Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk negyedik része Jordan profivá válásáról, illetve a cipőszerződéséről szól.
Az 1983–84-es szezon után Jordannek döntenie kellett arról, hogy marad-e még egy idényre az egyetemen, vagy jelentkezik az NBA játékosbörzéjére. MJ nem akart akármilyen csapathoz kerülni, legfőbb vágya az volt, hogy a Los Angeles Lakers játékosa legyen. Dean Smith azt szerette volna, hogy a számára megfelelő csapat szerezze meg, ugyanakkor remélte, hogy marad. Édesanyja egyértelműen azt akarta, hogy végezze el az egyetemet, és összességében Jordan is hajlott arra, hogy maradjon még egy évet.
Smith kiderítette, hogy legrosszabb esetben is a Philadelphia 76ers csapatához kerülhet, akik az akkori állás szerint valahol a harmadik és az ötödik hely között választhattak. Ezen információ birtokában Jordan az utolsó lehetséges napon jelentkezett a draftra. Az idényt végül a Philadelphia „csak” az ötödik legrosszabb mérleggel fejezte be az NBA-ben, míg a Chicago Bulls a szezon végén több vereséget is begyűjtött, így az övék lett a harmadik legrosszabb mérleg, s ezzel együtt a harmadik választási jog is.
Az 1984-es NBA draft első választási jogát a Houston Rockets és a Portland TrailBlazers között sorsolták ki. Jordan szempontjából igen nagy jelentősége volt annak, hogy a két csapat közül ki választhat előbb. Azt mindenki tényként kezelte, hogy az első helyen Hakeem Olajuwon-t választják ki, mivel mindenki őt tartotta a legtehetségesebb újoncnak. A második helyen valószínűleg eltérő lett volna a két csapat motivációja. Amíg a Houston itt is az elérhető legtehetségesebb játékost választotta volna, addig a Portland mindenképpen magasembert akart.
Jordan és a később ikonikussá váló Bulls mez.
Amennyiben a Houston a második helyen választ, nagy valószínűséggel Jordan játékjogát foglalják le. A sorsolás őket hozta ki az első helyre, így Olajuwon az övék lett. A Portland tartotta magát a feltételezésekhez, s valóban egy magasembert választottak ki, a nagyon sérülékeny Sam Bowie mellett döntöttek. A Portland akkori elnöke úgy nyilatkozott Jordanről, hogy ő egy jó támadójátékos, de nem annyira domináns, hogy egyedül befolyásolja egy csapat sorsát. Valójában annyi történt, hogy Dean Smith rendszere elrejtette Jordan képességeit sokak elől.
A harmadik helyen a Chicago Bulls gondolkodás nélkül lecsapott Jordan játékjogára, de mielőtt megkezdhette volna náluk a profi pályafutását, még részt vett az 1984-es olimpián. Az Egyesült Államok csapata ekkor még profi játékosok nélkül vett részt a tornán, de így is több későbbi NBA-sztár a csapat tagja volt, mint például Patrick Ewing, Chris Mullin, Alvin Robertson. De a keret tagja volt Jordan egyetemi csapattársa, Sam Perkins is, valamint az a Steve Alford, akinek a vezérletével az Indiana kiejtette a North Carolina együttesét az 1984-es March Madness alatt.
Kimaradt viszont a csapatból Charles Barkley, aki az edzőtábor alatt bizonyította, hogy ő egyértelműen a második legjobb játékos Jordan után, ugyanakkor úgy tűnt, hogy nem fér meg egyszerre Bob Knight edző és az ő erős személyisége. Az igazi problémát az okozta, hogy ez még a draft előtt volt, így Barkley elsősorban azzal foglalkozott, hogy lenyűgözze a csapatok megfigyelőit. Szintén kimaradt a Utah Jazz két későbbi legendája is, ugyanakkor a tábor alatt játszhatott együtt először Karl Malone és John Stockton.
Jordan és Stockton az 1984-es olimpia előtti válogatón.
Az nem volt meglepetés, hogy az olimpián simán diadalmaskodott az Egyesült Államok csapata, a döntőben 31 ponttal verték Spanyolországot. Egyetlen megingásuk volt a tornán, Nyugat-Németország ellen leadták 22 pontos előnyüket, de végül őket is 11 ponttal verték. A nagyobb meglepetést a felkészülés során okozták, amikor egymás után győzték le az NBA-játékosokkal felálló csapatokat. A válogatott negyedik győzelme után megerősítették az ellenfél keretét, innentől kezdve Larry Bird, Magic Johnson és Isiah Thomas is pályára lépett ellenfélként, de ez sem hozott valódi változást, az olimpiai csapat 9 győzelemmel és 0 vereséggel fejezte be a felkészülést.
1984. szeptember 12-én Michael Jordan hivatalosan is a Chicago Bulls játékosa lett, amikor aláírta az NBA addigi történetének harmadik legnagyobb szerződését, ami hét év alatt hatmillió dollárt garantált neki. A szerződés tartalmazott egy „Love of the game” elnevezésű záradékot, ami megengedte neki, hogy akkor és ott kosárlabdázzon, amikor és ahol csak akar. Mégsem ez volt a legjelentősebb szerződés, amit ekkortájt aláírt. Megkereste őt a Nike, hogy cipőszerződést kössön vele. Jordan addig odavolt az Adidas termékeiért, miközben az egyetemen Converse cipőkben kellett játszania.
A Nike 1984-ben még nem volt egy óriási vállalat, összesen két és fél millió dollárt tudtak arra fordítani, hogy cipőszerződéseket kössenek profi sportolókkal. Eredetileg azt tervezték, hogy ezt a pénzt elosztják Jordan, Barkley és Bowie között. Sonny Vaccaro – aki a Jordan-családdal tárgyalt – ragaszkodott hozzá, hogy a teljes összeget MJ szerződtetésére fordítsák. Végül így is történt, Jordan ötéves szerződést kötött velük, ami ráadásul 25%-os részesedést is garantált neki minden eladott cipő után. Viszonyításképpen: az NBA addigi legnagyobb cipőszerződését Kareem Abdul-Jabbar kötötte, aki százezer dollárt kapott évente.
Jordan a cipők terén is úttörő lett.
Az első Air Jordan óriási siker lett, köszönhetően annak is, hogy az NBA nem engedélyezte a viselését. Az akkori szabályok szerint csak fehér cipőben lehetett pályára lépni, míg Jordan a csapat színeihez passzoló piros és fekete színű csukákban játszott, így minden meccs után ötezer dolláros büntetést kapott. Ez az állandó megrovás kiváló reklámnak bizonyult, ráadásul a Nike át is vállalta ezek kifizetését. Könnyedén megtehették, az első Air Jordan három év alatt százötven millió dolláros bevételt generált.
Michael Jordan anyagi biztonságát már azelőtt megteremtette, hogy egyszer is leütötte volna a labdát az NBA-ben. Hamarosan erre is sor került, ugyanakkor csapata helyzetét mutatja, hogy a szeptemberben kiadott televíziós közvetítéseket tartalmazó naptárban egyszer sem szerepelt a Bulls. A helyi média a Cubs csapatával volt elfoglalva, Jordan mégis magára tudta vonni a figyelmet, amikor az előszezonban már a bemelegítés közben is hatalmas zsákolásokat mutatott be, hogy szórakoztassa a közönséget.
A következő részben a Jordan körüli Chicago Bulls felépítéséről, illetve a Detroit Pistons elleni rivalizálás kialakulásáról olvashattok majd.
A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban.
Képek forrása: Pinterest
