Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk tizedik része Jordan első visszavonulásáról szól.
5. rész: a Chicago Bulls felépítése
6. rész: Jordan túl sok dobást vállal?
7. rész: Phil Jackson (és Tex Winter) hatalomátvétele
8. rész: először az NBA csúcsán
9. rész: szerencsejáték-függőség és újabb bajnoki címek
1993. július 22-én James és Deloris Jordan egyaránt elhagyta otthonát. Mindketten látogatóba mentek. Deloris Chicago-ba utazott a fiához, míg James egy régi barátot keresett fel, másnap csatlakozott volna hozzájuk. Másnap jött a hír, hogy James nem szállt fel a repülőre. Mivel sokat utazott, s nem mindig számolt be ezekről, ezért ez senkiben sem keltett aggodalmat. Augusztus 4-én sem volt hír róla, hiába kereste őt az egyik lánya. Néhány nappal később kiderült, hogy augusztus 5-én megtalálták James kifosztott és megrongált kocsiját Észak-Karolinában. Ennek hallatán már Michael is aggódni kezdett.
A hatóságok hamar összekötötték az esetet azzal, hogy augusztus 3-án Dél-Karolinában találtak egy holttestet. Mint kiderült, James Jordan volt az. Július 23-án a hajnali órákban lehúzódott az útról, hogy pihenőt tartson, amikor két fiatal rátámadott, hogy kifossza. Miután megölték őt, James irataiból rájöttek az elkövetők, hogy kinek az apja az áldozat, ezért úgy döntöttek, hogy egymástól messze hagyják az autót és a holttestet. 60 mérföldre egymástól találták meg a testet és a kocsit, bár utóbbitól csak három nappal később szabadultak meg az elkövetők.
James és Michael Jordan az 1993-as döntő után.
1993. október 6-án Michael Jordan bejelentette, hogy visszavonul, és azt mondta, hogy ez nem függ össze az apja halálával. Phil Jackson próbálta még meggyőzni őt, hogy folytassa, még azt is felajánlotta neki, hogy vegyen ki egy év szabadságot. Jordan hajthatatlan volt, véglegesnek gondolta a visszavonulását. Ezzel kapcsolatban elkezdtek teóriák is megjelenni, hogy valójában ez mégis egy szabadságolás volt, csak éppen felsőbb körökből. Az NBA egy ideje már vizsgálta Jordan fogadási ügyeit, és sokan úgy gondolták, hogy ez a „visszavonulás” valójában egy eltiltás volt, csak ezt elhallgatták.
Döntését már korábban tudatta a csapat tulajdonosával. Reinsdorf eleinte azt hitte, hogy a szerződése is közrejátszott ebben a visszavonulásában, mivel ekkor már nagyon alulfizetettnek számított. Miután meggyőződött arról, hogy nem ez a helyzet, megkérdezte, hogy mihez akar kezdeni. Jordan annyit válaszolt, hogy baseballozni akar. Hamarosan feltűnt a Chicago White Sox edzőközpontjában, ahol a csapat sztárjai segítették őt abban, hogy visszaszokjon abba a játékba, amit bő egy évtizede nem játszott. Természetesen ennek hamar híre ment, s ismételten óriási lett a felhajtás körülötte.
Jordan legutóbb 1981 márciusában játszott szervezett körülmények között. 1994 tavaszán részt vett a White Sox edzőtáborában, ahol azért küzdött, hogy bekerüljön a csapat keretébe. Az előszezonban rendre lehetőséget kapott, de az látszódott, hogy nem lesz esélye bekerülni a végleges keretbe. Így került a White Sox „fejlesztőligás fiókcsapatához”, s lett a Birmingham Barons játékosa. Áprilisban pályára lépett egy gálameccsen a „nagyoknál” a Chicago Cubs ellen, ahol a közönség nyomására bekerült a csapatba. A meccs végén álló ovációval köszöntötték őt a nézők, s azóta is ezt a meccset emlegetik a baseballos pályafutása csúcspontjának.
Egy sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Jordan a Birmingham Barons játékosa lesz. A bejelentés reggel 8:00-kor történt, majd 8:05-kor megjelentek az első autók a Barons pályája mellett. Az emberek egyből útnak indultak, hogy jegyet szerezzenek Jordan első meccsére, és éjfélig folyamatosan jöttek az érdeklődők. Az idénynyitón 3,500 néző előtt játszottak, míg Jordan első meccsére 15,416 jegyet adtak el. Korábban még soha nem voltak ennyien a csapat meccsein. Innentől kezdve minden meccsen telt ház volt, s a TV is rendre közvetítette a meccseiket. (Az előző szezonban egy meccsük sem került képernyőre.)
Miután csatlakozott a Barons keretéhez, hamar elterjedt a pletyka, hogy vásárolt egy új buszt a csapatnak. Ez nem volt igaz, valójában annyi történt, hogy az a vállalat, amelyik az utazásokhoz szükséges buszt biztosította, egy újabb járművet bocsájtott a rendelkezésükre. Ettől függetlenül örült ennek MJ, mert így kényelmesebb körülmények között utazhatott, ugyanakkor rendre egyedül ücsörgött a busz végében. Azért is örült az új járműnek, mert félt attól, hogy egyszer lerobbannak a semmi közepén, és az történhet vele, ami az apjával. Hasonló okokból két lőfegyvert is tartott az otthonában. A szezon folyamán nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de az idő előrehaladtával látszódott rajta a fejlődés.
Jordan a Birmingham Barons színeiben.
A Chicago Bulls háza táján nem állt meg az élet, mindössze kettővel nyertek kevesebb meccset, mint MJ utolsó szezonjában. Jordan távozásával Scottie Pippen vette a hátára a csapatot, aki 22,0 pontot, 8,7 lepattanót, 5,6 gólpasszt és 2,9 labdaszerzést átlagolt. A rájátszásban a New York Knicks volt az ellenfelük, akik hamar 2-0-s előnyre tettek szert, s a harmadik meccsen is közel álltak a győzelemhez. Az utolsó támadásnál Jackson Toni Kukocra rajzolta fel a figurát, amin Pippen annyira megsértődött, hogy nem ment vissza a pályára. Kukoc értékesítette a dobást, de a Bulls végül 4-3-ra kikapott. A szezon végén a stábból távozott Johnny Bach, míg a játékosok közül Horace Grant.
Szeptemberben Jordan ismét pályára lépett a Bulls csarnokában. Pippen meghívására vett részt egy jótékonysági mérkőzésen, ahol régi csapattársa ellen játszott. MJ meg akarta mutatni, hogy nem veszített semmit sem a tudásából, amit végül 52 szerzett ponttal (24/46 mezőnymutató) meg is tett, miközben győzelemre vezette csapatát. Ugyanezen az ősszel ismét visszatért a városba, de ekkor már a Bulls vadonatúj pályáján volt jelenése: a csapat a tiszteletére visszavonultatta a 23-as mezszámot. Ekkor ismertették vele azt a tervet is, hogy egy róla mintázott bronzszobrot is felállítanak a csarnok előtt.
Ebben az időben már nem a Barons játékosa volt, ugyanis az első szezonja végén a Scottsdale csapatához került. Itt tovább fejlődött, de idővel egyértelművé vált számára, hogy az 1995-ös szezonban sem lesz esélye bekerülnie a White Sox keretébe. (Egyes szakértők viszont úgy gondolták, hogy lett volna helye az MLB-ben is.) Március 10-én bejelentette, hogy visszavonul a baseballtól. Ugyanekkor titokban edzéslehetőséget kért a Bullstól, de ez hamar kitudódott, s elkezdődtek a találgatások: Jordan visszatér? Reinsdorf tanácsára kivárt a bejelentéssel, hogy biztos legyen abban, hogy azért tér vissza, mert szereti ezt a sportágat, és nem azért, mert kiábrándult egy másikból.
Jordan a visszatérése után 45-ös mezben játszott.
Március 16-ra akkorára nőtt a médiaérdeklődés, hogy Jackson megkérte őt, hogy ne vegyen részt az aznapi edzésen, hogy tudjanak készülni az esti meccsre. Másnap egy rövid sajtóközleményt adott ki, amiben mindössze ennyi állt: „I’m back!” („Visszatértem!”). Az első ellenfél az Indiana Pacers volt, akiknél Larry Brown edző úgy jellemezte ezt a jelenséget, mintha Elvis és a The Beatles tért volna vissza. Ezen a mérkőzésen 45-ös mezszámban lépett pályára, mert nem akart abban a mezszámban játszani, amiben utoljára látta őt az apja. A Pacers ellen mindössze 7/28-as mezőnymutatóra volt jó, ami után annyit mondott, hogy ő is emberből van.
A második meccsén már 9/17-tel dobott, míg a visszatérése utáni negyedik összecsapásán győztes kosarat szerzett az Atlanta ellen. Ezután a New York Knicks elleni meccs is emlékezetesre sikerült, 55 pontot szerzett a keleti rivális ellen. Az alapszakaszban 17 meccsen játszott, ezekből 13 alkalommal győzelemnek is örülhetett. A rájátszás első körében a Charlotte Hornets volt az ellenfelük, akiknek a kispadján Johnny Bach ült. Jordan tudomásul vette, hogy kirúgták őt a Bullstól, de nagyon szívélyesen üdvözölte, amikor ismét találkoztak. Az első meccsen 48 pontig jutott MJ, s végül 3-1-es összesítésben tovább is jutottak a második körbe.
A második körben az Orlando Magic volt az ellenfél, akiknek a vezére a fiatal Shaquille O’Neal volt, s náluk játszott már Horace Grant is. Az első meccs vége előtt 91-90-re vezetett a Chicago, de Jordan két labdát is eladott a hajrában, így vereséget szenvedtek. A meccs után Nick Anderson azt nyilatkozta, hogy a 45-ös Jordan nem olyan jó, mint a 23-as volt, nem annyira kirobbanó játékos. A második meccsen Jordan a visszavonulása óta először magára húzta a régi, 23-as mezét. Mivel ezt nem jelentették be előre, ezért a liga 25,000 dollárra büntette a csapatot.
A második meccset megnyerte a Bulls, de a megszerzett pályaelőnyt rögtön el is bukták. 4 meccs után 2-2-re állt a párharc, miközben Jackson ahhoz a lépéshez folyamodott, hogy O’Neal-t elkezdte állandóan duplázni. Ennek köszönhetően Grant rendre üresen maradt, s ezt folyamatosan ki tudta használni, ráadásul a távozása miatt pont az ő posztján volt gyengébb a Bulls. Az Orlando végül 4-2-re nyert. Michael Jordan pályafutása során utoljára elveszített egy párharcot a rájátszásban.
A következő részben a legendás, 72-10-es győzelem-vereség mutatót elérő Chicago Bulls csapatáról olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference segített. A témát feldolgozta az ESPN 30 for 30 sorozata is a Jordan Rides the bus című epizódban.
Képek forrása: Pinterest
