„Hiedelem-világban élünk”

Szerdán az ELTE Alumni szervezésében tarott előadást Csányi Vilmos a TTK Biológia Könyvtárában. Az előadás témája a „Hiedelmeink, az emberi gondolatok építőkövei” volt. A rendezvény igen nagy népszerűségnek örvendett, a könyvtár teljesen megtelt, többen állva hallgatták végig az előadást.

Csányi Vilmos biológus, biokémikus és etológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint a Magyar Tudomány című folyóirat főszerkesztője. A „nagy kutya” nevű csillagkép is az ő nevéhez fűződik. Tanulmányait az ELTE-n folytatta, majd itt szerzett diplomát vegyész szakon. Később visszatérve az egyetemre megalapította az Etológia Tanszéket, aminek vezetőjeként, illetve egyetemi tanárként tevékenykedett. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és kulturális evolúció kérdései. Munkássága során negyvennégy könyvet írt a felsorolt témákban. Tavaly jelent meg a Hiedelmeink, az emberi gondolatok építőkövei című könyve, mely köré jelen előadás is szerveződött, és melynek dedikáltatására is lehetőség nyílt az esemény végén.

A könyvet Csányi Vilmos másodmagával, Tóth Balázs pszichológussal, egykori tanítványával írta közösen, felosztva maguk között a különböző fejezeteket. A közös munka olyannyira jól sikerült, hogy a visszajelzések alapján igen egységes képet mutat a mű, stílusát és formáját tekintve is teljes egészet tudtak alkotni két különböző megközelítésből.

Az alapgondolat egy 2012-es amerikai konferenciáról ered, miszerint „az állatok is gondolkodnak”. Természetesen ahogy az előadó kifejtette  ezek lényeges különbséget mutatnak az emberi gondolkodástól. Az állatok gondolataikat képek formájában jelentetik meg, nyelvi eszközökkel azokat nem képesek kifejezésre juttatni, társaiknak átadni. Az állati kommunikáció genetikailag szabályozott, főként a jelekkel történő érzelemkifejezést értjük alatta. Ezek dekódolása, értelmezése szintén genetikailag megalapozott. Ezzel szemben az emberi gondolkozás a genetikai örökségen túlmenően a tapasztalatokra épül, a tanulásra, és a legnagyobb különbséget az átadhatósága adja. Hiszen mi, emberek gondolatainkat közölni tudjuk nyelvi eszközök segítségével.

Az előadó ennek kialakulását evolúciós magyarázatokra alapozza. Ahhoz, hogy egy emberi közösség létrejöjjön, illetve fennmaradjon, kommunikációra volt szükség. Ezáltal vált lehetővé a közös munka, a feladatok kiosztása, az együttműködés. Habár az állatvilágban is léteznek fajok, melyek csapatban vadásznak, közösségekben élnek, mégsem figyelhető meg bennük az emberi közösségekre jellemző munkamegosztás. Az állatok, ha csapatban vadásznak is, egyéni céljaikért teszik azt, tulajdonképpen csak elfogadják társaik szándékait. Ezt párhuzamos együttműködésnek nevezzük. Az embereknél ezzel szemben egyéni feladatokat figyelhetünk meg egy közös cél érdekében. Csányi Vilmos elmondása alapján a másik meghatározó különbség az állati és emberi viselkedésen a szabálykövető képesség megléte. Míg az állatoknál ez a képesség hiányzik, az emberi közösségek meglétének jóformán ez alapvető feltétele. Ez hosszú folyamat, mire a csoport tagjai megértik saját feladataikat a közös célok érdekében. Egy közösségnek fontos szabályok szerint élni, hiszen így alakítható csak ki az a közös szociális konstrukció, melyben mindenki véleménye meghallgatásra talál.

Csányi itt különös figyelmet fordított a közösség és a szervezet fogalmainak különbségeire. Míg a közösség magáért a csoport fennmaradásáért létezik, addig a szervezet tagjai feladataikat valamilyen anyagi juttatás fejében végzik el. Ebből kifolyólag – ahogy az előadás későbbi részében kitért rá – a szervezetek valódi közösségekké szinte sosem alakulhatnak. Ahhoz, hogy egy csoportot közösségnek nevezhessünk, a következő feltételeknek kell teljesülniük: közös akciók, közös szociális konstrukció, valamint közös hiedelmek. Ha ez a három feltétel megvan, létrejön a hűség, mely által a saját érdek a közös érdek mögé helyeződik. Olyan ez – ahogy Csányi magyarázza –, mint egy ideális párkapcsolat, ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy az megfelelően tudjon működni. Ekkor hűség alakul ki bennünk a másik iránt, s ezáltal a saját céljaink közös célokká alakulnak át, hajlandóak leszünk lemondani bizonyos dolgokról a közös érdek javára. Napjainkban meglehetősen nehéz valódi közösségekről beszélni, hiszen az élet számtalan területén kell megfelelnünk, egy-egy csoport tagjaként funkcionálnunk (pl.: család, iskola, munkahely, nemzet).

Az előadás második felében Csányi Vilmos kitért a hiedelmekre, és azok kialakulására. A hiedelmek kultúránk meghatározói, melyeket mindenki ismer, és elfogad, és melyek meghatározzák a világról alkotott elképzeléseinket. Ha például azt mondjuk, „egy csipet só”, valószínűleg mindenki ugyanazt érti alatta, nem szorul pontosabb magyarázatra a kifejezés. De ide tartozik ugyanúgy a különböző gyógynövények ismerete, vagy az állatok felhasználási módjai. Ezek alapján tudunk olyasmi megállapításokat tenni, mi szerint létezik „magyar konyha” vagy éppen „olasz konyha”. Egy-egy közösség, archaikus társadalom tudását az ősöktől szerezte, amely generációról generációra továbbadódott. Érdekes belegondolnunk, a mindennapi életünkben szintén hány olyan dolog van, amiről közvetlen megtapasztalásunk nincs, vakon bízunk a mások által ránk ruházott tudásban. Ahogy az előadó frappánsan fogalmaz: „hiedelem-világban élünk”. Hiszen feltevéseinkre alapozzuk az önmagunkról kialakított képünket, azt, hogy mások mit gondolhatnak rólunk, de ugyanúgy azt is, hogy mi mit gondolunk a körülöttünk lévő világról. Ezek szabályozzák viselkedésünket. Sokszor egymással ellentmondásban lévő hiedelmekkel tudunk együttélni, melyeket nem szükséges rendszereznünk, az élet különböző területein tudjuk azokat használni egymástól függetlenül. A modern társadalmunk azonban igencsak összekuszálta a hiedelmeket, hiszen annyiféle önálló elképzelésünk alakult ki a világról, hogy egységes közösségről igen ritkán beszélhetünk csak. Nem igazán létezik már olyan hiedelem, amit az egész társadalom elfogadna. Csányi szerint ehhez nagyban hozzájárul a nagycsaládok hiánya – tehát a több generáció együttélésekor létrejövő tudásátadás. Napjainkra úgy nevezett „egyszemélyes közösségek” alakultak ki, melyre már hűség nem jellemző, inkább csak az érdekek érvényesítése az, ami előtérbe kerül.

Csányi Vilmos az előadás lezárásaként beszélt a „hiedelemkáoszról”, amelyben élünk. Sokan sok félét állítanak bizonyos dolgokról, és mindenki maga döntheti el, hogy ezekből mit fogad el igazságnak. Ide sorolható például a homeopátia, a GM-növények, de az előadó szerint maga a tudomány is.

Az előadás igen izgalmasnak bizonyult, ami a rengeteg hozzászólásból és kérdésből is visszatükröződött.

A kiemelt kép forrása: hvg.hu.

Az eseményről további képek itt találhatóak.