Mutasd az ételed, megmondom ki vagy

A BTK számos programnak adott otthont a péntek esti Kutatók Éjszakáján. Az érdeklődők villám nyelvórákat vehettek több mint tízféle nyelvből, de rengeteg régészeti, mitologikus, művészeti témájú előadás is várta a látogatókat.

Grandiózus őskori lakomák

A B épület alagsori termében Dr. Kallai Gábor és Dr. Szabó Gábor tartott előadást az ún. paleolit diéta hátteréről, nagy lakomák történetéről és az őskori ember mindennapi étkezéséről.

Az őskori lakomák feltérképezése viszonylag újdonság a régészetben. Az ókortól kezdve óriási szerepkört tudhatott magáénak, hiszen már ekkor a politikai élet részeként funkcionált. Az étkezés ezen szintjén már nyugodtan használhatjuk a „multiszenzorális élmény” szinonimát, ugyanis a híresen nagy lakomák szervezői ügyeltek arra, hogy ne csak a gyomor lakjon jól, hanem a szem is, sőt, a középkorban gyakran átestek a ló túloldalára: az esztétikai szempont akkora prioritást élvezett, hogy a látvány kedvéért aranyozott ételeket szolgáltak fel.

Amellett, hogy a közös étkezés a kisebb és a nagyobb családi kör összefogását jelentette, fokmérője volt egy birodalom nagyságának is. Az egyik grandiózus ókori lakomán például, Kalhuban, majd’ 70 ezer vendég vett részt, pazarló módon annyi ételt-italt tálaltak fel erre az alkalomra, aminek összköltsége mai számítások szerint 100 milliós nagyságrendeket jelentett. Lakoma-csomópontnak számított még Göbekli Tepe és Catal Hüyük városa is. Rendeztek itt szolidaritási, politikai, versengés- és munkalakomát is.

Paleolit diéta – tényleg ezt ették az ősök?

Az utóbbi egy évtizedben nagymértékben gyarapodott a tudomány információtára az őskori táplálkozást illetően. Mozsarakon, sörös-boros edényeken fennmaradt mikromaradványokból, csontok, fogak vizsgálatából következtetnek őseink étrendjéről. A hetvenes évek Amerikájában kezdett el terjedni az ún. paleolit diéta, amely – a tudósok kutatásai szerint – az őskori ember étkezési rendjén alapszik. A diéta 19-35% fehérje-, 28-58% zsír- és 22-40% szénhidrátbevitelt ír elő, mely 56-65%-ban állati, 36-45%-ban növényi forrásból szerezhető. Tudományos körökben ez az elv máig vitatott, számos érv szól ellene és mellette, annyi azonban bizonyos: a paleolitikum korában étkeztek legegészségesebben elődeink. Igaz, a vadászó-gyűjtögető törzseknek meglehetősen eltérő volt a húsfogyasztása, de a szélsőségeket (pl. eszkimók) leszámítva a táplálkozási skála széles spektrumon mozgott.

Neolit-kori csemegék

A neolit forradalmat követően a vadászat presztízsértékűvé vált, a vadhús – különösen a mezőgazdasággal foglalkozó népeknél – különleges alkalomra tartogatott eledel volt. Aztán elérkezett a „másodlagos termékek forradalma” az ételek-italok tartósításával, feldolgozásával; amíg a húst füstölték és sózták, addig a bort gyantával konzerválták.

A neolit kor embere leginkább különféle kásákon és lepényeken élt. A köles és az árpa – alacsony sikértartalmuk miatt – kiválóan megfeleltek erre a célra. A bronzkorban, főleg a germánok és az északi népek körében már elterjedt volt a tönköly és a rozs is, de a kenyér hosszú ideig luxusterméknek számított. Az őrlés embert próbáló munka volt, ráadásul egy zsemlényi tészta előállításáért mintegy három órát kellett dolgozni. A kásák elkészítése azonban jóval könnyebben ment, gyakran zsírral, növényi olajjal vagy aprólékkal is feljavították. A lepény kvázi egy megsütött kásának felelt meg, ezeket sütőharangokkal sütötték vagy egyszerűen a forró kemence oldalára tapasztották. Nemrég Balatonmagyaródon egy igazi érdekességre, mézes-szamócás süteménymaradványra bukkantak a régészek – egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy nyomokban görényszőrt is tartalmazott.

Akiket feláldoztak a vacsoraasztalon

A lakomák azonban nem csak közösségi szórakoztató alkalmak voltak. A rituális étkezéssel összefüggésbe hozható leleteket találtak a kutatók a skandináv mocsarakban: vaskori hullák maradványait, meglepően jó állapotban. A vizsgálatok során kiderült, valószínűleg egy szertartásos gyilkosság áldozatai lehettek. A dolog érdekessége, hogy gyomortartalmukban jó minőségű ételmaradványokat fedeztek fel, ami arra utal, hogy különösen jól tartották őket erőszakos haláluk bekövetkezte előtt.

A BTK szinte zavarba ejtő sokszínűsége mellett az ÁJK-n is izgalmas volt a felhozatal, rendeztek kerekasztal-beszélgetést Bibó István életművének feldolgozásáról, szó volt a kirakatperekről is, valamint a Perjátszókör is tartott előadást az Aula Magnában.