Páneltés identitás Lackfi Jánossal

A tavaly május óta futó ELTE sikerek előadássorozat ötödik meghívottja a saját bevallása szerint író, költő, műfordító, tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász, a Déry Tibor-, József Attila- és még nagyon sok minden díjas Lackfi János volt.

A szerdán immár ötödik alkalommal megrendezett ELTE sikerek sorozat február 21-i előadását, melyen azért bőven akadt volna még hely a sikeres alumnusok élettapasztalatait szomjazó tömegek számára, egyetemünk volt rektora, Mezey Barna vezette fel. Beszédében ismertette az előadássorozat valódi célját, illetve helyét a nagyívű projektben, melynek nem titkolt szándéka a kari összetartás mellett az összeltés identitás megerősítése. Ezek után Mezey Barna átadta a szót az este főszereplőjének, Lackfi Jánosnak, akit utolsó mondataival még biztosított afelől, hogy családjával egyetemben ő is nagy rajongója.

Lackfi János – a közönségnek intézett néhány kérdéssel megszakított – nagy monológját a sokunk számára ismerős és néha napján már-már közhelyesnek is tűnő/tűnhető egyetemi emlékek felidézésével kezdte. De most komolyan, ki gondolta volna, hogy pont Lackfi Jánossal is előfordult, hogy nem járt be minden egyes előadására, hovatovább csak az első órán és a vizsgán találkozott az oktatóval, sőt, hogy a kupacból az egyetlen meg nem tanult tételt húzta ki, vagy hogy az évnyitó helyett inkább a söröskorsó-emelgetést választotta?

A rövid bevezető sztorik után szót ejtett gondolkodásmódjára és szemléletmódjára nagy hatást gyakorolt oktatóiról is, név szerint Ferenczi Lászlóról és Lator Lászlóról, majd áttért életútja részletezésére, kezdve a műfordítói pályájával, melyhez saját meglátása szerint Vajda András, illetve a szemináriumain megszerzett tapasztalatok adták meg a kezdőlöketet. Mesélt franciaországi és belgiumi kalandjairól is, többek között arról, hogy hogyan írt szerelmes verset barátja helyett, de kiderült, hogy francia nyelven is írt verseket, amíg meg nem mondták neki, hogy inkább a saját nyelvén tegye.

A közönség továbbá Lackfi János előadásában meghallgathatta Paul Verlaine Őszi sanzon-jának négy különböző Lackfi-féle fordítását, de a Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta című átiratát és a Felszögeztem a macskát a falra című műfordítását is.

Megtudhattuk azt is, hogy Lackfi János volt az első az országban, aki felismerte a kreatív írás tanításának hiányát a magyarországi oktatási rendszerben. Sőt, nemcsak felismerte a problémát, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen – ahol éveken át tanított – létre is hozta a kreatív írás képzést, amit aztán később többek között az ELTE és Pécsi Tudományegyetem is akkreditált.

Lackfi szerint az írás egy bizonyos fokig tanítható és tanulható, ám azt, hogy kiből lesz végül híres, befutott költő vagy író nem lehet megmondani. Ezért a Facebookon a „Hogyan legyek jó író?” kérdésekre csak azt szokta válaszolni, hogy bele kell tenni tizenöt évet, aztán majd kiderül.

Az előadás alapvetően jó hangulatban telt, Lackfinak sikerült többször is nevetésre bírnia a közönség soraiban ülőket anekdotikus történeteivel vagy éppen felolvasott verseinek egy-egy sorával.

A program végeztével a hallgatóság kérdéseket intézhetett az előadó felé, melyekre az író, költő, műfordító, tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász készségesen válaszolt is.