Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk második része Jordan középiskolai időszakáról szól.
Michael Jordan baseballpályafutása már a korai években is döcögött, és a kosárpályán sem indult zökkenőmentesen a karrierje. Az első középiskolai évében például be sem került az első csapatba, bár erről nem ő tehetett. Az előző évi keretből 14 játékos is visszatért, így mindössze egy szabad hely volt, amiért a tehetsége alapján jó eséllyel indult, végül azonban jó barátja, Leroy Smith került be a csapatba.
MJ mellőzésének praktikus okai voltak. A visszatérő játékosok között 8 hátvéd is volt, így egy újoncnak – akármennyire is tehetséges volt – igen nehéz lett volna elegendő játékidőt találni, míg a második csapatban annyit játszhatott, amennyit csak bírt. Ennek az lett az eredménye, hogy a gyengébb ellenfelek ellen 6 perces negyedek mellett is 28 pontot átlagolt, miközben klasszikus értelemben vett irányítót játszott.
A másik ok, amiért Smith kapta meg a csapattagságot, az a magassága volt: a fiatal játékos már ekkor 6 láb 6 hüvelyk (198 cm) magas volt, ami középiskolai szinten kiemelkedőnek számított. Vele szemben MJ „mindössze” 5 láb 7 hüvelyk (170 cm) magas volt ekkor, és komoly aggodalmat jelentett, hogy sosem lesz kellően magas. (Összehasonlításképpen ez a testmagasság megegyezik Larry bátyja felnőttkori paramétereivel.)
Miután kimaradt a csapatból, Jordan mániákusan a fejébe vette, hogy magasabbra akar nőni. Hogy ezt elérje, mindennap több órán át lógatta magát a hátsó udvarukon egy korlátról, hogy minél jobban megnyúljon. Emellett minden este az édesanyjával együtt imádkozott is ezért, illetve sót tett a cipőjébe, hogy ez is növekedésre serkentse őt. Az idény végére 5 láb 10 hüvelyk (178 cm) magas volt, s hamarosan már alulról súrolta a 6 láb 4 hüvelykes (193 cm) magasságot.
1979 őszén kérdés nélkül bekerült a Laney High School Buccaneers első keretébe, a csapat edzője – Pop Herring – ugyanakkor problémásnak találta, hogy túlságosan is önzetlenül játszott, nem használta ki megfelelően a pontszerző képességeit. Jordan eleinte nem akart ezen változtatni, miközben arra hivatkozott, hogy ez egy csapatjáték. Végül az apja bevonásával sikerült őt meggyőzni arról, hogy változtasson a játékstílusán.
A szezon kezdete előtt Herring behívta őt az irodájába, hogy válasszon magának mezszámot. Az előző idény végén két szám is felszabadult: a 23-as és a 33-as. MJ végül az előbbit választotta, mivel bátyja korábban mindig 45-ös volt, és a 23 annak majdnem pontosan a fele. Ez az ekkor még jelentéktelennek tűnő döntés végül meghatározó lett, mivel az egész pályafutását meghatározta ez a szám.
Jordan és Herring kapcsolata nem volt átlagos. A tréner minden reggel elvitte őt a tornaterembe, hogy az órák előtt dolgozzon a játékán, és látszólag közel is kerültek egymáshoz. Jordan ugyanakkor sosem tudta megbocsátani, hogy az előző idényben kimaradt a csapatból. Ettől függetlenül sokat köszönhet neki, mert a hirtelen megnövekedett testmagassága ellenére is hátvédként játszatta őt, miközben a legtöbb középiskolai edző magasemberként használta volna őt.
Jordan első szezonja egyénileg kitűnő volt – egy-egy megingást leszámítva. Év közben egy meghívásos torna elődöntőjében viszont többször is megremegett a keze. A negyedik negyedben végig magabiztosan vezettek, 45 másodperccel a vége előtt azonban két büntetőt is elrontott. Az ellenfél a következő támadásból egyenlített, majd a dudaszó pillanatában egy tiszta dobást is elhibázott MJ. Végül a hosszabbításban alulmaradtak.
Az addig magabiztosan teljesítő csapat elkezdett botladozni, de végül sikerült bejutniuk a rájátszásba. Az alapszakasznak két igazán emlékezetes momentuma akadt. Egyrészt Jordan 40 pontot dobott az akkori barátnője iskolája ellen, másrészt – az egyébként padmelegítőnek számító – Larry Jordan kosarával nyerték meg az egyik meccset. A rájátszásban végül egy meccset nyertek, MJ pedig 24,6 pontot és 11,9 lepattanót átlagolva fejezte be az idényt.
Eközben a tanulmányaira is odafigyelt, bár ebben is sokat segített a benne lévő óriási versenyszellem. A nála egy évvel fiatalabb húga kitalálta, hogy ő is abban az évben fejezi be a középiskolát, mint Michael, hogy ő is vele tarthasson az egyetemre. Ehhez rengeteget kellett tanulnia, aminek hatására a báty is jobban odafigyelt arra, hogy jó jegyeket kapjon. Ez lehetővé tette, hogy ne csak a jó kosarasprogrammal rendelkező képzőhelyek közül válogathasson, hanem akár a képzés színvonala alapján válasszon magának egyetemet.
1980 nyarán az állam legtehetségesebb középiskolás játékosai meghívást kaptak Dean Smith táborába. Smith a North Carolina Tar Heels edzője volt, és ezeket a nyári táborokat azért szervezte, hogy közelebbről is megismerhesse azokat a játékosokat, akik egy-két év múlva potenciálisan ösztöndíjat kaphatnak majd a csapatától. Előzetesen Buzz Peterson képességeire volt kíváncsi, de a tábor végére megbizonyosodott arról, hogy Jordan kiemelkedik a mezőnyből.
Smith a tábor után próbálta titokban tartani, hogy mekkora csiszolatlan gyémántot talált, egyértelműen magának akarta. Pop Herring ugyanakkor elintézte, hogy meghívást kapjon az országos Five-Star táborba ugyanezen a nyáron, így a többi egyetem is meggyőződhetett a játékáról. Azt is sikerült elintéznie, hogy kedvezményesen tudjon ott lenni, de ennek az volt a feltétele, hogy a program alatt pincérként dolgozzon a táborban.
A Five-Star alatt Jordan először játszhatott az ország legnagyobb tehetségei között, ami miatt eleinte ideges volt, viszont fölöslegesen aggódott. Itt is hamar kiemelkedett, a tábor alatt 9 különböző díjat gyűjtött be, miközben több egyetem figyelmét is felkeltette. Azt, hogy mennyire a semmiből tűnt fel sokak számára, az is jelzi, hogy ekkor már nyomdába küldték azt a kiadványt, amiben összegyűjtöttek 650 ígéretes játékost, akik 1981-ben mehettek egyetemre, Jordan viszont nem volt közöttük.
A Five-Star után rengeteget változott Jordan megítélése, hamarosan arról szóltak a viták, hogy ő vagy Patrick Ewing-e az évfolyam legtehetségesebb kosarasa. Ewing ráadásul a Tar Heels programját akarta választani, viszont az egyik ottani látogatása során beleütközött a Ku-Klux-Klan egyik tüntetésébe, ami végül eltántorította őt. Jordan végül ettől függetlenül is Tar Heel lett, pedig nem ez volt az elsődleges célja. A UCLA érdeklődését végül Larry Brown edző távozása miatt utasította vissza, míg a Virgina egyszerűen nem érdeklődött iránta, hiába szeretett volna Ralph Sampson csapattársa lenni.
Jordan utolsó középiskolai szezonja eleinte csodásan alakult, ugyanakkor nagyon keserves véget ért. A csapat 19-4-es mérleget ért el, miközben MJ egyénileg 27,8 pontot és 12 lepattanót átlagolt. Az utolsó mérkőzés – aminek a győztese indulhatott az állami bajnokságon – szörnyen sikerült. Egy perccel a vége előtt még 6 ponttal vezetett a Laney, csak le kellett volna pörgetniük az órát, ráadásul itt nem mérték a támadóidőt. 7 másodperccel a vége előtt mégis egyenlő volt az állás, amikor egy kétes helyzetben támadóhibát fújtak Jordanre, amivel ki is pontozódott. Végül két büntetővel nyert az ellenfél.
A következő részben Jordan egyetemi pályafutásáról olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban.
Képek forrása: Pinterest
