Az ELTE Szenátusa által 2015 júniusában elfogadott Erőszak-megelőzési koncepció fontos célkitűzése, hogy stratégiai lépésekkel, hosszútávon az erőszak minden formáját elutasító, nemek egyenlőségét vállaló, befogadó és toleráns egyetemi környezetet alakítson ki, majd tartson fenn.
Ennek a tervezetnek a fontos része 2016-ban az ELTE hallgatóival lefolytatott interdiszciplináris kutatás, melyet az ELTE TáTK Módszertani Központja végzett. Reprezentatív valószínűségi mintával és kvalitatív interjúkkal körülbelül 4500 diák véleményét kérték az egyetem intézményi keretein belül tapasztalt nyílt és indirekt szexizmusról.
A kutatás létrejöttének közvetlen kiváltó okai a 2013-as „BTK-s listázási ügy”, majd a 2014 augusztusában történt TÓK gólyatábori nemi erőszak, valamint a pár héttel később nyilvánosságra került hasonló, immár ÁJK gólyatábori eset. A botrányos hírekre reagáló egyetemi (egyébként teljesen korrekt) közleményben elhangzik, hogy a közösség túlnyomó többsége számára természetes a nemi diszkrimináció elutasítása. Vajon valóban igaz-e, hogy az ELTE polgársága nem oszt olyan szexista hiedelmeket, melyek a nemek közti egyenlőtlenségeket törvényesítik?
A kutatók Joan Acker szociológus elmélete alapján az egyetemet egy olyan szervezetnek tekintik, ahol különböző mechanizmusok hatására kialakul az ún. gender rezsim: olyan belső irányító struktúrák, stigmák, normák, hiedelmek lépnek érvénybe, melyek az intézmény női és férfi tagjainak szerepeket osztanak, korlátozzák mozgásterüket és lehetőségeiket egyaránt. A rezsim jelentős részét teszik ki a hallgatók tapasztalatai, illetve attitűdjei a tárgyalt kérdésekre vonatkozóan. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ELTE karainak különbözősége miatt a szervezeti nemi kultúrák is eltérőek, még egyes karokon belül is.
A vizsgálódás több szexizmus fogalommal dolgozik. Megkülönböztet hagyományos és modern szexizmust: ez utóbbi nem létezőnek tekinti azokat a társadalmi strukturális erőket, melyek a nemek közötti egyenlőtlenségeket okozzák, míg a tradicionális a női és férfi hagyományos szerepeket legitimálja. Beszél még ellenséges szexizmusról (ahol a nők kegyetlen, férfikontrolláló, domináns személyekként jelennek meg), valamint jóindulatúról (a nők idealizáltak, a férfiak védelmére rászoruló alcsoportot képezik a hierarchiában). A szexizmus megjelenését az egyetemen belüli vizsgálatban Roxana Ng úgynevezett egyéni, illetve rendszerszintű megközelítése szolgál alapul. A kutatás e kettő kombinációját alkalmazza: az egyéni válaszok segítségével magáról a rendszerről próbál képet adni.
A kutatás három pillérből épül fel: először negyven kvalitatív interjút készült, önkéntes ELTE-s diákokkal. Másodszorra egy neptunon kiküldött üzenet linkje (mely egy webes kérdőívre koordinált) volt az eszköz. Vizsgált témák: szexizmusok, nemi szerep attitűdök, ideológiák és normák, nemi erőszak mítoszok. Ezt 1465 fő töltötte ki. Utoljára az egyetemen belüli szexizmus és/vagy azon kívüli (nemi alapú) erőszakra kérdeztek rá, szintén kérdőív használatával – 852 hallgató szánta rá az idejét.
Mielőtt kitérnék az eredményekre, tisztában kell lennünk a kutatásban használt erőszak definícióval. Mary R. Jackman alapján minden olyan „fizikai, verbális vagy írott cselekvést értünk, amely testi, pszichológiai, társas vagy anyagi természetű sérülést okoz, vagy ezzel fenyeget” erőszak alatt. A hazai jogalkalmazásban is érvényes 2002/73/EK irányelv szerint pedig a zaklatás „megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása” – tehát nem feltétlenül szükséges az eset tényleges bekövetkezése. A kérdések tehát a szexuális erőszakra fókuszálnak: a nem kívánt közeledés, szexuális zaklatás és/vagy erőszak jelenségére. Sok megdöbbentő tény derült ki: szexuális jellegű visszaélést/nem kívánt közeledést a megkérdezett női hallgatók 10%-a, míg a férfiak 8%-a élt már át diáktársától egyetemi évei megkezdése óta. Nemi alapú megkülönböztetést oktató részéről a nők 12%-a, férfiak 10%-a tapasztalt már. Körülbelül 250 diák esett áldozatul szexuális zaklatásnak, és 140-re becsülik a szexuális erőszak elszenvedőinek számát. Fontos kiemelni, hogy a tragikus esetek bekövetkezésének nagy száma összefüggésbe hozható a köztudatban terjengő nemi erőszak mítoszokkal (ezek azok a nézetek, melyek fenntartják és táplálják az áldozathibáztató nemi erőszak kultúrát) – ugyanis a kitöltők nagy arányban gondolják, hogy az áldozat hazudik, illetőleg tehet az eset bekövetkezéséről.
Az eredményekből kiderül, hogy a hallgatók számára az egyetem nem csupán az oktatás színtere, hanem a szociális háló váza is. Az intézmény normái visszahatnak a kiscsoportos normákra is. Legnagyobb előfordulásnak a jóindulatú és a tradicionális szexizmus „örvend” (általában a nőket és/vagy nem heteroszexuálisokat érinti). A társadalmi nemek közti egyenlőtlen viszonyok többek között a témában való járatlanságnak köszönhetőek: tömeges jelenség a félreértett feminizmus megélése. Azt vették észre ugyanis, hogy a nők az egyenlő bánásmódot a férfi szereppel való azonosulás következtében várják. A nemi szerepekről hozott (család, barátok által) prekoncepciók is hozzájárulnak a gender tudatosság hiányához. A kutatásból egyértelműen kimutatható, hogy a szociális háló hiánya ugyan korreál a szexuális zaklatás veszélyével, azonban sokszor a közösségbe integráló események szexisták, mikroagresszívek (sok gólyatáborban a beavató feladatok kellemetlenek, olykor fájdalmasak is lehetnek egyesek számára). Sajnos a nemi alapú megkülönböztetés sokszor vizsgaszituációkban is előfordul, így nem „csak” egy negatív élmény lesz, de rossz tanulmányi átlaghoz is vezethet – ugyanakkor gyakori jelenség az, hogy a női hallgatók szexualizálják magukat a jobb érdemjegy reményében (több-kevesebb sikerrel).
A kutatás alapján világosan levezethető a szexizmus és a nemi erőszak közötti kapcsolat: a jóindulatú és/vagy az ellenséges szexizmus táptalaj a nemi erőszakot relativizáló nézetekhez. A nemi előítélet nemcsak az ELTE-n, hanem társadalmunkban is releváns probléma. A helyzet azonban nem reménytelen: az attitűd változtatható, és ennek érdekében prevenciós javaslatokkal is szolgál a vizsgálat. Leszögezi, hogy a megelőzés akkor hatékony, ha az intézményi politika, valamint az egyéni érzékenyítés párhuzamosan és folyamatosan beépül a hétköznapokba. Szükségesnek ítél egy oktatókkal végzett kutatást is, hiszen csak így kaphatunk teljes képet a problémáról. Kulcsfontosságú feladat az Egyetem Etikai Kódexének megismertetése, lehetőleg a legelső lépések egyikeként, valamint az ELTE minden polgárának érzékenyítése szintén nem elhanyagolandó teendő. Egyéni szinten tudatosítani kell a jogi háttér ismeretének előnyeit (ami egyszerűbb lenne, ha az egyetemi honlapon elérhetővé tennénk a szükséges linkeket, információkat).
A fent említett Etikai Kódex lefekteti az egyetem működésének alapelveit, mely többek között kimondja, hogy elköteleződik a véleménynyilvánítás, a tanulás, az oktatás, a kutatás szabadsága, az emberi méltóság tisztelete, az egyenlő bánásmód követelményének betartása, a hátrányos megkülönböztetés tilalma iránt. Az ELTE, mint az ország egyik vezető felsőoktatási intézménye morális kötelezettségének tekinti polgárainak normaadó viselkedésének szükségességét.
A tervezetben a következő – rendkívül jelentős – lépés Magyarország első egyetemi ombudsmani tisztségének létrehozása. Az egyetemi ombudsman elsődleges feladata a tájékoztatás, javaslattétel, jogvédelmi tevékenység – tovább erősítve ezzel Egyetemünk érdekvédelmi nézeteit. Fontos feladata lesz ezen belül az egyetemi gyakorlatok rendszeres elemzése – így ajánlásokat és módosítási javaslatokat tud majd tenni döntéshozó fórumok számára. Ezen intézmény bevezetéséhez szükséges szabályzatmódosításokat 2017 júniusáig fogják benyújtani az Egyetem Szenátusa elé. Mindezek fényében azt hiszem – ennek a hírnek – tiszta szívből örülhetünk!
Forrás: elte.hu
Kiemelt kép: kivultagasabb.blog.hu
