kiszámolták, hogy mekkora nyomás halmozódik fel a pingvinekben ürítéskor.
- 2008-ban Tóth Ágota és japán kutatók felfedezték, hogy a nyálkagombák képesek kitalálni egy labirintusból.
- 2011-ben Natalie Sebanz holland-osztrák-magyar kutató társaival igazolta, hogy a fekete-teknősöknél nem létezik a ragályos ásítás jelensége (azaz, ha látnak valakit ásítani, nem alakul ki bennük is kényszer az ásításra).
- A legfrissebb pedig a 2016-os fizikai Ignobel díj, amelyben Horváth Gábor, Blahó Miklós, Kriska György, Gerics Balázs, Hegedűs Ramón, Farkas Róbert és Malik Péter kutatását ismerték el, amelyben megállapították, hogy a világos színű lovak kevésbé vonzzák a lóböglyöket, mint a sötét színűek.
Az Ignobel-díjak persze nem mindig haszontalanok. A 2006-os egyik nyertes kutatás azt állapította meg, hogy a szúnyogok ugyanúgy vonzódnak az emberi lábszaghoz, mint a limburger sajt illatához. Mára már rengeteg, malária-sújtotta afrikai településen tesznek ki limburger sajttal ellátott csapdákat.
A díj szerintem egy kiváló és nagyon egészséges önkritikája a tudományos társadalomnak. Ezt bizonyítja, hogy komoly kutatók is bátran részt vesznek az egész bohózatban, ami az átadó ünnepség. Az átadó ceremónián Roy J. Glauber részecskefizikus, a Harvard egyik professzora a megtisztelő „Keeper of the Broom” (azaz a Seprűőrző) tisztségét látja el: évről évre ő sepri össze a színpadra bedobált papírrepülőket (Kötelességét csak 2005-ben nem tudta teljesíteni, ugyanis akkor épp Stockholmban volt jelenése, hogy átvegye a fizikai Nobel-díját.).
A híres papírrepülő-dobálás az idei díjátadón. A kép forrása: wbur.org
És talán komolyan kijelenthetjük, hogy bármennyire is abszurdnak vagy akár egyenesen eszementnek tűnik néhány ötlet a kutatás mögött, olyasfajta kreativitásról árulkodik, ami mindenképpen megsüvegelendő. Nem véletlenül mondta az alapító, Marc Abrahams, hogy a díj célja, hogy „a szokatlant ünnepelje és a fantáziát díjazza.”
A címben szereplő kérdés megfejtése: R. Faid 1993-ban matematikai Ignobel-díjban részesült, annak megállapításáért, hogy 1 a 710609175188282000-hez az esélye annak, hogy Gorbacsov az Antikrisztus.
A kiemelt kép forrása: wbur.org
