Korábbi cikkünkben már bemutattuk az egyetemi zenekart és kórust, de ne feledkezzünk meg az Eötvös Művészeti Együttes hármasához tartozó néptánccsoportról sem. Nemrég elnéztünk az ő próbájukra is.
Erősít a nagy együttes, náluk ezt viccesen parasztfitnesznek hívják
Ha nem tudnám, hogy éppen egy táncpróbát figyelek, és a lányok nem viselnének fekete gyakorlószoknyát, azt hinném, hogy éppen egy erősítő edzésnek vagyok szemtanúja. Van itt minden, plank tartás, nyújtás, fekvőtámasz és hasizomgyakorlatok. Taba Csaba, aki feleségével, Fejér Erikával négy éve az együttes vezetője, eképpen magyarázza meg csodálkozó kérdésemre az edzések jelentőségét: „A hagyományos környezetben adott volt a fizikai erőnlét, mert a falusi parasztember dolgozott, fizikai munkát végzett. Mi ezt a pótlást viccesen parasztfitnesznek hívjuk. Muszáj megerősíteni a vázizomzatokat, hogy megfeleljen a plasztikus, elegáns, dinamikus és élményszerű táncolásnak. Komoly egyórás tréningjeink vannak, aminek az első része fizikális erőnléti, a második pedig tánctechnikai edzés.”
Fejér Erika és Taba Csaba, az együttes művészeti vezetői
A néptáncegyüttes két egységgel dolgozik párhuzamosan, egy nagy- és egy utánpótlás együttessel, egyenként nagyjából 40 és 50 fővel. Míg az előbbibe azokat a jelentkezőket várják, akik már évek óta, akár gyerekkoruktól fogva táncolnak, az utánpótlás együttes azoknak ad lehetőséget, akik csak 1-2 éve táncolnak, vagy most kezdenék el a tánctanulást. A felvételi az előzetes tánctanulási idő felmérésén túl leginkább mozdulatutánzásból áll. Néhány régebbi tag mutat egy motívumsort, amit a jelentkezőknek kisebb csoportokban huzamosabb ideig táncolniuk kell, míg a vezetők megszemlélik, hogy milyen testtudattal és mozdulatutánzó készséggel rendelkeznek. „Az idén érkezettekkel nagyszerűen haladunk. Sokuknak nagyon jó alapjaik vannak, jó műhelyekből érkeztek, amire tudunk építeni, és tervezzük a minősítő fesztiválon való részvételt.” – mondta az idei felvételiről Csaba.
A nagy együttes számos fellépést tudhat már maga mögött, jártak többek között az ajkai, szolnoki és szekszárdi néptáncfesztiválokon. Repertoárjuk építése mereven a tradicionális tánc nyelvezetén alapul, a modernitás inkább dramaturgiában, szcenikai eszköztár és kellékek használatában, illetve koreográfiai formákban mutatkozik meg. Mindig egy-egy terület tánckultúráját sajátítják el, amit a táncosok később saját kedvtelésükre tudnak használni, például mikor táncházba mennek. Ez is az elsődleges cél, hogy a tagok a maguk kedvére tudjanak szórakozni a műfaj keretein belül. A színpadi tánc inkább egy eszköz, amivel meg tudják mérettetni magukat a fesztiválokon. Csaba még hozzáfűzi: „Ehhez viszont az szükséges, hogy az adott terület táncanyagát anyanyelvi szinten el tudják sajátítani, és szabadon tudjanak kommunikálni vele.”
Hogy látják ezt a dolgot maguk a táncosok? Szekeres Rita Ágnes, harmadéves biológia alapszakos, és Rezes Dániel elsőéves geológia mesterszakos diáktársaimat kérdeztem az élményeikről. Mindketten már gyerekkoruk óta néptáncoltak, így mikor egyetemre kerültek, egyértelmű volt számukra, hogy folytatni fogják az ELTE berkein belül is. A fellépési lehetőségeken túl a jó hangulat, a barátok ittléte és a vezetők felkészültsége miatt szeretnek az együttes tagjai lenni. Természetesen felmerül a kérdés, hogy az egyetem és a tánc mennyire fér meg egymás mellett: „Nekem sokszor van úgy, hogy egyből valamelyik órámról jövök a próbára, de ez megoldható. A vizsgaidőszak szokott húzósabb lenni, ilyenkor néha kihagyok egy-egy próbát, hogy ne menjen a vizsga rovására” – meséli Rita. Legemlékezetesebb élményeiket a csoporttal a táncfesztiválokhoz kötik: „Volt olyan fesztivál, ahol első helyezést értünk el, de ezen kívül az utazások során is mindig nagy bulik vannak” – ezt Danitól hallom. Fellépés esetén a viselet kiosztása igényel plusz időt – leginkább a lányoknál: „Össze kell néznünk, hogy kinek milyen ruha lesz a jó, mert méretben nagy az eltérés a táncosok között, így ez nem két perces feladat. Az alsószoknyákat keményíteni és vasalni kell, a ruhákat pedig nekünk kell otthon rendbe tenni” – magyarázza Rita. Dani pedig a fiúk helyzetét meséli, akiknél „egyszerű a ruhaosztás, kevesebb is a viseletanyag, nem kell hatalmas szoknyákat felvennünk ugyebár. Nekünk csak az inget kell mosni és a csizmát kibokszolni, esetleg a lányoknak besegítünk.”
Fenti két kép: Tánc-Képek – Fellépés az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron, 2019-ben
A tánccsoport szervezési munkáinak nagy részét Juhász Gábor végzi, akitől azonban az sem áll távol, hogy maga vezesse le az erőnléti edzést, amíg én Csabát faggatom. „ELTE-s koromban én is táncosként kezdtem, mint mindenki más, majd szép lassan rám szállt mint korelnökre a feladat, hogy intézzem az együttes dolgait. De szerencsére vannak mások is, akik segítenek” – meséli. Feladatai közé tartozik a pályázatok megírása, fellépések szervezése, próbaterem és eszközbeszerzés intézése vagy a nyári tábor szervezése. Az utóbbi fontos szerepet tölt be a táncosok életében, hiszen ebbe a 4-5 napba 2-3 hónapnyi próba anyagát tudják belesűríteni, de a munka mellett kikapcsolódásra és csapatösszetartásra is lehetőséget ad.
Táncpróba közben
Gábor elmondása alapján nem fog unatkozni a táncegyüttes 2020-ban sem: Januárban egy rendezvényszervező cég meghívására adnak műsort, februárban a Kőrösi Kollégium farsangi buliján vesznek részt, májusban a Pázmány-napi ünnepség esti koncertjén fognak fellépni a kórussal és zenekarral együtt, illetve még további két nagy tervük is van az évre: „Már évek óta az a cél, hogy az együttes minősüljön, amire kétévente van lehetőség. A területi minősítő most lesz tavasszal, az országos pedig jövő szeptemberben. Így a következő edzőtábort és a félévet erre fogjuk fordítani, mert nem kis dolog olyan koreográfiát összerakni, amit még nem látott senki. Illetve tervezzük még a Három a tánc nevű rendezvény felelevenítését, amelynek keretében a Corvinus Egyetem, a Szent István Egyetem és az ELTE együttesei adnának egy közös estet.”
Miközben Csabával, Ritával, Danival és Gáborral beszélgettem, fél füllel hallottam a többi táncos nevetését, a próbateremből kiszűrődő zenét, a jókedvű füttyszót és a csizmadobogást. A csapatnak valóban lételeme a tánc, így Dani mondása – „nem bírnánk meglenni nélküle” – többszörösen is igazolja magát.
(Fotók: Fellépések, lead: ELTE Néptáncegyüttes, próbák: Szabó Zoé Júlia)
