Jövőre bérletet veszünk, ugye? – Bánkitó Fesztivál 2018

Amikor július 11-én felmásztunk a Bánk felé menő távolsági buszra, különböző kicsengésű prekoncepciók éltek bennem. Egyrészt láttam képeket, hogy mennyire fless helyen rendezik meg ezt a fesztivált, másrészt tudtam, hogy minden második ember, aki elsétál mellettem, ismerős lesz a BTK-ról, és azt is éreztem előre, hogy olykor kínos indentitászavarban leszek amiatt, hogy egy olyan szubkultúrát megyek ünnepelni, aminek régen csont nélkül a része voltam, mostanra viszont eléggé beleuntam. Mindenesetre most a Bánkitó Fesztiválról lesz szó, amit idén július 11. és 14. között rendeztek meg, én pedig most voltam először – így hát következzék az én személyes beszámolóm.

Az a helyzet, hogy évek óta nem tudok lelkesedni a magyaralterért, és mostanra már igazán az indie-ért sem, nem érzem, hogy 2018-ban menő lenne úgy kinézni, mint Alex Turner, és egy világ omlik össze bennem, ha emberek Kispált akarnak dúdolni Kanye West helyett egy tábortűznél. Ennek okán egyre kevésbé tudok azonosulni azzal a szubkultúrával, amiért szenvedélyesen rajongtam 17 évesen. Mégis úgy döntöttünk a barátaimmal, hogy van valami csábító a Bánkitó Fesztiválban, úgyhogy lemegyünk két napra, ha más nem, legalább fürdünk kicsit. De még úgy is, hogy alig érdekelt minket egy-két koncert, azzal a konszenzussal jöttünk haza Bánkról, hogy ez a fesztivál überkirály.

Ennél jobb helyszíne egy ilyen rendezvénynek egész biztosan nem lehetne. Erdős terület, van egy tó, egy igazi, nem szanaszét infrastruktúrázott magyar faluban, ahova a fesztivál behozta a városi civilizációt anélkül, hogy kiölte volna belőle a meghittséget és az imádnivaló vidéki atmoszférát. Az emberek jófejek, a bulik királyak, a zenészek is érezhetően nem egy laza haknira jönnek le, hanem actually fesztiválozók ők is. Na meg ahhoz képest, hogy ez egy „kicsi” feszt, tényleg minden (nem nekem, de úgy általában) releváns zenekar koncertezik itt. A 0. napon nem voltak komolyabb fellépők, de az elsőn óriásit verettünk a Ricsárdgírre, játszott az Elefánt (ami az egyetlen olyan magyaralter banda, ami számomra még érdekes tudott maradni), és hála az égnek, hogy arra a napra rakták Platon Karataevet, ami szépen-lassan a kedvenc magyar zenei produkciómmá válik. Ezt az is alátámasztja, hogy a Middlemist Redet, ami elvileg a favorit magyar bandám, lazán lekéstem, mondjuk nem az ütközés miatt, hanem mert a fesztivál helyszínei között elég hosszú sétát kénytelen megtenni az ember, részegen meg nem könnyű kikalkulálni, odaérsz-e 20 perc alatt, vagy sem. Sok sorstársamat hallottam siránkozni a hosszú gyaloglások miatt, okosabbak voltak, akik biciklit is hoztak a fesztiválra, de helyenként amúgy szórakoztatóak ezek a repetitív erdei túrák a fesztiválrészek között.

Elefánt koncert a Bánkitó első napján

Elefánt-koncert a Bánkitó első napján

Biztos vagyok benne, hogy többen sorolják a kilométereket (?) a Bánkitó Fesztivál negatívumai közé. Viszont amit még ennél is többen, azok a fesztivál területén lévő árak. Nyilvánvalóan látható a gazdasági indok amögött, hogy miért kerül annyiba egy napijegy, amennyibe, és nyilván érthető, miért olyan drága minden a fesztivál területén, mint a Szigeten, csak sajnos ennek a rendezvénynek nem csurig eleresztett brit és belga turisták adják a fő közönségét, nem meglepő tehát, hogy a falu központjában lévő kisbolt és kocsma fulladásig megtelt napközben. Egyszerűen veszett drága a Bánkitó azoknak, akik kényelmesen akarják elintézni az evést-ivást, és sajnos ez változni sem fog, mert nem egy dollármilliárd-bevételű fesztiválról beszélünk, a fellépők minősége azonban megköveteli a nagy pénzeket.

Igazából tényleg csak azt tudom hangsúlyozni, hogy egy olyan fesztiválra mentem el, ami előtt nagyon féltem attól, hogy majd kínosan érzem magam, de elképesztően jó a hangulata, élhető, ha az ember megtanul technóra aludni, és tiszta. Tényleg. A 0. napon olyan sár volt, hogy el lehetett süllyedni, mégsem volt visszataszító összképe a fesztivál helyszínének.

Szóval az van, hogy mi nagyon éltük. És több mint valószínű, hogy elnézünk jövőre is – valószínűleg több napra. Nem szívesen használom ezt a kifejezést, de ha létezik olyan, hogy kikapcsolódás, akkor ez tényleg az: tóban fürdéssel, technóra alvással, napégéssel, Esti Kornélra bőgő tinilányokkal meg mindennel együtt.

Bánkitó Fesztivál fényképe.

(ps. 1.: Kiemelendő a fesztivál társadalmi szerepvállalása, a civil programok, a környezetvédelem hangoztatása, stb, nem üres klisék, tényleg inspiráló.

ps. 2.: Jó lenne kicsit több hiphop. :)

ps. 3.: Ez egy tök kedves kis post.

ps. 4.: Gyertek jövőre, tényleg megéri.)

Képek forrása: Bánkitó-Fb