Az élet játéka

A fenti címet viseli egy nagysikerű gyerekkönyv, melynek főszereplője eltökélten hisz abban, hogy pozitív életszemlélettel és együttműködve szebbé tehetjük mind a magunk, mind mások életét. Valami hasonlóra – az egymásra figyelés fontosságára – hívta fel a figyelmet a Kutatók Éjszakájának egyik interaktív programja is.

A Természettudományi Kar tárt kapukkal várt kicsiket és nagyokat egyaránt, számtalan izgalmas programot kínálva az érdeklődőknek. Aki ellátogatott  szeptember 28-án délután-este a Pázmány Péter sétányra, megközelítőleg harminc program közül válogathatott. A vállalkozó kedvűek készíthettek saját földgömböt; részt vehettek évgyűrű-olvasáson; megtudhatták, mekkora az égbolt hőmérséklete egy forró nyári napon; az Északi Tömb aulájában pedig misztikus színű, meghatározhatatlan ízű zseléket kóstolgathattak – hála a kémia szakos hallgatók aktív közreműködésének.

 Játék az élet? – e sokat ígérő cím alatt futott az a félórás, interaktív program, melyen dr. Scheuring István irányításával a résztvevők két játékos feladaton keresztül ismerkedhettek meg az evolúciós játékelmélet fogalmával, valamint megtapasztalhatták, hogy együttműködőbben viselkedünk-e nagyobb csoportban vagy sem. Az utóbbi játékkal modelleztük, hogy – amennyiben a klímaváltozás mérséklése érdekében összefog az emberiség – az egyének mekkora befektetésre hajlandóak a nyereség érdekében.

A játék a következőképpen zajlott: a tizennégy résztvevő két hét fős csapatot alakított. Mindenkinél volt egy kabátgomb, és meghatározott jelre, egyszerre kinyitották ökölbe szorított kezüket. Aki a kabátgombot a nyitott tenyerén tartotta, azt jelezte, hogy hajlandó lenne a csapat érdekében áldozatot hozni. Aki inkább a másik tenyerébe rejtette a gombot és üres tenyeret mutatott fel, kivonta magát a feladatvállalás alól. Tíz kört játszottunk le ilyen módon. Mindenki pontot kapott minden egyes kör után, a pontok az alábbi módon alakultak: ha a csapatban legalább hárman hoztak áldozatot, az önkéntesek 9 pontot kaptak, a passzívak 10-et. Ha háromnál kevesebben siettek a csapat segítségére, az önkéntesek -1 pontot kaptak, a kényelmesek 0-t. Tanulság: mindig a passzívak járnak jobban, ám a csapat előrehaladása érdekében szükség van az önkéntesekre.

Dr. Scheuring István elmondta: a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor – példának okáért – a klímaválság mérsékléséért kell összefogni, az egyes emberek hajlandók áldozatot hozni, amennyiben nagy a veszély és tudják azt, hogy ha nem hoznak elegen áldozatot, mindannyian „elveszünk”.

A félórás program azon túl, hogy hasznos ismeretekkel gazdagított mindenkit, a négy, legtöbb pontot összegyűjtő résztvevő számára ajándékkönyvet is tartogatott.