Részvétel és együttműködés – megjelent a …Nyitott Múzeum… című kötet

Május 22-én a Lumen Kávézóban mutatták be a Néprajzi Múzeum MaDok-programjának kiadásában megjelent …NYITOTT MÚZEUM… című kötetet.

„A nyitott múzeum a tudomány és a mindennapok szótárában is szereplő fogalom. Jelentése egyszerre elvont és konkrét, elméleti és gyakorlati, attól függően, hogy ki használja, mire vonatkozik, és mi a kifejezés tágabb kontextusa. Az ilyen jellegű szóhasználattól a tudomány rendszerint idegenkedik: túlságosan tág, túlságosan rugalmas gumifogalom, ami közhelyessé és üressé teszi a koncepciót. Tudósok mégis dönthetnek úgy, hogy ezt a stratégiát választják: ha az eltérő szótárak aktiválása és összekapcsolása a céljuk, és fontos, hogy a fogalom mindenkinek jelent valamit. A nyitott múzeum ilyen.” – olvashatjuk a kötet bevezetőjében, melynek nyitottságát a cím előtt és után megjelenő három ponttal is hangsúlyozni kívánták.

A könyvbemutató, illetve a háromfordulós eseménysorozat nyitóalkalma alapvetően a megjelenést megelőző bő három évig tartó kutatásról, a kötet műfajának vagy műfajainak meghatározásáról, valamint az elért eredmények ismertetéséről szólt. A bemutatón a kutatásban részt vevő tagok, név szerint Foster Hannah Daisy, Frazon Zsófia, Gadó Flóra, Hermann Veronika, Illés Péter, Schleicher Vera, Szakács Eszter, Toronyi Zsuzsanna, Wilhelm Gábor, Demenczky Nóra és Déri Enikő –  K. Horváth Zsolt moderálásával kísérve – meséltek a kötetről, valamint a közös kutatás során szerzett személyes élményeikről, tapasztalataikról.

A közös vagy kollektív kutatás jelentőségét a moderátor már az esemény felvezetőjében méltatta, ugyanis – ahogy hangsúlyozta – a mai világban szinte már ismeretlen számunkra az a jelenség, hogy szakemberek, tudósok vagy kutatók együttműködve, közösen hoznának létre valami új dolgot. Most mégis megtörtént. A végeredményben megszületett alkotásból pedig kiviláglik egyfajta – a modern, hagyományos közösségektől mentes társadalmunkban történő – közösségkereső vagy közösségalkotó gyakorlat – emelte ki K. Horváth Zsolt.    dsc7080-copya734

K. Horváth Zsolt felvezetője után Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum etnográfusa és muzeológusa, illetve a kutatás vezetője mesélt arról, hogy miért és milyen formában indult el ez a közös projekt, valamint arról, hogy hogyan jött létre a kötet, amely műfaját tekintve lehetne kézikönyv vagy akár lexikon is, hiszen nem is olyan mélyen megbújik benne egyfajta enciklopédikus jelleg, amely abból fakad, hogy a könyv egy újfajta, a társadalom, illetve a közönség számára sokkal nyitottabb múzeum megvalósításához szükséges ismeretek és tudásformák rendszerezésére, valamint mindezek bemutatására és hozzáférhetővé tételére vállalkozik. Frazon Zsófia kiemelte, hogy a kritikai múzeumi műveltség – sok esetben még a muzeológus szakmán belül is – hiányzik a magyar társadalomból. Kutatásuk és kísérletük nem titkolt célja pedig egy erre a problémára adott valamiféle válasz megfogalmazása volt, amellett, hogy egyfajta nyugati paradigmák és minták által meghatározott múzeumtudományra való közép-európai reakcióként is tekinthetünk az elkészült kötetre.

K. Horváth Zsolt azt a kérdést intézte a jelenlévő szerzőkollektívához, hogy mi az a közösségfogalom, amit pl. egy kiállítás révén meg lehet fogalmazni. Foster Hannah Daisy szerint ez a kilenctagú csoport arra tett kísérletet, hogy egy természetéből adódóan hierarchikus rendszerben, azaz a múzeumban egy dehierarchizált közösséget hozzon létre, ám ő személy szerint végeredményben arra a megállapításra jutott, hogy a múzeum hosszútávon tartós közösségek megalkotására nem biztosít lehetőséget, csupán kizárólagosan egy-egy időszakos esemény köré szerveződő csoportosulásoknak enged teret. Továbbá Schleicher Vera szerint közös munkájuk érdeme az is, hogy az alkotóközösség fogalmát, mely egy kiállítás vagy projekt megvalósítása érdekében jöhet létre, az etnográfia és az antropológia által használt forrásközösség fogalma mellé sikerült emelniük.

A beszélgetés zárójelenetében a jelenlévő alkotók, szerzők foglaltak össze egy-egy, a kötetben szereplő általuk írt esettanulmányt, valamint a kutatás, illetve az együttműködés során szerzett személyes tapasztalataikról, gondolatiakról meséltek. Hogy konkrét példát is említsünk, Schleicher Vera pl. a kötetbe írt mindkét esettanulmányát röviden felvázolta, melyek közül a Vendégtárgyak címet viselő szövegben a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum vándorkiállításait elemezve azt a kérdést vagy problematikát járta körül, hogy hogyan viselteti magát egy múzeum vendég-, azaz nem az adott múzeum gyűjteményébe tartozó tárgyakkal kapcsolatban. Végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy múzeumi térben a társadalmi részvétel csak konfliktusok és buktatók tömegén keresztül valósítható meg, ha egyáltalán megvalósítható.

A kötet szerkezete szempontjából négy nagy részre tagolódik, ezek a fogalmi háló, a szócikkek, az esettanulmányok és az interjúk címeket viselik. A fogalmi háló 63 olyan, az új múzeum gondolatát érintő fogalom megnevezését foglalja magában, melyet a kilenc alkotó közösen válogatott össze. A szócikkek fejezetben pedig a 63 fogalom közül 20-nak írták meg a részletes kifejtését.

A kutatás eredményeként a most megjelent kötet mellett egy weblap is elkészült, mely segítségével bárki számára olvashatóvá és megismerhetővé vált a nyitott múzeum gyakorlata és világa.

Mivel a könyvbemutató három felvonásból áll, az érdeklődők még június 6-án, valamint június 12-én is találkozhatnak a kötet szerzőivel. Ám míg a következő alkalomnak a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Síp utcai közösségi tere biztosít helyszínt, addig sorrendben a harmadiknak majd a Vasas Szakszervezeti Szövetség Székháza. Részletes tájékoztatás az eseménysorozat Facebook-oldalán olvasható.