Michael Jordan útja a csúcsig – 3. rész: az egyetemi évek

Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk harmadik része Jordan egyetemi pályafutásáról szól.

1. rész: a kezdetek

2. rész: a középiskolai évek

1980. november 1-én Michael Jordan a saját otthonában jelentette be, hogy a North Carolina Tar Heels csapatát választotta, náluk képzeli el egyetemi pályafutását. A bejelentés nem kapott túl nagy médiafigyelmet, mindössze két helyi adó tudósított róla. Ugyanezen a napon tartott sajtótájékoztatót Lynwood Robinson, a másik helyi tehetség is, aki szintén ekkor jelentette be, hogy a Tar Heels kosarasprogramját választotta. Ezért ő sokkal nagyobb figyelmet kapott.

Jordan – bárhova is ment játszani – mindig elkezdte tesztelni az ottani játékosokat: mind fizikailag, mind pedig mentálisan. Amikor 1981 őszén megérkezett a UNC campusára, így tett az akkori legjobb helyi játékossal is. James Worthy ekkor már a harmadik idényét kezdte meg, és az ország egyik legtehetségesebb játékosának tartották. Jordan vele is ugyanúgy viselkedett, hiába volt ő a játékosok közötti hierarchia legtetején.

Worthy egy ideig próbálta elkerülni ezeket a csatározásokat, de végül beadta a derekát. Elfogadta Jordan kihívását, hogy játsszanak egy az egy ellen, amivel a csapaton belüli tekintélyét is kockáztatta. Worthy végül háromból két meccset megnyert, amivel biztosította a helyét a csapat hierarchiájának a tetején. Jordan a történtek után 30 évvel volt csak képes beismerni, hogy valóban kikapott az akkori csapattársától.

Jordan szülei társaságában bejelenti, hogy a North Carolina Tar Heels csapatában kezdi meg az egyetemi pályafutását

 

A csapaton belüli hierarchia különösen fontos szerepet játszott a Tar Heels programjában, és ez megmutatkozott a csapat játékában is. Dean Smith csapatai mindig is rendszerközpontúak voltak, ráadásul hagyományosan nem kaptak tőle kezdőpozíciót az újoncok. MJ érkezése előtt mindössze 3 kivétel volt erre (köztük Worthy), és Jordan helye sem volt garantált, két csapattársával versenyzett egyetlen szabad pozícióért.

Az edzéseken mindent megtett azért, hogy kiharcolja magának ezt a státuszt. Edzői elmondása szerint az egyik legjobb tulajdonsága az volt, hogy remekül tudott hallgatni, szivacsként szívta magába a neki adott tanácsokat, utasításokat. Egyszer az egyik segédedző megszólta őt, hogy nem teszi oda magát eléggé az edzésen, mire Jordan visszaszólt, hogy ugyanolyan keményen dolgozik, mint bárki más. Erre azt a választ kapta, hogy ha nagy dolgokat akar elérni, akkor azért többet kell tennie. Ezután senki sem tudta túlteljesíteni Jordan edzésmunkáját.

Sokáig MJ volt a favorit a kezdőpozícióért folytatott harcban, ugyanakkor sokat rontott az esélyein, hogy 2 hétig egyáltalán nem tudott edzeni egy sérülés miatt. Végül közvetlenül az első meccs előtt Dean Smith közölte vele a jó hírt. Csapata legelső kosarát az új idényben ő készítette elő, majd az első 6 meccsén rendre két számjegyű pontot ért el. Nem csak ő, hanem az egész csapat remekül teljesített, és őket tartották az egyik legnagyobb esélyesnek a végső bajnoki címre.

A csapat 26 győzelemmel és 2 vereséggel várhatta a March Madness előtti utolsó találkozót a Virginia ellen, ami a UNC számára az első kiemelés bebiztosítása miatt volt fontos. Az első félidőt – Worthy vezetésével – uralta a Tar Heels, de a kezdeti 12 pontos előnyük folyamatosan apadt, és a vezetést is átvette a Virginia. Ekkor előlépett Jordan, aki zsinórban 4 kosarat szerzett, ezzel pedig a maguk javára fordította a mérkőzést, és végül megszerezték az első kiemelést.

Ezzel a dobással nyert bajnoki címet a North Carolina

A márciusi őrület alatt sorra legyűrték az ellenfeleiket, az elődöntőben például Sam Perkins állt a csapat élére, aki 25 pontot és 10 lepattanót szerzett a Houston ellen, Hakeem Olajuwon nem tudott vele mit kezdeni. A döntőben a Georgetown Hoyas volt az ellenfél, akiknek a húzóembere az a Patrick Ewing volt, aki egy évvel korábban szintén majdnem a North Carolina kosaras programját választotta. Az ellenfél másik sztárja Eric „Sleepy” Floyd volt.

A döntő kezdetén Ewing zsinórban 4 dobást blokkolt szabálytalanul (goaltending), és úgy vezetett 8-0-ra a Tar Heels, hogy tulajdonképpen egy kosarat sem szereztek, ugyanakkor ezek a blokkok remek megfélemlítő eszköznek bizonyultak. Hamar kiegyenlítetté vált a döntő, és ez egészen a legvégéig így is maradt. Szűk egy perccel a vége előtt 62-61-re a Georgetown vezetett, majd 32 másodperccel a vége előtt Dean Smith időt kért.

Smith úgy kalkulált, hogy az ellenfél arra számít, hogy Worthy fog dobni az időkérés után, ezért egy olyan figurát rajzolt fel, aminek a végén Jordan kerülhetett kedvező helyzetbe, miközben a palánk alatt Perkins is úgy helyezkedhetett, hogy MJ esetleges hibájára készüljön a potenciális lepattanónál. 15 másodperccel a vége előtt Jordan viszonylag üresen meg is kapta a labdát, és nem hibázott! Az utolsó támadásnál a Georgetown eladta a labdát, Jordan győztes kosarával bajnok lett a Tar Heels.

A döntőt követő nyáron meghatározó változásokon ment keresztül Jordan. Mire visszatért az edzőtáborba, további két hüvelykkel magasabb volt, emellett erősebb és gyorsabb is lett. A dobása és a labdavezetése is tovább fejlődött, amiben közrejátszott David Mann, egy végzős egyetemista is. Jordan egyszer megtudta tőle, hogy van neki egy videófelvevője, amivel rendszeresen rögzíti a North Carolina meccseit. Innentől kezdve Mann rendszeres vendége volt, a saját játékát nézte vissza folyamatosan, hogy ki tudja elemezni a hibáit.

6 héttel az új idény kezdete előtt eltört Jordan csuklója, ugyanakkor a legtöbb edzésen így is részt tudott venni. Ez volt az első baljós jel, hogy a szezon előtt Worthy távozása ellenére is favoritnak tartott csapat talán mégsem tud megfelelni az elvárásoknak. Sérülése ellenére is 25 pontot szerzett az első meccsen, ugyanakkor a hosszabbításban vereséget szenvedtek. A következő meccset is elveszítették, mielőtt a harmadikat megnyerték volna, 3 hosszabbítás után. A rendes játékidő végén Jordan a dudaszó pillanatában egyenlített egy 35 lábról eleresztett dobással.

A győzelem után sorra jöttek a sikerek, és végül a 25-7-es mérlegüknek köszönhetően a második kiemeltek voltak a saját régiójukban a March Madness kezdetén. A Final Four előtti utolsó akadály, a Georgia jelentette nekik a végállomást. Jordan egyénileg remek szezont zárt, 20,0 pontot átlagolt 53,5%-os dobáshatékonysággal, miközben Worthy távozása után egyre többször megkapta a labdát a gyűrűnek háttal is. Ugyanakkor nem volt elégedett a tripladobásával, az ebben az idényben bevezetett vonal mögül 44,7%-kal talált, ami egyébként kifejezetten jónak számított.

Dean Smith és Jordan az egyik meccs alatt

Az 1983–84-es szezon csodálatosan kezdődött a Tar Heels számára, 21 győzelemmel indították az idényt. Végül 27 győzelemmel és 2 vereséggel kezdhették el a márciusi őrületet, ahol viszont már a második találkozón elvéreztek. Az Indiana elleni vereség alkalmával Jordan az első félidőben gyorsan beütött két szabálytalanságot, ami miatt alig volt pályán. Mindössze 13 ponttal fejezte be a meccset, amikor kipontozódott. Így 19,6 pontos átlaggal fejezte be harmadik – s mint később kiderült, utolsó – idényét a North Carolina csapatában.

 

A következő részben a meghatározó 1984-es évről olvashattok (draft, olimpia, cipőszerződés, NBA-debütálás stb.).

 

A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban.

Képek forrása: Pinterest