Az lenne csodálatos, ha ma is megértenénk egymást…

250 évvel ezelőtt jelent meg Sajnovics János Demonstratio című munkája, melynek kapcsán az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete tudományos konferenciát és kerekasztal-beszélgetést szervezett január 27-én, a BTK Kari Tanácstermében.

Két jezsuita páter, két csillagász Mária Terézia megbízásából 1768. április 28-án útnak indul a messzi északi Vardø szigetére, hogy megfigyeljék a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Amit azonban az expedíció során találtak, az meghatározta a későbbiekben a magyar történelem és a nyelvtudomány fejlődését.

A konferencia „főszereplője” Sajnovics János jezsuita pap, csillagász, nyelvész volt, Demonstratio idioma ungarorum et lapporum idem esse című munkájával a magyar összehasonlító nyelvtudomány előfutárává vált. Ezt a munkát akár olvasgathatjuk is, ha az ELTE nyelvészkönyvtárában kikérjük a 250 éves példányt, és persze, ha tudunk kellően latinul. Ha nem, akkor az 1994-es magyar nyelvű fordítást érdemesebb lapozgatni…

Sajnos a 250 év alatt megoszlottak a vélemények az uráli eredetű magyar nyelvről, Sajnovics már a 18. században a magyar nemesek támadásának kereszttüzébe, vagy inkább szablyái és fokosai szimbolikus támadásai közé került.

Juhász Dezső intézetigazgató és Olav Berstad norvég nagykövet köszöntője után nyolc előadás következett, majd a délután folyamán három vitaindító előadás hangzott el, amelyet kerekasztal-beszélgetés követett. Az elhangzott előadások szerkesztett anyagából kötet is készül, ezért jelen írásban – a teljesség igénye nélkül – válogatunk az előadásokból.

A konferencia programja:

  • Mihalik Béla (Jezsuita Levéltár): Jézus Társasága és tudós rendtagjai a 18. századi Magyarországon
  • Bartha Lajos (Magyar Földrajzi Társaság): Sajnovics, a tudós és az ember
  • Oláh Krisztina (Hadtörténeti Intézet): Insula Wardoehuus a Maximiliano Hell
  • Szíj Enikő (ELTE): Sajnovics útinaplója ürügyén – népnevek, térképek, címerek
  • Vladár Zsuzsa (ELTE): A Demonstratio kutatásmódszertanáról
  • Kelemen Ivett (Debreceni Egyetem): Sajnovics János szerepe a számi/lapp helyesírás történetében
  • Korompay Klára (ELTE): Nyelvhasonlítás és nyelvtörténet: a Halotti beszéd a Demonstratióban
  • Doncsecz Etelka (MTA–DE): Sajnovics nyomdokain: Verseghy Ferenc levele Henrik Gabriel Porthanhoz

Kerekasztal:

  • Békés Vera (MTA Filozófiai Intézet) Ugyanaz? Hasonló? Rokon?
  • Terbe Erika (ELTE): Mit gondolnak a mai egyetemisták a nyelvrokonság kérdéséről?
  • Szentgyörgyi Rudolf (ELTE): Megjegyzések a nyelvrokonság tanításának módszertanához
  • Felkért hozzászólók: Sziráki Zsófia (ELTE doktorandusz), Kubínyi Kata (ELTE), Magyari Sára (Partiumi Keresztény Egyetem), moderátor: Constantinovits Milán (ELTE doktorandusz)

A magyar közvélemény a 18. században nem fogadta jó szívvel a lapp (számi) rokonítást. Erről C. Vladár Zsuzsa, az ELTE egyetemi docense beszélt előadásában. Kiemelte, hogy Sajnovics János munkáját természettudományos, elméletileg megalapozott módszertannal készítette, tisztított és összemérhető formákra hozott nyelvi adatokkal dolgozott, és a kutatása ellenőrizhető volt, tehát a korabeli tudományos feltételeknek megfelelt. Nyelvészeti szempontból Sajnovics korábban meglevő tudásanyagokat rendezett egységes keretbe, legfontosabb érvként a grammatikára alapozta vizsgálatát, szabályos hangmegfelelésekkel számolt, nyelvjárási különbségekkel és nyelvi változással. Az eredeti és az idegen szavakat szétválasztotta összehasonlítás szempontjából.

A 18. században a nyelvhasonlításnak még nem volt kialakult módszertana, így három irányból is érte kritika Sajnovics munkáját: a természettudomány oldaláról a bizonyítást elégtelennek találta Sajnovics kritikusa, a történészi vélemények eltúlzottnak, a magyar nemesek pedig egyszerűen értelmetlennek találták Sajnovics munkáját.

A három kritikusi csoport közül a legérdekesebb talán a magyar nemesi értelmiség hozzáállása Sajnovics Demonstratiójához és a finnugor rokonításhoz: egyszerűen értelmetlennek találták  a nemesek a kutatást, úgy vélték, hogy sértő a nyelvrokonság-néprokonság kapcsolat, és véleményük szerint a nyelv helyett a szokásokat, erkölcsöket, tehát a népkaraktert kellene összehasonlítani, ez az, ami népek rokonságánál mérvadó lehet. Bessenyei György így ír erről: „nem a szavakat kell nézni, hanem az erkölcsi tulajdonságot.” Azonban ez a 18. századi felfogás alapvetően megváltozott a nemzeti romantika korszakában, amikor a nyelv vált az identitás alapjává, Sajnovics módszertana pedig megalapozta a későbbi történeti összehasonlító nyelvészetet.

A természettudósok kritikáját Born Ignác geológus fogalmazta meg, aki a természettudományos módszertanon belül maradva Sajnovics szemére vetette a pontatlan terminológiát, hiszen Sajnovics a munkájában demonstratioról beszél – fogalmaz Born –, tehát matematikai bizonyításról, azonban az azonosság (idem) a matematikában felcserélhetőséget jelent, márpedig két nyelv nem cserélhető föl – hangzott a kritika. Továbbá a kritikus a mindkét nyelvben előforduló idegen szavakat véletlen egyezéseknek is betudhatta, a grammatikai hasonlóságok pedig nemcsak erre a  két nyelvre, hanem a keleti nyelvekre általánosan jellemzőek.

A történész Schlözer is kritizálta Sajnovics munkáját nyilvános recenzióban. A matematikusi megközelítést egyszerűen eltúlzottnak találta. A fekete-fehér kategorizálás helyett rugalmas kontextusvizsgálatot javasolna, azonosság helyett hasonlósági fokozatok bemutatását, deduktív módszer helyett pedig nagy adatbázisokra támaszkodó induktív módszertant.

„Nem kell nekünk a halzsíros atyafiság”

A délutáni szekció záróelőadásaként hangzott el Doncsecz Etelka, az MTA és a Debreceni Egyetem munkatársának előadása a Demonstratio recepciótörténetéről, melyhez Verseghy Ferencnek a Henrik Gabriel Porthanhoz írott levelével új nézőpontokat mutatott be a nyelvészeti munka 18. századi fogadtatásával kapcsolatban.

A bécsi Magyar Hírmondóban 1794 áprilisában megjelent híradás arra ösztönözte a kutatókat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a turkui egyetem professzorával, Porthannal, és végezzenek alapos összehasonlító vizsgálatokat a finn és magyar nyelvek között. Verseghy ekkor kereste fel a professzort, levelében arról írt, hogy egy összehasonlító etimológiai szótáron dolgozik. Levelében hivatkozik Sajnovics Demonstratiójára is.

Ennek a különleges kapcsolatnak a felfejtése mellett az előadásában Doncsecz Etelka kitért a 18. századi kontextus szempontjából a nyelvhasonlítás kezdeteinek áttekintésére is, bár a 16–17. század tudósai még inkább a héberrel hasonlították a magyart, míg Strahlenberg rámutatott a 18. század elején a finn és a magyar nyelv szerkezeti összetartozására.

Jelentősen befolyásolta a Demonstratio fogadtatását és új megközelítésének elutasítását a nemzet fogalmának korabeli értelmezése, a korabeli rendi Magyarország nemzetkoncepciójában az eredet-rokonság kérdésének nagy szerep jutott. A nyelv mint a nemzeti összetartozás alapja néhány szerzőnél egyáltalán nem kapott ekkoriban még szerepet. Az alapvető nemesi elgondolásban a vitézi, hősi erények voltak a meghatározóak, tehát identitásképző elemként ezeket vették elsősorban a „fegyvertárukba”. A magyar nemesség azt vallotta, hogy a keleti-hun eredet vonzerejét nem a szavak, hanem az erkölcsi tulajdonságok magyarázzák, szemben a  halzsíros atyafisággal, az északi rokonságkoncepcióval. De a képet árnyalhatja Verseghy Ferenc 1794-ben kelt, Porthanhoz írott levele, mellyel egyfajta pillanatfelvételként vizsgálható a nemzetfogalom alakulása.

A jezsuita szellemi hátország

Mihalik Béla előadásában Sajnovics „szellemi hátországát”, a magyarországi jezsuita rendet mutatta be. Az elhangzott előadásból az érdeklődők megtudhatták, hogy miért válhatott a jezsuita rend a történettudomány és a forrásfeldolgozás úttörőjévé, és hogy az ebben a szellemi légkörben felnövekvő Sajnovics János milyen kapcsolati hálóval, tudományos összeköttetésekkel rendelkezett a Demonstratio megírásához.

A jezsuita szerzetesrendi érdeklődés a tudományok széles spektrumára terjedt ki. Sajnovics tanítói és munkatársai (pl. Hell Miksa /Maximilian Hell/) is példák arra, hogy a jezsuita papok hagyományos értelemben vett polihisztorok voltak. Szerteágazó műveltségükre szükség is volt, hiszen a Demonstratio megírása kapcsán nemcsak nyelvészeti, nyelvtörténeti, hanem történelmi kérdések is felmerültek. De hogyan nyertek a jezsuiták mind nagyobb szerepet a 17. századtól a magyar történelemtudomány megalapozásában, és ez milyen szellemi hátországot, miliőt adott Sajnovics Jánosnak, Hell Miksának és kortársainak?

Szabados György jezsuita történészek munkáit vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy a magyar történettudomány megteremtésében élen járó jezsuiták „sikertörténete” az 1644–1811 közötti időszakra tehető, ahol a kezdő dátum, Inhoffer Annales Ecclesiastici Regni Hungariae című munkáját jelöli, amelytől egészen Katona István jezsuita történész haláláig számítódik a „nagy korszak”. Inhoffer munkája tulajdonképpen egy programot adott a jezsuiták számára. Azonban igen érdekes az a történeti kontextus, amelyben a jezsuiták a történelmi kutatással, a forrásfeltárással kezdtek el foglalkozni.

 Az 1690-es években a hódoltság alóli felszabadulás ugyanis tisztázatlan birtokügyek ezreit hozta magával. Nemcsak az egyházi birtokok hollétét kellett feltárni, hanem a világi birtokok rendezése során is akadt bőven feladat, amelyben a történeti dokumentumokra lehetett csak támaszkodni. Kollonich Lipót esztergomi prímássá választása után (1695) levéltári rendezéseket szorgalmazott. A magyar jezsuiták belső igénye is lehetett a nagymértékű forrásfeltárás, hiszen a magyarországi rendházak az osztrák rendtartomány tagjai voltak, azaz a bécsi döntésektől függtek. A magyar rendtagok soraiban már a 17. század közepétől megfigyelhető önállósodási törekvés, így a 17. század végétől folytatott önálló forrásfeltáró munka – Szabados György szerint – értelmezhető egyfajta identitáserősítő gyakorlatként is. A magyar jezsuiták az ország és a magyar nemzet történetének feltárásával ugyanis saját identitásukat is erősíteni akarták az osztrák rendtartományon belül. A meginduló forrásgyűjtést ösztönözhette továbbá az is, hogy a hódoltság alóli felszabadulás következtében számos püspöki bársonyszék betöltése is realitássá vált, amelyek a hódoltság ideje alatt csak címzetes püspökségekként léteztek. Ez a folyamat komoly kegyúri vitákat keltett a bécsi udvar és a szentszék között. Tehát a vatikáni forrásfeltárás a magyar egyházi kiváltságok védelmére is irányulhatott. Különlegesség, hogy az ELTE Egyetemi Könyvtárában őriznek 133 kötetet a Hevenesi Gábor jezsuita pap nevével fémjelzett forrásgyűjtésből, mely a mai napig az egyik elsőszámú forrásbázisa a magyar történettudománynak.

Maga Hell Miksa skandináv expedíciója után a bizánci kutatások mellett a magyar őstörténettel kezdett el foglalkozni és már akkoriban hangsúlyozta a bizánci források jelentőségét a magyar őstörténet kutatásában. Az előadásból megtudhattuk, hogy három nagy történész nevével fémjelezhető a 18. század végi jezsuita történeti kutatás: Kaprinai István; a Halotti Beszéd megtalálója, Pray György; és Katona István.

A jezsuiták forrásfeltáró munkája három részre és ez által három egymásba fonódó korszakra osztható. Az első a forrásfeltárást végző iratértékelő munka, amit az adatgyűjtést rendszerező munka, majd a forráskritika használata követett. A fenti három történész mindegyike már forráskritikát alkalmazott, szövegközi jegyzetekkel ellátva a forrásközléseket.

Szerencsés véletlen, hogy a Demonstratio megjelenésének évében találta meg Pray György a Halotti beszéd kéziratát, és így nyomtatásban ­– betűhív közlésben, olvasatban és latin fordításban – először Sajnovics munkájában jelenhetett meg a Halotti beszéd szövege, ahogyan erről Korompay Klára részletesen is beszélt előadásában.

Szíj Enikő mutatja az érdeklődőknek a 250 éves Demonstratio eredeti példányát.

Szíj Enikő mutatja az érdeklődőknek a 250 éves Demonstratio eredeti példányát.

A Halotti beszéd és a demonstráció kapcsolata

Amilyen közismert tény, hogy a Halotti beszéd szövege először Sajnovics Demonstratiójában látott napvilágot, olyan ritkán kerül ma előtérbe, hogy pontosan mit tartalmaz ez a szövegközlés, milyen részekből áll? – kezdte előadását Korompay Klára. Az előadásból az is kiderült, hogyan érvényesítette a nyelvhasonlítás e nagy úttörője – Sajnovics – a nyelvtörténeti szemléletet a munkájában, ami még a korban nem rendelkezett saját módszertannal.

Sajnovics a Demonstratio második, nagyszombati kiadásában közli a Halotti beszédet annak bizonyítására, hogy minden nyelv változik, az egyes nyelvek egymástól eltérő módon; ilyen módon az a tény, hogy a magyarok és a lappok nem értik meg egymást, nem lehet cáfolata a két nyelv közös eredetének. A Demonstratióban megjelenő Halotti beszéd három változatát ismertette az előadó. Elsőként a betűhű szövegről, majd a modernizált átiratról, végül pedig a latin fordításról beszélt. Az első kapcsán kiemelte, hogy a Halotti beszéd lejegyzőjének jól olvasható kézírásának köszönhetően nem jelenthetett nehézséget a betűhű közlés elkészítése, amely közel áll a ma is használt legújabb kiadásokhoz.  Eltérés leginkább a tagmondatok és a mondathatárok jelölésében mutatkozik csupán. A második szöveget olvasatként tünteti fel Sajnovics. Itt figyelemreméltó a szóhasználat, hiszen talán először alkalmazta ezt a kifejezést az értelmező átírásra. A szöveg több is, mint olvasat, egyszerre értelmező, modernizált átirat. Fontos megjegyezni, hogy az átiratot nem Sajnovics készítette, erre a szintén jezsuita Faludi Ferencet kérte meg.  A harmadik, Demonstratióban megjelenő szöveg egy latin fordítás a Halotti beszédről, melynek célja, hogy a nemzetközi publikum is megismerhesse a kuriózumnak számító magyar szöveg értelmét.

A 21. századi kutatás számára nemcsak az Árpád-kori szövegemlékkel kapcsolatban segítség Sajnovics Demonstratiójában a kiváló jezsuita tudósok által elkészített tudományos elemzés, de sokat elárul a 18. század végének nyelvérzékéről is.

„Az lenne csodálatos dolog, ha ma is kölcsönösen megértenénk egymást” – írja Sajnovics a Halotti beszéd közlésének bevezetőjében, utalva a lapp nyelvvel való rokonságra. Ebben a pár oldalas bevezetőben – melyre Korompay Klára előadásában külön felhívta az érdeklődő közönség figyelmét – Sajnovics kifejti a nyelvek változásáról szóló alaptételt, melyet kiegészít azzal, hogy a kiejtés, a jelentés, a szókészlet és a stílus mindig változóak. „Sőt az lenne teljességgel csodálatos, sőt a nyelvek szokott változásától teljességgel elütő dolog, ha ma is kölcsönösen megértenék egymást” ­– írja Sajnovics. Tehát a nyelvtörténeti gondolkodás kezdetének egy gyönyörű példáját jelenti Sajnovics okfejtése.

Népnevek, térképek, címerek

Szíj Enikő Sajnovics útinaplója ürügyén – népnevek, térképek, címerek című előadásában a Sajnovics-expedícióról és a terminológia nehézségeiről beszélt. Előadásában bemutatta a kari tanácsterem hátuljában kiállított – egyébként a nyelvészkönyvtárban őrzött – Demonstratio első kiadásait. A nyelvészek mindig számon tartották a nagy elődöket – mondta Szíj Enikő –, ugyanis az egyik nyomtatvány Pais Dezső ajándéka volt a nyelvészkönyvtár számára, a másikban pedig Bárczi professzor által került a könyvtár gyűjteményébe.

A 250 évvel ezelőtti terminológia, a finn vagy lapp népnevek használata több bizonytalanságra is okot ad, hiszen nem lehet minden esetben tudni, hogy Sajnovics útinaplójában például a „finnekkel” való találkozás valóban finneket, vagy épp tengeri lappokat takart. Tovább bonyolítja  a helyzetet a karéliaiak vagy karjalaiak szavak használata, ugyanis az, ami a Demonstratio  első kiadásában kareliaként szerepel, a másodikban kiadásba karelia (karjelia) formában íródott be. Mely népcsoport nyelvhasználatát tükrözi a „j”-s változat, melyik a korábbi? – adódnak a nyelvtörténészek számára a kérdések.

Sajnovics a naplójában leírja a nyelvtörténeti kutatás kezdetének tekinthető első beszélgetését egy finn misszionárius adatközlővel, pontosan 1768. október 6-án. Finn családok életmódjáról beszélgetnek, akik valójában lappok lehettek – itt bizonytalan a terminológia. A naplóban egy leírás következik a „finnekről”, melynek tartalmából néhány részt is bemutatott az előadó „5-10-12 főből álltak a finn családok, sátoraikban fenn mindig van egy nyílás. Tisztasági okokból az állatokat az oldalsó kapun hajtják be és ki, télen a hegyekben változtatják lakóhelyüket, a vándorlásuk alatt a csillagok alapján tájékozódnak, mint a hajósok a tengeren. Vagyonukat a rénszarvasok képezik, a szegényebbeknek 50, a gazdagabbaknak 4-500 is van. Az újszülöttnek az apa és a keresztapa rénszarvast ajándékoz. Medvékre és farkasokra, de leginkább rókákra vadásznak.” Ezután még hosszan faggatta Sajnovics és társa a misszionáriust a lappokról. Ekkor betért egy karéliai ember is hozzájuk, akivel a misszionárius elimádkoztatta a Miatyánkot. Ez után a találkozás után kérte föl Hell Miksa Sajnovicsot a nyelvtudománnyal, nyelvtörténettel való foglalkozásra.

Azonban nemcsak a nyelvtörténeti, hanem a heraldikai, azaz címertani kutatásokra is kitért az előadó. Ugyanis a Demonstratio első oldalán egy címert láthatunk, amely több változatban is ismert, és bizonytalan eredetű. A kard- és nyílábrázolás, mely az orosz-svéd ellenségeskedésre, hatalmi ellentétekre utal, még sok nyitott kérdést rejteget a kutatók számára.

A Demonstratióban látható címer

A Demonstratióban látható címer

„Helyesírási háború”, lapp nyelv magyar helyesírással?

Kelemen Ivett a számikról (régi terminológiával lappokról), számiföldről és arról a helyesírási háborúról beszélt, amibe Sajnovics a kutatásai során maga is jócskán belekerült. Lappföldön, a 400 ezer km²-es kulturális régióban 60–80 ezer számi él. A terület négy országon – Norvégián, Svédországon, Finnországon és Ororszországon – átívelő régió. A nagy területi tagoltság mellett már Sajnovics is jól látta, hogy nagyfokú nyelvi tagoltság is jellemzi a számikat. Ma kilenc számi nyelvet különböztetünk meg, melyeket régen nyelvjárásoknak is neveztek. De pontosabb a különálló nyelvekről beszélni, hiszen a területileg egymástól távol eső számik már nem értik meg egymást.

Sajnovics a központi, északi számi nyelvvel ismerkedett, és tett javaslatot ebben a nyelvben a magyar helyesírás bevezetésére. A 18. századi nyelvészeti kutatásban nehézséget jelentett, hogy a számi nyelvvel foglalkozó tudósok a maguk nyelvéből kiindulva dolgoztak, és a saját helyesírásukkal igyekeztek jelölni, lejegyezni a számi nyelv hangjait. A probléma azon hangok jelölésekor került elő, amelyek hiányoztak az adott szerző nyelvéből. Az előadás során a különböző megoldásokra izgalmas példákat is láthattunk.

A helyesírási vitában részt vevő szereplők Magyarországon kevésbé ismertek. Mindegyikük úttörő volt a maga nemében – fogalmazott az előadó, Knud Leem, a számi irodalmi nyelv atyja. Anders Porsanger pedig az első számi volt, aki felsőfokú végzettséget szerzett, öt nyelven beszélt, abban az időben – hívja fel a figyelmet az előadó –, amikor a számik nagy része még analfabéta volt. Származása miatt később derékba is törték feljebbvalói a karrierjét. Sajnovics és Anders Porsanger szembekerült Knud Leemmel a „helyesírási háborúban”.

Leemről azt kell tudni, hogy maga is misszionáriusként szolgált számiföldön, ahol a számikhoz induló misszionáriusokat képző iskola vezetője lett. Itt természetesen a nyelvtanulás különösen fontos szerepet kapott, hogy az akkor nagyrészt analfabéta számik anyanyelvükön hallgathassák a misszionáriusok prédikációit. Leem professzor mellé 1752-ben, 17 éves korában érkezett a „nyelvzseninek” tartott Porsanger, aki nyelvmesterként segítette Leem munkáját. Ez azt jelentette, hogy anyanyelvi adatközlőként és általános asszisztensként tevékenykedett Leem mellett. Porsanger a trondheimi iskolát kiváló eredménnyel végezte el, teológiai végzettséget szerezett, és bibliafordításokat készített, míg 1762–64-között misszionáriusi kiküldetést kellett teljesítenie. Leem és a trondheimi püspök azonban szerették volna viszontlátni az egyetemen adjunktusként Porsangert, ezért egy fizető kórházlelkészi állást szereztek számára (az adjunktusi állás nem járt fizetéssel), ami mellett tudta végezni az egyetemi feladatait is.

Leem mellett Porsangernek is nagy munka jutott a számi szótár elkészítésében. Azonban 1767 tavaszán egy különleges küldeményt kapott Porsanger, ugyanis a koppenhágai missziós kollégium felkérte egy jelentés megírására, amiben a véleményét kérték a svéd-számi szövegek helyesírásával kapcsolatban. Úgy vélték, hogy az a helyesírás egyszerűbb és jobban használható, mint a Leem által használt helyesírás. Porsanger azonban megvédte Leem munkáját, és így a szótár tovább készülhetett. Azonban a jelentés mellé Leem munkájához pár észrevételt is fűzött, amit a professzor személyes támadásnak vett. Ezzel kezdődött meg a helyesírási háború. Az előadó kiemelte Leem 1770-ben írt válaszát, amelyből a tudományos diskurzus helyett csak a személyes sértettség érezhető, ugyanis azt írja, hogy ő [ti. Leem] már javában prédikált a számiknak, amikor Porsanger még meg sem született. A professzorral tehát nem lehetett vitázni. Ebben az időben egy másik csoport is kezdett dolgozni egy saját helyesíráson, méghozzá a január 27-i konferencia főszereplői – Hell Miksa és Sajnovics János. A két tudós Leem szótárának magyar helyesírással való átírását javasolta.

A szótárról Sajnovics a Demonstratióban is írt: bemutatja egy-egy szócikk felépítését. A Leem és Sajnovics helyesírása közötti vita olyan élesnek bizonyult, hogy Leem szótárának papírlapjait is elvágta. Pontosabban a 42. oldalnál járó Leem-szótár nyomtatása közel két évre leállt. Egy harmadik misszionárius, akit „pártatlan döntőnek” kértek fel az ügyben, azonban végül Leem halála után 1772-ben megszerkesztette és kiadatta – természetesen már a saját neve alatt – a professzor helyesírásával a szótárat.

1771-ben azonban még három helyesírás is versengett: Leem professzoré, Porsangeré és Sanjnovicsé. Leem helyesírása a dán nyelv betűkészletét használta olyan hangok lejegyzésére is, amelyek nem szerepeltek a dán nyelvben. Egy hangot több betű jelölt. Azt, hogy a helyesírás olvasása nehézkes, már Porsanger nyilatkozta, anyanyelvi számi beszélőként. Ezért Porsanger számi nyelvű prédikációírás során kidolgozta saját helyesírását, amelyben a Leem által használt nehézkes betűkombinációkat görög karakterekkel próbálta feloldani.

Sajnovics magyar helyesírása illeszkedett a rokon nyelvhez, de valószínűleg idegenül hatott, és költséges lett volna az új karakterek előállítása a nyomdában, ezért azt végül Leem helyesírásával szemben elutasították. 1772-ben így Leem szótára került a nyomdákba. Sajnovics hazatért, de számos megválaszolatlan kérdést hagyott számiföldön, melyek kiderítése a jövőbeli tudományos kutatás feladata – mondta az előadó, aki olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy ki döntött végül a helyesírási kérdésben, és hová tűnt a magyar nyelven írt Leem-szótár kézirata? Az előadásból képet kaphattunk arról, hogy milyen szerepe volt az egyéneknek egy-egy helyesírás kialakításában.

Kerekasztal

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyhez három vitaindító előadás hangzott el a délután folyamán. Békés Vera, az MTA Filozófiai Intézetéből, a rokonság kérdéskörét járta körbe, Terbe Erika, az ELTE adjunktusa arról beszélt, hogy milyen „hátizsákkal” érkeznek a középiskolából az egyetem magyar szakjára a fiatalok. Felméréseiből jól látszik, hogy a diákok vélekedésében közel sem általánosan elfogadott a finnugor nyelvrokonság ténye, hanem sokan – középiskolai tanáraik, a családi környezet hatására – rokonszenveznek alternatív, dilettáns elméletekkel, mint a szíriuszi, vagy a sumér-magyar rokonság. Szentgyörgyi Rudolfnak, az ELTE adjunktusának gyakorlatorientált előadásában módszertani válaszokat kínált a nyelvtörténet középiskolai tanításának problémáira.  A kérdésfelvető előadások után Constantinovits Milán, az ELTE doktoranduszának moderálásával kerekasztal-beszélgetés kezdődött, ahol a határon túli magyar nyelvű oktatás és a nyelvtörténeti korszak tananyagbeli helye is terítéken volt. Szóba került a finnugor tanszék doktoranduszainak és oktatóinak lelkes kezdeményezése is a rendhagyó nyelvtanórákkal kapcsolatban, melyről korábbi interjúnkban írtunk. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Sziráki Zsófia doktoranduszhallgató, Kubínyi Kata, az ELTE adjunktusa és Magyari Sára, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa voltak.

Az egész napos tudománytörténeti konferencia szerkesztett anyagát tanulmánykötetben is olvashatják majd az érdeklődők.

  • Gelimerou

    Én finnugor hívő lennék, ha lehetne bizonyítani, de nehéz, mert 15 nyelvből különféle szavakat összeollóznak, amik valójában indogermán szavak, főként germn szavak. A magyar nyelv 350 környékén jött létre, ahogy Thomsen egy finnugorász is mondáná, egy SS által, amikor a Gót Birodalom a legtöbb finnugor népességet bekebelezte.

    A magyar nyelv szókincsében 90 százalékban indogermán 70 százalékban germán.

    A legtöbb hangváltozási szabály falsch, mivel a a finnugor kunta szó germán, a magyar had szó pedig germán a hadu. A finn kota germán szó, rokona a kunyhónak, töve a germán keu, konyul.

    A magyar nyelvben nem változott a p f-vé mert mindig is f volt, germán.

    Germagyar képzések:

    gót szenvedő szerkezet, jelen idő: duzzadó, az adó

    gót futur 2 szenvedő szerkezet: bairandó, bíranndó

    ja képzés: birtokos képzés, levélje, apáj, kopja

    om, em, ma képzés: halom, barom,

    ny képzés: nja képzés, mint szekrény, germán skrīnja

    wa képzés: mint szenvedő szerkezet, mint bírwa, vagy
    melléknév, mint durva, derb, fösvény, fauswa, förvény, örvény

    ing képzés: láng, lo germán tőből

    vagy ong képzés: hrenga, korong

    dwa képzés: kedv, borotva

    ada képzés: szabad, garázda

    al képzés: agla, atal, ágál, utál

    st képzés: duzzaszt, husten

    og képzés: morog, mint a steigenben

    ász képzés: halász, gót képzés, az eis

    causatív képzés: jan képzés, gerjeszt, bocsánat, ít képzés,
    mint a kuwat, szakít, skaida

    ed-es képzés: ered, ez lehet, hogy causatív,

  • Gelimerou

    Ez a nyelvtudomány:

    Stá tőből:

    család: stalda: birtok, ház, ifjabb fiúgyermek

    csődör: stoedor, Stute, ámbár hím lovat is jelent

    asztal: Stuhl, ereditleg az asztal egy deszka volt

    istálló: stalla

    ber tőből, bírni:

    bírni: beran

    barom: barma, birtok, csöcs, terhes nő bíró

    bíró: bera, körbekerített terület vigyázója, alemann Bar,

    barát: baraz, harcos, ember

    cimbora: cím ( val, vel) ember

    ember: em+bara

    burjánzani: burjan, kiemelkedni

    bara: bér, Gebühr

    deu tőből:

    düh: germán du, örvényleni

    dúlni: dwala

    téb, téboly: taub, dauba, täubt

    dulakodni: dulag

    dunyha: dúna

    daugen: dugni

    germán swi tő:

    sújt: swējan

    suhint: schwingen

    szeka, szekálni: swīka

    sodor, mint sodor és sodródik: swi+da: svaða

    szédül: swi+da vagy nda+l: Schwindel

    seprű, söpredék= swaipa

    seperni=swaipan

    sebte: svipta

    szapora: svipr

    germán hu tőből, mint hüllen:

    héj: hyl

    hüvely: hulwa

    hám: hama

    ház: hus

    hús: hus

    homály: humón, alkony, pirkadat

    hodály: hudjó

    akol: Skeula a hu ske változatából

    germán
    ku tő, indogermán geu tő:

    ku: kony, konyul

    kunyhó: kautjó

    kopponya: kuppjó

    kád: kaddó

    kúp: p-val, a germán ku tőből kup, kaup

    ge-sen: gúvaszt: kuwatjan, kuwast, mai norwégban és a
    litvánban a germánon kívül

    gömb:
    gaup

    göb:
    gaup, gauf

    A ku
    vagy geu továbképzése r-val, ger:

    kör:kru

    karima:
    krümm, kram

    kormány:
    karima+nja, kramr

    geb gyökből, mint eszik állkapocs:

    káva: kafa, Kiefer

    kabala: kabala, sorshoz fadarb, rúnával

    kopoltyú: mint a szláv zabry

    zabla: lehet akár fríz is

    gyeplő: a zabla angolos formája

    civakodni: ciba, kiva, keifen

    csípni: kneifen

    uid, wid tőből, osztani:

    osztani= uid, wid,

    özvegy= úz+wa, Witwe

    vidék= widu, erdő, határ,

    kar, ker tőből:

    kor: kor

    korhadni: kor, ker

    at, od tőből:

    útál, átalkodik: atul

    ódzkodik: od

    átok: atoch, szerencsétlenség, utálat

    ag tőből:

    aggaszt: agese, vagy ag + germán képzés st, aggodalom

    ágál: ellenszegülni, ódzkodni

    gei tőből, tátongani:

    kíván: kiwan

    kedv: gaidw

    híja: gija

    hiány

    gége= gähnen,gāgul, magyarul kéke lenne, mint a kívánni
    esetében

    száj: zátemnyelvi

    ser, sus tőből:

    száraz: sauza, ae. síere,ae. Séar

    sivatag: sau, séa+germán wa, és r

    aszalni: irsorēn ?

    száradni: sor+ad,

    sorvad= serw séar+wa,serwen

    wang tőből:

    inog: wange

    ugar: vengr, wagr, wags

    klenk tőből:

    lanka: hlanki

    lánc: hlank

    ar tőből, mint illeszteni:

    ar+nj: arány

    rend: raid, raid, Reihe

    ing tő:

    inger: inkó, ingó: fájdalom, bosszúság, behatás

    incslkedni: ince: bosszantani

    bot tőből, jó:

    botó: becs

    bosszú: Büsse

    bocsánat: bótjan

    seu tőből:

    szabad: Sippe, Sueb, Germán, sueb+ada, sippetárs

    szűz: szűz=swēsa

    szokni= sue, sedu, saját

    saját= sa+ja

    spen tőből, görög penne, fonál, húzni, feszíteni:

    pant, Pfand: pénz

    fizetni: pant, spenden, kétszeres aspiranttal

    fonni: görög penne, germán fanó, spinnen

    fűzni: spannen, pen

    hi germán, indogermán kei tőből:

    hű: hy, megbízott, kedvelt

    hely: hion: lakni, hy+ja, Heim rokona

    hit: hy

    hri tőből:

    horzsol: hri, súrol

    korom: hrīma

    sair tőből:

    sérül: saira

    sirat: sairatjan

    bau tőből, duzzadni:

    bő tő: bau, bőséges

    bátor: baldr

    béka: pugga, bugga, buga

    er tőből:

    rohan: rennen

    roham: roh+ma

    riad: riod, vagy ide vagy a rázhoz

    erény: arnj

    ered: ered, rinnen

    óriás: er-tőből, Riese, wrisja

    orom: mint a görög orós, magyar belső képzés a germán ar tőből,
    germán om, om-val

    árt: germán artjan, szanszkrit arti

    erdő: Arduenna
    , er nőni tő, meredek, magas, latin arbor fa, kurd ard fa, germán-kelta Arduenna

    su̯er tő:

    szúr: su̯er

    kard: swerda

    kes tőből:

    has: hasít

    hervad: harwa

    li tő:

    li: lé germánul, locsol

    locsol: li+st

    latyak: li+t: ladjó

    a li mint lé, képzése a leip, lép, ragad

    sei tő:

    sző: germán si

    szíj: Seil, sail

    selyem: selam

    aid tő:

    ég: aid

    izzik: as

    ég: éther ?

    tak től:

    takács: deh, weben, ták, szlávban nincs

    tákolni: deh, technik

    mal tőből:

    málik: muljan,

    múlik: mul

    malom: mál+om

    múlt: mál, korhad, múlt, muldó

    dus tőből:

    dús: duzz, duh, dus germán

    duzzad: duh, dus+ad

    duzzaszt: dus+st

    ide jön a töm, tömeg szavak, litvánban töm, a du tőből jön

    rév tő:

    rév: reba, revan,

    revül:rebeln, rave

    ber, vágni indogermán tő:

    borda: germán burda, él

    berezda: szántás,

    borz: broz brit-germán

    borzad: barzatjan: félelemmel, gyűlölettel tölt

    borotva: ber+ dwa képzés

    klei tőből:

    hlei: lejt, vagy germán vagy litván

    lejtő: hleide,

    lo tő:

    láng: lo+ng germán képzés

    lobog: loga,

    liget: loga

    fel, pele tőből:

    fél: fel, felma félelem,

    falka: viel, fiel, Volk, fulka, vielga

    folyik:

    reu, or tő:

    ordít: rēotan

    ordas

    recs: reu, rösch

    ricsaj: rūhjan

    ri tő:

    ri: remeg

    re+m+eg

    rémiszt: re+m+st

    ráz: ridó ?

    Smo, mo tő:

    mosoly: smeily

    smárol: smear német-germán szó

    sker, ker tő, vág:

    sar+ló: Schere

    sarabol: skarƀōn,
    scherven

    sereg:
    Schar, scar, scargo, Scherge

    serpenyő:
    scherve

    szeg,
    szakít: sek, seh

    szakít: skaidan

    sás:
    sek-ből vág sêo

    cserép:
    scirbi

    szab:
    scab

    szablya:
    skarbjan: elvágni

    hasít:
    has, her, és a skreitan ige,
    az eit az ít

    hasáb:
    harba, ami egyben borona is

    here: hraþ

    karéj: talán szláv

    kéreg:
    skort, szláv kere, itt fennáll a vitás kérdés

    kurta:
    kurta, mint szabta, sarta, hasta, szegta, rövidített

    szírt:
    skor, Schäre, vagy a suer-tőből

    szel:
    skel

    szolga:
    skel: skalka

    szikla:
    skel: sciolf

    szilánk:
    skel tőből

    dre tő:

    darabolni:
    gót draban, garaban,

    sker,
    skreng tő:

    hor:
    hruh,

    horgol:
    hrunh

    korong:
    hrenga Ring

    harács: hres

    ránz:
    hrunki, runza

    m-es
    képzés:

    hom,
    homorú: hom, hem

    lik tő:

    alak: lick

    illik: līkōn,
    like

    alakít:
    lik, mint formáz

    alakít: līcėttan,
    alakítani

    seik:

    szikkad:
    versiegen, sēon, latin siccus

    szikár:
    seigr

    zsilip:
    síl, sió

    au indogermán: kapcsol

    au: össz, wessa: kapcsolva

    ötvöz:
    widan

    ter tő:

    ter,þer:
    túr, átfúr, dúr

    derda: dárda

    törődik:
    þrōþ, dród, tród, terod,

    dörzsol: þruh

    ster, ter, starr:

    durva: thervi

    dermeszt: stremb ?

  • Gelimerou

    Fegyverek:

    kard= suard, Schwert

    szúrni= su̯er, kard=szúrad, szúrda

    íj= īh, íoh,īwe, Eibe= tiszafa, ív

    kés= Gais

    nyíl= pilum, Pfeil

    balta= bitlō

    ostor: ster

    kopja: Schaft gótos forma

    kapar: schaben

    vitéz= vëtich, Vitigis? egyfajta páncélzat, de amúgy szárny

    Más agresszív szavak:

    harcolni= harjan, heeren

    bánni= ban=ütni, megsérteni=bangen, banó=gyilkos

    bánat=ban+ad+an, banadan

    viadal= faido, Fehde, fight

    vita: wihta mint harc,

    Fen: fi, fion, germán

    Közösség:

    Család= stalda,=birtok, lakás, fiatalbb fiúgyermek.

    honn= hunno, hundert

    falka= fulkó( Volk)

    nép= Neffe, nefō= rokon, leszármazott,

    kende= kendi, kindins( törzs, nemzetség)

    sereg= scara, Scherge

    föld=foldus

    telek= telgó, Zelge

    trausta= törzs

    garázda= garazdó, tivornyát adó, együtt tivornyázó, SS-Führer

    galád=geleit, galaid, kíséret, SS-vezér, Galád vezér

    gazda=gazda, ami kerítés, vagy bot, a német Gerte

    gazda=helyesen gazdjó lenne

    kert= ugyanaz a szó mint a gazda, ahogy Gerte és Garten

    vagyon= wadja, Wette ?

    kincs= gót kinta

    falu= Wall+u, falwa

    élni=alan, mint táplálkozni, szaporodni, nőni

    férfi= első tagja fers, férfi

    koma= guma, ember

    úr: vagy a germán ur, mint vad, vagy wera-ből, mint ember úr

    vezető: wīsida, wiso=vezet

    Állatok:

    Csík= Stecken

    csikó=stikó,egyéves őz,

    gebe= caballus, germ. kób

    kanca=hanha, malbr. Gloss. Hanciacia

    szuka=tika, Zohe

    mén, ménes= lat. Mannus, mantó germán, ami csöcs is

    kakas= gackern, gag, Gugel, gag+as

    farkas= vargs, vargr

    marha= Mähre, marha

    kutya= gaudtha, ami ugatás

    harkály= harka, mint recseg, ropog

    gulya= kudja

    eykr, jaukia: ökör

    tehén: tean, dijjon: szoptatni

    tej: teja

    Növények:

    egres: akra, gyömülcs

    eper: Beere, b-p, és mint asztal

    bogyó: basjó, dj összeolvadás

    áfonya= aibra, afor=keserű

    tölgy=telg, germán

    mező=mēd, mähen

    boróka: brake norwég szó

    Nevek:

    Géza= Gaiso

    Árpád= Earp, Árpus

    Béla= Béla, Bala

    Balaton= Bala+tun, fényes kerítés

    Testrészek, hihedelm:

    ondó=andó

    vér= ferwó, vérch

    szív= sebó

    nyak= Nacken, hnakka

    arc: ar tőhöz, tochar ara, arc

    fasz: fas, rokona a pénisznek, férfi nemi szerv

    boka: Bickel, bog ?

    pokol= pukó, pukel

    ördög=urduā, fríz alakja a pusztítaninak

    idő: aiw, aiu, ewig

    Mások:

    sors= latin sors, germán közvetítéssel, a das Los az a föld,
    ami a közösség tagjának jár

    balu= bal, szerencsétlenség

    balsors= bal (germán)+ sors (latin)

    balwa= bálvány, mint szerencsétlenség

    iker= ikón, mint egyenlővé tenni, ikwernō

    bunkó: 1. bunkō= dagadt göröngy

    boglya= gót buggja=
    halom, rakás,

    bog: bog

    jég: jekō

    hó: gi indogermán tőből, gama, zima, keme

    kas= got. Kas, mint méhkas vagy edény

    pohár=bikari=Becher

    fazék= Gefäss, fata, Fass

    szekrény :skrīnja

    asztal= Stuhl, stólla

    deszka= Tisch, deska : mindakettő nagy eséllyel a második
    germán hangeltolódás előtt

    kalapács= klapha, klappen

    bodnár: bendære

    bödön: budinō

    ruha= hrukka

    gerenda= grendi, Gitter, Grendel

    málha= malha, zsák, bőrzsák

    tengely: þenslō, indogermán teng

    Takony: tog germán, schleimig geci ?

    ár, mint fúrútó: ela, ara, Ahle

    ár: aer, mint áradat, telán az er tőből

    Tan: tyn, teach, Zucht?

    gyónni: jehan

    Fen: fi, fion, germán

    örvény=hwerwa, Wirbel

    apály= Ebbe,abjó, indg.
    Apu= el, elfele, ap+ja

    gond= wandó langobardban w-ből g, aggodlom, gondoskodás ?

    mese= mērī

    dallaz= dalliás, büszke, deal

    kurta:kurta

    okos= agō- Ecke, okos=ekés

    lassú= las, las=lasch

    sima= sim, sama

    hadar= adar= gyors, ?

    siker: sigus, sek idg.

    korsó=hersó, kopponya

    koldus= halta=béna, orosz koldy=sántítani- a germánban van meg az eredeti értelme

    húnyászkodik= haunjan gót, erniedriegen

    kór=gaura

    merész= mēreis ( hírhedt) ?

    konyítani= konji ( tapasztalt, merész) +ít

    árva= arbó, arbjó, Erbe, indg. Orbo

    alak= alakjo,lika,lig,

    karom=hram, görbülni, kampó, karom

    karám=hrama= állvány, kerítés

    tiltani=til, cél, Ziel setzen, tiladan

    szutyok= Sud, sudjó

    lotyó=Luder, vagy ludjó

    motyó=matja=élelem

    komor= geōmor, Jammer

    beszélni= idg. Bʰeh, germán ban= német Bann, talán nn-ből tt
    majd sz

    mondani= Mund, ez egyételmű

    sürögni= schürgen nhd.=schieben,- bár inkább német mint
    germán

    levél, lomb= lauba, Laub,

    fiú= fauha=kevés, kicsi?

    fáradt=ae. forod, erschöpft

    rohadni= rauh+ad, mint forod

    fösvény=faus=kevés faus+wa

    vásott= faihod=fake

    öreg= erkna=fehér, szent, fénylő, ősz, nemes,eorcnanstān=
    nemeskő

    buta= bauda

    berek= berga=bergen

    gömb= gumpa, gaupa= gömbölyű, kerek, kiemelkedés,

    guba= gaupa, gumpa, gömb

    gúvaszt, gubbaszt= gugol, gömbölyödik, gugolva ül, mind
    germánban és litvánban

    rusnya= grusja, hrus+nja, gót nőnemű főnévképző, a h lekopik

    koldus= halta=béna, orosz koldy=sántítani- a germánban van meg az eredeti értelme

    nász= nastjan, nesteln, kötni vagy nasjan, mint freien,
    Freier

    dorgálni: drohen, þrawō ?, fenyítés

    dorong: Drohung, þrawō , fenyítés

    kalóz= keulaz, keula= Kiel, hajó

    űzni: wasen

    öl: uel, wal, wala

    gát: gató

    gödör: gató, gata

    köhög: germán kuh, keuchen német

  • Gelimerou

    meu tő:
    nedves

    mos:
    muzzen

    szemét:
    smut, Schmutz, schmudden

    mocs:
    mies, mos ,
    mocsok=mos+k

    mocsár:
    Moor, Moos

    moszat:
    Moos

    morotva:
    mor+dwa

    geu,
    biegen

    couph,
    Kufe: csöbör

    ing:

    incselkedni:
    inc, incon, bosszantani

    germán
    ku tő, indogermán geu tő:

    ku: konyít

    kunyhó: kautjó

    kopponya: kuppjó

    kád: kaddó

    kúp: p-val, a germán ku tőből kup, kaup

    ge-sen: gúvaszt: kuwatjan, kuwast, mai norwégban és a
    litvánban a germánon kívül

    gömb:
    gaup

    tuer:

    zweren: zűr

    Sturm: ostrom

    tvära

    ues: vásárol, vesz, Ware, wazó

  • Gelimerou

    A magyar nyelv egy félgermán nyelv, egy germagyar nyelv, a germán nyelv állapotából lehet következtetni a kilakulási idejére.

  • Gelimerou

    Egy nyelvet az agresszív szavakból kell levezetni ez a kúthúrnietzscheiánus szabály. A legtöbb agresszív szó a germagyar nyelvben germán, leszámítva az alapvető szavakat mint:
    kell: shall, soll, skul( ebből saját szó a kelled a Schuldra).
    lát: germán wlaitan, lait
    hall: hla, hallomás, hlaumr( az r végződés germán ennek gót formája az s, ami a hallomás)
    folyik: fla, flauma: folyam, falka: Volk, mint viel
    hullám: wallen, walmi, itt a w vagy u elő h kerül

    A magyar nyelv egy félgermán nyelv, legközelebbi rokona a germán, már hangtanilag is.
    Nincs p-f változás, nincs k-h változás már a magyar nyelv egy germán nyelv.
    A bogyó se finnugor szó, a pula, hanem germán a basjó, az s d-vé válik aztán a dj összeolvad, ezért nincsenek a finnugor nyelvekben van nem nagyon ty, ly, gy hangok mert ezek germán hangok.
    Eper? Beere, pere, egy magánhangzót kap maga elé az eper szó, mint az ostrom, asztal esetében.