Amikor július 11-én felmásztunk a Bánk felé menő távolsági buszra, különböző kicsengésű prekoncepciók éltek bennem. Egyrészt láttam képeket, hogy mennyire fless helyen rendezik meg ezt a fesztivált, másrészt tudtam, hogy minden második ember, aki elsétál mellettem, ismerős lesz a BTK-ról, és azt is éreztem előre, hogy olykor kínos indentitászavarban leszek amiatt, hogy egy olyan szubkultúrát megyek ünnepelni, aminek régen csont nélkül a része voltam, mostanra viszont eléggé beleuntam. Mindenesetre most a Bánkitó Fesztiválról lesz szó, amit idén július 11. és 14. között rendeztek meg, én pedig most voltam először – így hát következzék az én személyes beszámolóm.